A MÁRTÍR MINISZTERELNÖK

2017. december 16. 11:04 - Kiss-Dobos László

Dr. Bárdossy László

Nem oly rég Szombathelyen Szent Erzsébet Ferences plébániatemplomban szentmisét tartottak Bárdossy László születésének 127. és meggyilkolásának közelgő 72 évfordulója alkalmából. És nem is először! 2013-ban már tartottak egyet. Én, mint egy másokat kirekesztő, szélsőséges ember nem venném a bátorságot, hogy megvonjam bárkitől azt a jogot, hogy valamely szerettének lelki üdvéért a saját pénzén misét mondasson. Ez azonban másoknál nem így működik. Felháborodástól fuldokló – hogy fulladnának már egyszer és mindenkorra meg! – hangok kürtölték tele a sajtót (24.hu; Nyugat.hu; 444.hu stb.), hogy Bárdossy László emlékére, az adventi csúcsforgalomban – felháborító szemtelenség volt Bárdossy László anyjától, hogy pont ebben az időben szülte – misét mertek mondatni, és mindenki hallgat.

Az egyszerű ember, mint amilyen én is vagyok, azt hívén, közel 3 évtizeddel a kommunizmus bukása után talán előbb vagy utóbb mégiscsak megszabadulunk ennek agymosó ideológiájától. De nem!

Hogy ez az agymosás mennyire túlélt mindent és mennyire makacsul tarja magát, arra felidéznék egy valaha volt televíziós műsort, amelyet Nap-keltének hívtak. Bár ez egy magán vállalkozás volt, a tulajdonosnak, Gyárfás Tamásnak sikerült összegyűjtenie a leghülyébb riportereket, akikkel aztán üptre csinálta a nézőhülyítő műsorait.

✽ ✽ ✽

1999. október 21-én, csütörtöki napon Forró Tamás volt a műsorvezető riporter a Nap-keltében. Írhatnák egy s mást személyről, de nem teszem. Az alábbi Nap-keltés ténykedése önmagáért beszél. Szóval ezen az őszi napon Dancsecs György a MIÉP akkori fővárosi képviselője került a Nap-kelte Kinn-padjára. Amikor Dancsecs kifejtette, hogy ennek az országnak sok Bárdossyra lenne szüksége, Forrónak eldurrant a feje, de azért magabiztosan kijelentette: „Én azt gondolom, hogy valami olyan értékrend torzulás megy itt végbe, amivel előbb-utóbb ennek az országnak a tisztességes népe nem tud mit kezdeni.”

Szóval a Dancsecs-féle torzító hatások ellensúlyozása érdekében, a Nap-kelte főszerkesztője, Lakat T. Károly és tulajdonosa, Gyárfás Tamás úgy gondolták. Hogy az általuk tisztességesnek tartott Szabad Nép tudjon értékrendjével valamit kezdeni, egy hét múlva, amikor ismét a durranástól majd agyrázkódást kapott Forró volt a soros, meghívták Pritz Pál történészt, hogy egyszer és mindenkorra végezze már ki Bárdossy László köznyugalmat zavaró emlékképét. Felvezetőként megismételték Dancsecs György egy héttel korábbi, ahogy Forró mondta „nagy vihart kavaró” kijelentéseit. Forró, hogy megmutassa mennyire olvasott egy személyisége a Gyárfás-féle Nap-keltének, kezébe tartva „Bárdossy László a népbíróság előtt” című könyvet, amit Pritz Pál rendezett sajtó alá és írta meg hozzá a tanulmányokat, mint a történet legautentikusabb történészét interjúvolta meg. Hogy mennyire olvasott bele a könyvbe, azt az alábbiakból mindenki megismerheti.

Csak közbevetőleg jegyzem meg, a magát a "tisztességes nép" közé soroló Forró, amint arról írásom végén még szó lesz, inkább az írásokban jeleskedett.

Amikor Pritz bevezetésként kijelenti, hogy „egy történész higgadtan mérlegeli a tényéket, és az eseményeket, akkor egyfelől nem csupán Bárdossy Lászlóról beszél, hanem megnézi, milyen döntési folyamat zajlott ebben az országban.” – Forró forrófejűen azonnal villogni akar a Szabad Nép által összegyűjtött tárgyi tudásával azt válaszolja: „Nyilván beszélni kell Teleki Pálról is, hiszen miniszterelnöksége idején Bárdossy külügyminiszter volt.”

Pritz Pál viszont látja Forró fejében a "tisztességes nép" ideológiai őskori maradványait, helyére teszi az események ítéletét: „a történetpolitikai gondolkodás a tényeket alaposan összekeverte, egy konstruált ellentétet állított ennek a pernek a tükrébe, a Teleki-féle politika és a Bárdossy-féle politika közé (…) bizonyított tény, hogy Bárdossy László azt a politikát folytatta, amelyet Teleki munkált ki.”

Szegény Forró bár leforrázva Pritz szavaitól nem hagyja magát és terített betlit játszik: „Mi van Bárdossy számláján? Ugye ő üzent hadat az Egyesült Államoknak, ő jelentette be, hogy hadban állunk a Szovjetunióval. Ő küldte a Don-kanyarba a II. magyar hadsereget. Mondjam még?”

Hogy ez a lehengerlő tudásanyag agyon ne nyomja, Pritz Pál közbeszólt: „Nem! Nem! Nem...” Majd a nemekkel félbeszakított téveszmékhez hozzáfűzte: „Hadd mondjam el, Bárdossy László egy kitűnően képzett diplomata volt, aki soha nem üzent hadat sem a Szovjetuniónak, sem az Egyesült Államoknak, sem…”

Szegény Forró, akinek kezdett forró lenni lába alatt a talaj: „Nem is ő jelentette be?”

