Ki lenne más, mint Soros! Egy 1998-ban készült interjúban a riporter ezzel kezdte vele a beszélgetést: „Melyik Soros Györggyel beszélgetek, az amorális Soros Györggyel vagy a morális Soros Györggyel?” Ha ezt a mondatot félretéve mindenféle udvariaskodást, álszemérmet és a latin kifejezéseket is lefordítjuk magyarra, már egészen más lesz a gyerek fekvése: „Melyik Soros Györggyel beszélgetek, az erkölcstelen Soros Györggyel, vagy az erkölcsös Soros Györggyel?” Nos ennek a kettőnek az arányaihoz, ennek az eldöntéséhez szeretnék egy-két új megvilágítással segítséget adni.

✡ ✡ ✡

Soros György apja, Soros (Schwartz) Tivadar egy jómódú ügyvéd volt. A Kossuth Lajos tér 16. szám alatt lakott családjával, feleségével, Szücs Erzsébettel – aki másod unokatestvére volt – és két fiával, az idősebb Pállal és a fiatalabb Györggyel. Vagyoni helyzetüket talán még jobban megvilágítja, hogy 1934-ben telket vásárolt feleségével – annak nevére, tehát lehet, hogy annak az különvagyona volt – az akkor frissen felparcellázott Lupa szigeten, amelyért 1200 és 1800 pengő közötti összeget fizettek a vásárlók és a ráépített nyaralóval együtt a végösszeg elérhette akár a 15 ezer pengőt is. Csak jelezni szeretném, hogy 3800 pengő 1 kg aranyat ért. Emellett a felesége családjának több bérháza is lett Pesten, amit a selyem, csipke és szalag kereskedelem nagyarányú felfutása eredményezhetett, mivel apósa, Szűcs Móric rőfösként ebben utazott.

1926-ben az a Szűcs, aki valójában rőfös volt, üzlettársával, Márkus Bélával együtt megvette, a Piarista u. 8 szám alatt (ma Március 15. tér 3.) és a Galamb utca sarkán levő egyemeletes házat és ugyanebben az évben a lánya Erzsébet, dr. Schwartz Tivadarné, immár férjes asszonyként társaival, akik talán a testvérei lehettek az Akácfa utca 36-ban egy kétemeletes bérházat. A mindenkit nyomorba döntő világválság és a hozzánk is begyűröző bankválság után 1933-ban a csipkés Szücs Mór és Márkus Béla elbontva a földszintes épületet egy 5 emeletes sarokházat építettek a helyére. Mennél jobban süllyedt el az ország a fasiszta posványba és lett csatlósa a náci Németországnak, a Soros-Schwartz família annál jobban gazdagodott. 1942-re az Akácfa utcai kétemeletes házból már 3 lett. Soros-Schwartz Tivadarnak pedig, aki a 20-as évek elején jött vissza az orosz hadifogságból, a 20-as évektől két háza is volt Bécsben és egy Berlinben. Pedig apja csak egy 1800 lélekszámú szabolcsi falu, Nyírbakta 8 gyermekes szatócsa volt. A képen a Krist-Péterffy palotától balra levő, sarokerkélyes ház 1890 körül.

Soros György 1990-ben Budapesten járt, mert meg szerette volna venni a köztévé 2. csatornáját. Ebből az alkalomból a Zsidó Kulturális Egyesület a Fészek Klubban közönség találkozót szervezett neki. A történetet papírra vető Dénes Gábor filmrendező azt figyelte, hogy az amerikai pénzmágnás, „mikor megy át pesti zsidóba. Mert úgy gondolom, – írja Dénes – az nem lehet, hogyha valaki közel kétszáz pesti, noch daru, pesti zsidó közé keveredik, ne volna rá hatással a couleur locale.” Nos én nem tudom, van-e valakinek kétsége, hogy melyik a nagyobb, a különbség a nem pesti és a pesti zsidó között, vagy a hasonlóság bármelyik között? Nekem nincs!

