Ismét megérhettük, az immáron 12. hazai "Film és kulturális"-nak elnevezett melegfesztivált. Tóth Árpád, a rendezvényt szervező Szivárvány Misszió Alapítvány - vajh hova? - kurátora úgy nyilatkozott, hogy ebben az évben ez a kulturális fesztivál a párkapcsolatok egyenjogúságáért és a házassághoz való egyenlő esélyért folytatott küzdelem szellemében zajlik. S bár a fesztivál nem politikai rendezvény, de jogaik érvényesítéséhez és céljaik megvalósításához számítanak a pártok támogatására - fűzte hozzá a vajh-hova kurátor.

Eme extrém "kulturális" felvonulás azonban, mint minden esetben, a legkülönbözőbb indulatokat váltotta ki a társadalomból. Volt, aki azt fejtegette, hogy ez a önmutogatós felvonulás többet árt az érintetteknek, mint sem használ. Volt akit viszont szintén büszkeség töltött el, amiért a "kulturális" felvonulás résztvevői büszkék "másságukra".

Ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy bizonyos szélsőséges antidemokratikus erők - természetesen csakis Árpádsávos zászlók alatt - ezt a "kulturális" rendezvényt igyekeztek megzavarni. Volt aki tojást dobált a felvonuló önmutogatós melegekhez - ellene már a rendőrség eljárást is indított. S bár eme cselekményének büntetőkönyvi tényállása még ismeretlen, űgy vélem talán a sikkasztás jöhet szóba, mivel a melegekhez dobált tojások mellől elsikkasztotta a kolbászt. Ugyanis ez esetben cselekedetét a célba vettek és az eltaláltak bizonyára pozitív megnyilvánulásként értékelhették volna.

Annak ellenére, hogy a homoszexualitás nem más, mint szexuális neurózis - Szondy Lipót szerint ösztönbetegség - a homoszexuálisok élénken tiltakoznak a betegség meghatározás ellen. Tévhitnek mondják, mivel a homoszexualitást - ki tudja kiknek a hatására - de kivették a pszichológiai betegségeket felsoroló "Betegségek nemzetközi osztályozása" címû könyvből.

Pedig a pszichiátriai (elmegyógyászati) betegségek közé a gondolkodás, az érzelmi élet és a viselkedés zavarai tartoznak. Legalább is így definiálják a szakértők. Kialakulásának okának több tényezőt is tartottak. Leggyakrabban testi, pszichológiai, szociális, kulturális vagy örökletes tényezők bonyolult kölcsönhatásai idézhetik elő.

Minden esetre érdekes osztályozás - mondhatnánk elmekórtani -, hogy pl. a nikotin függőség (dohányzás) betegség, de a homoszexualitás nem. Persze lehet mondani a feketére, hogy az nem fekete, de attól még az nem lesz fehér.

Volt idő hogy kísérletet tettek gyógyítására, majd ezt az eredménytelensége miatt feladták. Ami önmagában épp űgy nem jelent semmit, mintha egy féllábű embernél nem kísérlik meg visszanöveszteni elvesztett lábát.

Buda Béla a Károly Gáspár Egyetem tanszékvezetője szerint a homoszexualitás semmiképpen sem perverzió mivel nem hasonlítható például a pedofiliához, melynek személyiségtorzító hatása van, ugyanúgy, mint a többi perverziónak. Már csak az a kérdés, hogy mit minősítünk személyiségtorzító hatásnak.

Lássuk be, ez az évelés, bizonyos okoskodás alapján érthető, hiszen az a csupasz tény, miszerint az, ha valaki a férfiakat szereti nem személyiségtorzulás, végtére a nők is - legalábbis még nagy átlagban - a férfiakat kedvelik.

Bár egyesek szerint könnyen elképzelhető, hogy rövidesen a heteroszexuálisok lesznek a betegek, lévén hogy személyiségtorzító hatást eredményez náluk a homoszexualitással szembeni elutasító magatartásuk. Ez bizony már-már deviancia. Mindenesetre Czeizel Endre genetikus szerint az X-kromoszómában van egy gén, és ez az ami okozza a homoszexualitást. Valamint azt is állítja, hogy bármelyik magzatról meg lehetne mondani már a tizedik héten, feltéve ha vizsgálnák, hogy homoszexuális lesz-e.

Az orvosbiológiai vonatkozásokon túl, azonban fontosabb, hogy ezen "más" embertársaink alapvető emberi jogainak kiteljesedését vizsgáljuk.

Közelebbről meg nem nevezett jogvédő szervezetek, az ez évi melegnapi "kulturális" fesztiválalkalmából arra kérték a kormányt, hogy engedélyezze a melegek házasságkötését Magyarországon. Álláspontjuk szerint a jelenlegi szabályozás sérti a homoszexuálisok emberi jogait. A törvények nem ismerik el azonosnak a melegek és a heteroszexuálisok kapcsolatát, tehát másodrendû állampolgárnak tekinti őket. Álláspontjuk szerint ez a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába ütközik - áll a jogvédő szervezetek nyilatkozatában.