Pritz: „Nem. Ő bejelentette a hadiállapotot. De a diplomácia világa a finom fogalmazásoknak világa. Nincsen olyan okmány, amiben Magyarország hadüzenetet rendelt volna el a Szovjetunióval szembe. Bárdossy László a parlamentbe bejelenti a hadiállapotot, mert úgy mond a szovjetek megtámadtak bennünket. Tehát azért ez egy finom distinkció.”

✽ ✽ ✽

Itt is meg kell jegyeznem, hogy Bárdossy azon ténymegállapítását, tudniillik, hogy hadban állunk, megelőzte vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzónál egy tanácskozás, melyen rajta kívül még Werth Henrik vezérkari főnök, Bartha Károly honvédelmi miniszter vett részt. Itt Werth tájékoztatta a kormányzót a szovjet légierő magyar területek elleni támadásairól. A kormányzó pedig élve az 1920. évi I. és XVII. tc. felhatalmazásával, a katonai megtorlás mellett döntött. (Szakály Sándor: A hadüzenet. Életünk 1987. 2. szám) Tehát a kormányzó és nem Bárdossy döntött.

Továbbá az is tény, hogy Horthy Miklós kormányzót a nürnbergi törvényszék soha nem marasztalta el, csak tanúként hallgatta ki. Persze Horthy Miklóst szerencsére nem adták ki a bosszúszomjas magyar kommunistáknak, mint szegény Bárdossy Lászlót.

✽ ✽ ✽

Forró azonban tudja addig kell ütni a vasat, amíg az forró: „Tulajdonképen mennyiben felelős Bárdossy azért, hogy Magyarország Németország elkötelezettje, vagy uram bocsát, csatlósa lett?”

Pritz pedig türelmes tanítóként igyekszik Forrót vissza vezetni a kályhához: „Kezdjük el a történetet két mondattal Trianonnál. Tehát Magyarország a mozgástér és a kényszerpálya dialektikájában értelmezhető. A trianoni békeszerződés Magyarországot egy kényszerpályára sodorta. (…) Bárdossy László tisztességes tisztviselőként vállalta azt az utat, hogy a korabeli Magyarország akaratát megvalósítsa.”

Forró azonban ettől a kályhától is csak forrósodott: „Nemzetszocialista, vagy nyilas volt-e Bárdossy?” Pritz higgadt és tagadó válaszát kétszer is megismételte, abba reménykedve, hogy így talán könnyebben lehűlhet Forró feje: „Egyik sem. Egyik sem.”

Forró ezt már nem tudja eltűrni és felfortyanva kérdezi meg: „Akkor miért vett részt 44 végén a soproni nyilas országgyűlésen?”

„Ő egy tisztességes, korrekt ember volt, aki felfogását meggyőződéssel vallotta (...) nem azért, mert fasiszta volt, nem azért, mert nyilas lett volna, kérem, ő valójában a keresztény magyar középosztálynak természetesen a gyermeke.” – hangzott el az a válasz, ami hideg vízként hatott Forró fejére. Bár ez nem segített rajta, mert azonnal gőzzé válva párolgott agyából el. Annyi eredménye lett, hogy visszamenekül Dancsecs általa „nagy vihart kavaró” kijelentésére: „És tényleg, sok Bárdossy kéne ennek az országnak?"

„Én azt mondom – válaszolt a történész –, hogy Bárdossy Lászlónak meg kell becsülni azt a tevékenységét, amelyet a húszas-harmincas években a magyar külügyi szolgálatban végzett, és nem szabad az ő tevékenységét nyilasnak, fasisztának minősíteni, mert ő egy modernizátor volt, aki Magyarországon egy fejlettebb országot szeretett volna…”

A forrástól Forró kevéske szürkeállománya is – már ami volt neki! –, teljesen kifehéredett. Olyan lett mint a Terra Incognita: „Ma a történészek, azt mondják, hogy leginkább jogi szempontból kérdőjelezhető meg a népbíróság ítélete, vagy egyáltalán a népbírósági eljárás. És nem a vádakat illetően.” (Nehogy már ne legyen bűnös!)

Mire Pritz Pál udvarias kioktatása: „Kérem. Ez megint nézőpont kérdése. Ha azt mondjuk, hogy az 1848. évi III. törvénycikk, amely rendelkezik a miniszterek, a miniszterelnök felelősségre vonásáról, ma is érvényben van. Már pedig így van! Akkor világos, hogy Bárdossyt annak idején ennek alapján kellett volna elítélni. Parlamenti bíróságnak kellett volna a cselekedeteit vizsgálni. Bárdossy nem azt mondja, hogy ne vonjanak engem felelősségre, ő egy parlamenti bizottságot akar." Pritz továbbá kifejtette, hogy „el kell mondani, hogy a történetírás, a nemzetközi történetírás, most már jó néhány éve megkérdőjelezi Nürnbergnek a jogosultságát is.”

A leforrázott Forró bátortalanul kérdezte még meg: „Hogyha jól értem, akkor nem is gonosztevő?”

„Semmiképpen.” – hangzott el a lakonikus válasz.

✽ ✽ ✽

Forró Tamás nem mellesleg „Szilágyi Ákos fedett néven és H-61758 szám alatt „hazafiságból” lett titkos megbízott”, mint a III/III-as ügyosztály besúgója a Kádár korszak alatt sokat írogatott.