Soros mindenesetre a Fészek Klubban levő műsorvezető, Gervai András zsidóságát firtató kérdésére – itt természetesen szabad volt zsidózni, hiszen maguk között voltak – Soros azt válaszolta, hogy „Büszke vagyok a másságomra. A zsidóság lényege a másság, a kisebbségi lét. A másképp gondolkodás, az, hogy az ember másképp látja a dolgokat, tehát nagyobb perspektívája van.” Ez a másképp gondolkodás egy fontos szempont a jellemének tárgyában. Jegyezzük meg, erre még visszatérek.

✡ ✡ ✡

A bevezetőben már említettem, hogy 1998-ban Steve Kroft készített Sorossal egy televíziós interjút a CBS 60 Minutes részére. Soros ebben tett egy olyan kijelentést, miszerint ő 1944-ben együtt járt-kelt egy akkori kormánytisztviselővel és segített a zsidó vagyonok elkobzásában. Pontosabban a riporter azon kérdésére igenlő választ adott, hogy „segített neki a zsidó vagyonok elkobzásában”.

A hazai Soros alapítvány, a Nyílt Társadalom Alapítvány közleményben tiltakozott Soros hamis színben történő beállítása ellen:

„Korábban Soros édesapja segített a tisztviselő zsidó feleségének elrejtőzni, cserébe pedig a tisztviselő beleegyezett, hogy a fiatal Sorost az ő keresztfiaként, keresztényként tüntessék fel. Soros így volt képes túlélni az ország náci megszállását. Egy alkalommal a tisztviselő egy, az ország elhagyására kényszerült zsidó család vagyonát leltárazta. Hogy ne hagyja magára Budapesten a rábízott gyermeket, inkább magával vitte őt is. Ezt a tényt Soros nácikkal való együttműködéseként értelmezni hamis, rosszindulatú és mélységesen félrevezető."

Pedig Kroft az interjú felvezetésében is beszél erről, információját pedig honnan máshonnan, mint csakis Sorostól kaphatta. Soros apja „Hamis okmányokat vásárolt a számukra, és megvesztegetett egy kormánytisztviselőt, hogy vegye magához a 14 éves Soros Györgyöt, és esküdjön meg róla, hogy ő a keresztfia. A túlélésnek azonban drága ára volt. Miközben magyar zsidók százezreit haláltáborokba szállították, Soros György ál-keresztapjával együtt razziákon vett részt, amelyek során zsidó vagyonokat foglaltak le.”

Az 1990-ben a Fészek Klubban készített nyilvános interjúban Soros erről azt mondta, hogy az 1944-es német megszállás után Pesten bujkált, de a „nyarat a Balaton mellett töltöttem. A karrieremet, úgy kezdtem, hogy egy földművelésügyi minisztériumi osztályvezető vett magához. Vele mentem le vidékre, mint rokona, egy zsidó birtokot átvenni.” Valójában nem akarok kötözködni, de a zsidó földbirtokok kisajátítását már a II. zsidótörvény lehetővé tette. 1944-ben pedig az elhagyott vagyonok kezelésével a területileg illetékes Pénzügyi Igazgatóságokat bízták meg. Vagyis erős kétkedéssel fogadom, hogy egy minisztériumi tisztviselő vagyonfelmérés céljából vidékre utazzon. Arról nem beszélve, hogy Soros fiúk pónemja, nem éppen árja formátumot mutatott, vagyis elég kockázatos lehetett vele Budapesten kívül mutatkozni, különösen, hogy állítólag június végére már a teljes vidéki zsidó lakosságot elszállították.

Az idősebb Soros fiúról életrajzírói azt írják, hogy a felszabadító oroszok, azt hitték, hogy körözött SS tiszt, ezért letartóztatták és más foglyokkal együtt keletre (Oroszországba) vitték. Soros Pál azonban egy híd mögé bújva megszökött és egy elhagyott parasztházban rejtőzködött, amíg vissza nem tért Budapestre. Szóval nem „malenkij robotra” vitték el, mivel fizimiskája egy echte SS Sturmbannführert mintáz. 

