Hát petéből, lárvából, bábból. Ezt az egészet pedig teljes átalakulásnak hívjuk, biztos sokaknak rémlik az iskolai biológiaórákról. A cserebogár egy érdekes rovar, nem szép, de igen kártékony, ha megjelenik a kertben, jaj a gyökereknek, a lombos fák leveleinek, aki már találkozott velük, annak nem kell ecsetelni, milyen pusztításra képesek. Csak a tájékozatlanok körében örvend nagy népszerűségnek. Teljes kifejlődéséhez 4 év – mint egy országgyűlési ciklus – szükséges. A cserebogarak a ganajtúrófélék családjába tartoznak, melyből itt a Kárpát-Medencében a tavaszi (javarészt májusi) cserebogár található meg, egy időben a képviselő választásokkal.

✽ ✽ ✽

Az első részt azzal az Orbán Viktor által mondott ígérettel fejeztem be, hogy „Mi ezután sem fogjuk egyik szavunkat a másikkal megcáfolni” (Kéri László: Orbán Viktor Interjúkötete. Századvég Kiadó 1994. 202. old.) És azt gondolom, egy magát embernek tartó politikus szavait komolyan kell venni, arra adni lehet.

Az alábbiakban ennek az ígéretnek a megvalósulását veszem górcső alá. Olyan fideszes-KDNP-s emberektől, akik valaha valamit kimondtak.

✽ ✽ ✽

1. Oktatáspolitika

Hoffmann Rózsa, Marx-Engels dialektikus és történelmi materialista talaján álló néhai MSZMP tag szintén elfeledkezve eme világnézeti elhivatottságáról, hirtelen-váratlan kereszténydemokrata lett, és mint ellenzéki politikus élesen bírálta a Gyurcsány kormány oktatáspolitikáját, nevezetesen azt, hogy a pedagógusok heti 20 órás óraszámát 2 órával (10%) megnövelték: „Köztudott, hogy a tanügyben az eredmény elsősorban a pedagógusokon múlik; először, ha a képzettségük magas fokú, másodszor, ha lelki-testi egészségük megfelelő, és harmadszor, ha van idejük és módjuk a fejlődésre és a regenerálódásra. (…) És hogyan lesz a tanároknak idejük és módjuk fejlődni, amikor megnövelt óraszámuk és romló értékű fizetésük a mostaninál még nagyobb arányban kényszeríti majd őket arra, hogy délutáni, éjszakai különmunkákat vállaljanak?” (Hoffmann Rózsa 2006. 07. 10. 13. ülésnap 53. felszólalás)

Természetesen 2013-ban, mint az Orbán kormány oktatásért felelős államtitkára, amikor a pedagógusoknak az iskolában kötelezően letöltendő heti munkaidejét 22-ről 32 (45%) órára emelte, már mást mondott egy interpellációra adott válaszában: „ha ön azt állítja, hogy a pedagógusok munkaterhei nőnek azáltal, hogy a munkaidejüket szabályozzuk, akkor, ha logikusan végiggondolja az állítását, abból az következik, mint ha azt állította volna, hogy korábban a pedagógusok nem dolgozták ki rendesen a heti munkaidejüket.” (Hoffmann Rózsa 2013. 08. 26. 297. ülésnap 30. felszólalás)

Szerinte ugyanis alapvetően baj a „munkateher” és a „munkateher-növekedés” kifejezés használata: „Látják, kedves képviselőtársak, ez a baj, hogy így gondolkodunk, és ilyen kifejezéseket mondunk, hogy a munkát összekapcsoljuk a teherrel. A pedagógus munkája, az orvos munkája, az újságíró munkája, megkockáztatom, a politikus, a parlamenti képviselő munkája sem teher: választott hivatásunk, igent mondtunk rá, és mi sem nézzük az óránkat, hogy néha éjfél után itt vagyunk.” (Hoffmann Rózsa 2013. 08. 26. 297. ülésnap 226. felszólalás) És ez így igaz, hiszen a pedagógusok bére is megegyezik a képviselők költségtérítéssel megfejelt illetményével.

És nehogy azt higgye valaki, hogy nem volt más témában ellenzékben más véleménye: „az államnak szándékában áll visszavenni önkormányzati iskolák fenntartását, azaz újraállamosítják majd az iskolákat vagy legalábbis azok egy részét.” Eötvös József népoktatási törvényére hivatkozott, amelynek alapgondolata az volt, hogy az iskolák felett az a község rendelkezzék, „amelynek a gyermekei abba az iskolába járnak.” – tiltakozott a keresztény erkölcsiség és szavahihetőség magaslatain trónoló oktatáspolitikus egy napirend előtti felszólalásában. (Hoffmann Rózsa 2009. 03. 03. 193. ülésnap 18. felszólalás)

Aztán 2013. január 1-én kivajúdta magából Eötvös József felemlegetett alapgondolatával ellentétes KLIK-et! 