A felvonuláson megjelent Lévai Katalin európai parlamenti képviselő, az EP Jogi Bizottságának alelnöke és az Emberjogi Bizottságának tagja - a Medgyessy kormány esélyegyenlőségért felelős tárcanélküli miniszter asszonya - is, aki kifejtette hogy szükségesnek tartja a polgári törvénykönyv (sic!) módosítását, hogy engedélyezzék az azonos nemûek közötti házasságot. Szerinte az Európai Unió több tagállamában ez ma már nem kérdés, és Magyarországon csak politikai akarat szükséges, hogy az alacsony társadalmi támogatottságű közösség egyenlő jogokat élvezhessen.

De a homoszexuálisokat levélben üdvözölte Kóka János, az SZDSZ elnöke is, aki levelében űgy fogalmazott, "az állam nem tagadhatja meg két egymást szerető ember párkapcsolatának elismerését".

Be kell vallanom, hogy a fenti nyilatkozatok, rádöbbentet arra, hogy ez ideig milyen csapnivaló demokrata voltam. Mennyire nem törődtem valamely kisebbséghez tartozó, "más" embertársaim egy demokratikus jogállamhoz méltatlan jogfosztottságához, ami abban nyilvánul meg, hogy őket ez a társadalom diszkriminálja, nem biztosítja mindazokat a lehetőségeket, amiket a többséghez tartozókat megilletik.

Csak utalni szeretnék rá, hogy pár év alatt mennyire nőt a társadalom és a politikusok tolarenciája a homokosokkal szemben, ugyanis 1999-ben Kósáné Kovács Magda az országgyűlés Emberjogi és Kisebbségi Bizottságának akkori emeszpés elnöke, az egyik televíziós csatorna riporterének arra a kérdésére, hogy ő miért nem vett részt a "Büszkeség napja" rendezvényén, Kósáné Kovács Magda úgy válaszolt, hogy neki is van gusztusa.

Épp ideje, hogy én is felül vizsgáljam avítt, diszkriminatív, előítéletes és kirekesztő magatartásomat és felhívjam a figyelmet társadalmunk további kirekesztett és jogfosztott csoportjaira. Harcot hirdetek emberi jogaikba történő visszahelyezésük érdekében.

A teljesség igénye nélkül felhívom a közelebbről meg nem nevezett "jogvédő szervezetek", Lévai Katalin európai parlamenti képviselő, Kóka Jani szadesz elnök, valamint minden, a politikai elithez tartozó figyelmét, hogy van még mit tenni.

Mélységesen felháborít, hogy az Operaház megtagadja a süketnémák énekesként történő foglalkoztatását, miként az is, hogy a siketnémáknak nem teszik élvezhetővé az opera előadásokat.

Követelem, az állam tegye lehetővé, hogy a vakok is élvezhessék a közpénzekből gazdálkodó Szépművészeti Múzeum festményeit.

Végtére is ezen embertársaink fogyatékossága nem okoz személyiségtorzulást és ennek következtében - Buda Béla tanszékvezető szerint - nem is betegek. Így pedig a fentiek bizony sértik ezen embertársaim a mûvelődéshez való alapvető emberi jogait.

S bár az Alkotmányunk elismeri a vallásszabadságot, mégsem követeli senki, hogy a muszlim vallásúak, vallási szokásaiknak megfelelően, élhessenek többnejűségben. De tovább megyek, miért ne házasodhasson össze vallásától függetlenül, egy férfi több nővel, avagy egy nő akár több férfival is. A magánélet, vagy ahogy a szexuális szokások esetében ezt mondani szokták, a magánszféra sérthetetlensége itt miért nem érvényesül. A törvények nem ismerik el azonosnak a monogámok és a poligámok kapcsolatait, tehát másodrendû állampolgárnak tekinti őket. A közelebbről meg nem nevezett jogvédő szervezetek álláspontja szerint ez a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalomba ütközik. Sajnálatos, hogy ez ellen nem tiltakoznak.

És akkor még nem is beszéltem, azon kisebbségek jogairól, akik szexuális magánéletük be-, és kiteljesülését csak egy kecskével képesek elképzelni. Nem tudom, hogy Buta Béla Lehrstuhlführer miért tartja ezt a kapcsolatot személyiségtorzulásnak? Végtére is a kecsék is a kecskéket szeretik.

És végezetül kedves olvasóm, ha jártadban-keltedben beleléptél egy kutyaszarba, ne káromkodj, ne szitkozódj, legyél toleráns hozzá.

Végtére a kutyaszar is csak "más".