A Kroft interjúnak vagy egy másik érdekes mondata is. Amikor a riporter azt firtatta, hogy Soros nem érzett semmiféle bűntudatot „Például olyat, hogy »Zsidó vagyok és itt állok, látom, amint ezeket az embereket elviszik. Könnyen én is ott lehetnék. Ott kellene lennem« Semmi ilyen nem volt?”, Soros, aki 1992-be bedöntötte a brit fontot, majd aki előidézte az 1997-es délkelet-ázsiai gazdasági krízist stb., azt válaszolta, hogy nem, mert ez olyan, mint a pénzpiac: „Ha én nem vagyok ott, akkor természetesen nem én csinálom meg, de mindenképpen elviszi helyettem valaki más.”

Kíváncsi lennék, mit szólnának, ha Adolf Hitler mondata volna ezt, „ha nem én tettem volna, megtette volna helyettem valaki más!”

✡ ✡ ✡

Amikor Kroft feltette a már idézet erkölcsös vagy erkölcstelen kérdést, Soros ezt válaszolta, bár igaz, hogy „időnként erkölcstelen tevékenységekben vesz részt. Az idő további részében pedig igyekszik erkölcsös lenni.” Miután a fentebbiekben már láttuk, milyen volt az erkölcstelen Soros, érdemes azt is megnézni, milyen az erkölcsös, a filantróp is. Megvilágítva, hogy Soros ezt az erkölcsösséget a családi környezetből, apjától tanulhatta, aki viselkedése, mint mondta nagy hatással volt reá. Saját indulásáról, fiatal kori önmagáról alkotott képe, hogy bár a „külvilág egy kis jelentéktelen, szegény, félszeg fiatalembernek látott. Én zseninek tartottam magam, messiásnak.” (Gervai András)

Soros György, a Gervai interjúban elmondja, hogy alapítványi filantróp tevékenységéve fel akarja bomlasztani azárt társadalmat, ahol a a nacionalizmus, sovinizmus dominál és célja egy nyitott társadalom, „ahol a zsidók nyugodtan élhetnek.” (Dénes Gábor)

Az 1944-es „vészkorszak” történéseit apja Álarcban című könyvéből ismerhetjük meg. Maga és családja számára hamis dokumentumokat szerzet az Eskü téri ház Balázs nevű házmesterétől, akit azzal az érveléssel vett rá a nem veszélytelen műveletre, hogy emlékezzen rá, „Már tíz éve, hogy ingyen megkapta tőlem a házmesteri állást. Maga is tudja, hogy akkoriban 5000 pengőt is elkérhettem volna ezért az állásért.” Hogy egy házmester miből szerzett volna ekkora hatalmas összeget, az örök titok marad, hiszen a 30-as években egy kezdő tanítónak 163 P, a középiskolai tanáré 226 P volt a havi fizetése. A segéd munkások 80-90, a szakmunkások 100 P körül kerestek.

A lakás, ahol a „vészkorszakban” megbújtak is ebben a házban volt. Az Eskü téri (ma Március 15. tér 3.) ház földszintjén építtetett ki búvóhelyet: „A ház földszintjén, közvetlenül a légópince bejárata mellett volt egy apró, ablaktalan helyiség, ahol bútorokat tároltak. Ha ezt átépíttetem, kényelmesen berendezett búvóhelyen várhatom ki a hitlerizmus közeli végét." Társként Kozma Lajos építészt és annak családját választotta, úgyhogy ebben az ablaktalan apró helyiségben összesen 8-an élték „vészkorszaki” életüket.

„Ellátásunkról a házmester és a felesége gondoskodik majd. Három jó vendéglő is van a közelben: a nagy múltú Kriszt, – ma Százéves étterem, a Piarista u. 2. – meg a Bristol és a Carlton – Lánchídnál – szállodák modern éttermei. Mindennap máshonnan hozathatjuk az ételt – így változatosabb, és nem is tűnik fel annyira.” – írta Soros-Schwartz Tivadar – „A Duna-parti ház fekvése kitűnő, egy ugrás a Rudas fürdő, ahol a reggeli órákban úszhatom is. Így a napi testedzésemről sem kell lemondanom. Éjjel meg sétálhatok az elsötétített Duna-parton.”