✽ ✽ ✽

2. Parlamenti munka

A következőben azt nézzük meg, mit mondtak a parlamenti munkáról anno.

Orbán Viktor még 1990 elején kifejtette, hogy a demokrácia sérülését jelenti az, ha a felszólalásában a képviselőket akadályozzák és korlátozzák: „Készséggel elismerem azt, hogy a fölszólalások – különösen, ha azok hosszúak – időnként hátráltathatják a hatékony munkavégzést. Ugyanakkor ennek a dolognak van egy másik oldala is: valójában megfosztják a fölszólalót attól, hogy érdemben kifejthesse álláspontját, különösen, ha meglehetősen mulatságos 3 perces időre korlátozzuk a hozzászólást! (...) ez mindig a kormánytöbbség malmára hajtja a vizet; a kormánytöbbség így nemcsak abba a kedvező helyzetbe kerül, hogy már eleve többségben van, hanem hogy nem is kell elviselnie, hogy az ellenzék teljes mértékben és mélységében kifejthesse az álláspontját.” (Orbán Viktor 1990. 05. 24. 7. ülésnap 65. felszólalás)

És ennek mi lett az eredménye? Hát, hogy Lezsák Sándor 2018. 11. 27-én, a Munka törvénykönyvének módosításakor (Rabszolga törvény) vagy elvette a szót az ellenzéki képviselőktől, vagy meg sem adta azt.

1990-ben, pár nappal Orbán Viktor fenti útmutatását követően, Kövér László mai házelnök fejtette ki, hogy „nem szerencsés, hogy ha egy módosító javaslatot beterjesztő képviselőt más képviselőtársai azzal próbálnak zsarolni, hogy ezáltal obstruál és akadályozza a törvényhozás »normális« menetét, hiszen a probléma éppen abból fakad, hogy ez a menet egyáltalán nem tekinthető egyelőre normálisnak.” (Kövér László 1990. 05. 31. 9. ülésnap 63. felszólalás)

Persze, hogy ki más lett volna, aki betartva Orbán ígéretét, hogy ők nem fogják egyik szavunkkal a másikkal megcáfolni, ugyancsak a Rabszolga törvény módosításakor, 2018. dec. 10-én az ellenzék által benyújtott módosító javaslatokat obstrukciónak minősítve valamennyi ellenzéki javaslatot a kormánytöbbség hathatós támogatásával, egy szavazással utasíttatta el, így azok gyakorlatilag egyből a kukába kerültek. Az ellenzék hiába tiltakozott, Kövér Lászlónak nem akaródzott eszébe jutni az 1990. május 31-én kifejtett megállapítása, hogy ez zsarolás, és hogy ez a menet egyáltalán nem tekinthető egyelőre normálisnak. Kövér László azonnal megfenyegette az ellenzéki képviselőket, büntetést helyezett kilátásba, sőt az MSZP-s Varga Lászlót rögtön ki is zárta az ülésről.

✽ ✽ ✽

3. Alapvető jogok

A korábbi években a Fidesz nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy „az alapvető szabadságjogokat védő törvényeket nem módosíthatja kényére-kedvére semmilyen egyszerű kormánytöbbség, hanem elfogadásukhoz politikai konszenzusra van szükség. Ez a garancia az új Alkotmányban majd ki kell hogy egészüljön a polgári engedetlenség jogával, hiszen egy bármennyire is általános politikai konszenzus sem sértheti az egyén jogát, azt a jogot, amelyet nem ruházott át semmiféle kormányra, semmiféle parlamentre.” (Szájer József 1990. 06. 05. 11. ülésnap 50. felszólalás)

Ki kell emelnem, hogy a „konszenzus” szó használata, még a 2/3-os módosítás lehetőségét is elveti, mivel az az jelenti, hogy a mindenkori parlament valamennyi politikai erőjének egyetértése kell jutni. Nem akarom a 2010 óta történt összes alapvető jogokat érintő törvényi módosítást felsorolni, de ki kell emelnem a sztrájk törvényt, ami konszenzus híján ellehetetlenítette a sztrájkolást (2010 óta többször is módosították), vagy a népszavazási törvényt (2013. évi CCXXXVIII. törvény), végül a nem oly rég konszenzus nélkül módosított gyülekezési törvényt, ami megtiltja, hogy politikusok lakásai előtt tüntessenek.