Miközben azon rettegtek, hogy a „vészkorszakban” mennek Auschwitzba, vagy belövik őket a Dunába, ő átsétált az Erzsébet hídon a Rudas fürdőbe, és a Bristol szállodából ebédelt.

A budapesti harcok alatt egy „oroszok bombázása közepette »a fürdőszoba ablakán keresztül egy 17 éves német katona szinte Tivadar és fiai ölébe pottyan»-t – írja könyvében – Negyedóráig tartott a kihallgatása, azután el kellett döntenünk, mihez kezdünk vele (…) következő utasítást adtam neki: Amerről jött, ugyanazon az úton most hagyja is el a fürdőszobát. A fiúk még fölsegítették az ablakpárkányra, majd a német birodalom fegyveres képviselője elhagyta a zsidó fennhatóság alatt álló területet.”

Látható az a humánus magatartás, ahogy a bombázás közepette is a földszinten levő apró ablaktalan helyiségbe, amit rejtekhelyül építettet ki családja és Kozma Lajos családja számár, ablakot vág és nyit a német katonának, sőt még ebbe a bútortárolásra használt helyiségbe gyorsan egy fürdőszobát is felszerel. Tudom, akad, aki most azt mondja, hogy ez nem ebben a földszinti ablaktalan helyiségben, hanem a ház egyik lakásában történt. Akár még igazuk is lehet. A baj csak az, hogy az épület földszintjén fürdőszoba nélküli üzlet helyiségek voltak, az első emeletre pedig nem tudom, hogy repült fel a német katona? A visszafelé történő út, ha igaz a történet, már nem okozhatott gondot. A képen baloldalt látható az Eskü téri ház és magas földszinti üzletportálja.

Egyébként az igazság az, hogy az említett Eskü téri ház, az anyósa, a felesége és annak testvére tulajdonában volt és úgynevezett csillagos ház lett. Azaz nem kellett a házban bujkálni, onnan ki is lehetett járni tisztálkodás, bevásárlás céljából.

✡ ✡ ✡

Ne higgyük azt, hogy Soros-Schwartz Tivadar csak a saját családja megmenekítését tartotta szem előtt. Nem! Ő is filantróp volt, miként majdan fia is az lesz. A fent jellemzett Bristolos, Rudas fürdős „vészkorszak” közepette más szerencsétlen emberek megmenekítését humánus kötelességének tartva, hamis személyi dokumentumokat szerzett be és adta azokat át a megnyomorítottaknak. Ebben nagy segítségére volt egy Sold nevű ismerőse, aki hamis személyazonosító papírokat tudott szerezni. Soros-Schwartz Tivadar megrendelt nála többféle iratot és azokért potom összeget, hatszáz pengőt (akkoriban 20 dollár) kért. Az is kiderült, hogy ez a Sold „igazi kincsesbánya, mert tud szerezni kitöltetlen, pecsétes be- és kijelentő űrlapokat is.” Soros-Schwartz Tivadar azonnal rendelt nála 100-at, de az csak öt darabot tudott hozni, és „egyenként csak öt pengőt kért – jóformán ingyen adta.” Egy alkalommal Sold azzal állt elő, hogy egy nyomdász barátjától tudna szerezni vitézi oklevelet, bár nem domborművű körpecséttel, csak simával. „Még nagyobb lett a meglepetésem, amikor meghallottam, hogy Sold 1000 pengőt kér a papírokért. Rögtön megrendeltem a hamisítványokat, és alig vártam, hogy értesíthessem ügyfeleimet az elkészültükről.” A két vitézi oklevelet felesége rokonainak, valami Barabás testvéreknek adta tovább 10 ezer pengőért, azaz 9000 pengőt keresett az elgázosítás elől menekülni akaró rokonokon.

Íme ez a zsidóság lényege, az a „másképp gondolkodás, az, hogy az ember másképp látja a dolgokat, tehát nagyobb perspektívája van.” Ez a nagyobb perspektíva pedig egy az igazi Soros-féle filantrópia, az életért küzdőn nyerendő 9000 pengő haszon!

Ki a Soros? Hát ez!

✡ ✡ ✡