De a korabeli választójogi törvény előkészítése során is teljesen más álláspontot képviselt a Fidesz, nevezetesen maga dr. Áder János, hogy bizonyítsa ők „ezután sem fogjuk egyik szavunkat a másikkal megcáfolni”, annak a véleményének adott hangot, hogy nem fogják támogatni a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogának a biztosítását: „A Fidesz nem támogatja a a választójognak az ilyen értelmű kiterjesztését. A következő okok miatt nem támogatjuk. Nem támogatjuk azért, mert elvileg sem tartjuk helyesnek, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyanok is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon, akik nem adófizető polgárai az országnak, és akik a két választás között semmilyen formában sem tudják az általuk választottakkal kapcsolatos véleményüket elmondani, ráadásul sokaknak semmilyen kötődése nincs is már az országhoz.” (Áder János 1993. 09. 28. 326. ülés 19. felszólalás)

✽ ✽ ✽

4. Alkotmányozás

„1990-94 között az előző parlamenti ciklusban nem volt arra példa, hogy alkotmány-módosításra és kétharmados törvény módosítására széles ellenzéki konszenzus nélkül, az ellenzéki pártok támogatása nélkül került volna sor. Erre nem volt példa. (…) Miként ez a kormányprogram vitájában elhangzott; az önök hatalma, döntési lehetőségei korlátlanok. Nincsenek arra kényszerítve – mint az előző ciklus kormánykoalíciója –, hogy kompromisszumra törekedjenek a mindenkori ellenzékkel. (…) Az lesz-e a parlament és a kormánypártok előtti példa, hogy minden konszenzus nélkül fontos alkotmányos szabályokat, magát az alkotmányt is meg lehet változtatni. Tehát ezért kellett tiltakoznunk – és ezért is tiltakozik a Fidesz –, hogy egy alkotmányozási folyamat előtt nem lehet egy ilyen új precedenst teremteni, és mindenképpen szeretnénk, ha a korábbi konszenzuson nyugvó alkotmányozási folyamathoz és kétharmados törvényhozási folyamathoz térnénk vissza. (…) Ez a parlament is úgy indult, úgy kezdte működését, hogy a Házszabályt hatpárti egyetértéssel, még ha vita után is, de mégiscsak hatpárti egyetértéssel fogadta el. Azt gondolom, a jövőben nagyon szerencsés lenne, ha ezekhez a hagyományokhoz, ehhez a gyakorlathoz térnénk vissza, és a parlament működésére a kétharmados törvények tekintetében, az alkotmányozás tekintetében ezek a hagyományok lennének az irányadóak.” (Áder János 1994. 10. 03. 20. ülésnap 10. felszólalás)

Rosszindulatú hazugság lenne azt állítani, hogy Áder, mint államelnök, a konszenzus nélkül elfogadott 2011. évi Alaptörvényt, csak azért írta alá, mert nem akarta egyik szavával a másikat megcáfolni.

✽ ✽ ✽

5. Soros György

Végére hagytam a manapság nagy „gonosznak” kikiáltott Soros (Schwarcz) György megváltozott megítélését. Már ismertettem, a Századvéghez fűződő hatalmas anyagi támogatását, amit természetesen akkor nem ért kritika. Sőt a Fidesz, mint legnagyobb haszonélvező oldaláról csak dicséretet és védelmet kapott. 1992. augusztus 20-án a Magyar Fórumban megjelent Csurka dolgozat, amely rámutatott Soros tevékenységének kártékony mivoltára és különösen, hogy rámutatott, hogy „Az amerikai támogatók, élükön az alapítványi formát öltő, korábban behívott Sorossal, nem sajnálták a pénzt a nagy cél érdekében. A megindult választási kampányban az SZDSZ-Fidesznek nagyságrendekkel nagyobb összegek álltak rendelkezésére. A sajtó őket futtatta, az MDF-et pedig akadályozta.” (Csurka István: Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán. Magyar Fórum 1992. augusztus 20.)

Az első hivatalos reakciók a Parlamentben történtek, amiről Orbán Viktor így emlékezett meg: „Tardos Márton egy megértő gesztussal keblére ölelte Antall Józsefet, Kövér László pedig kemény volt, mint a Rolling Stones.” (Kéri 126. old.)

„Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom (..) amit ez a sokak által tanulmánynak nevezett szellemi Molotov-koktél jelent.” – mondta a Csurka tanulmány megjelenése utáni parlamenti felszólalásában az azóta Soros fóbiában szenvelgő Kövér László, a Rolling Stones ötödik tagja, majd így folytatta – „Csurka István írásán átsüt az antiszemitizmus, a demokratikus pepecselés iránti mély megvetés, a kizárólagos hatalomra törés, az állami erőszak-szervezetek politikai megfontolásból történő alkalmazásának szándéka, a politikai ellenfelek ellenségnek bélyegzése, azok kizárása a nemzetből, akik az ország érdekeit másként látják szolgálandónak.” (Kövér László 1992. 08. 31. 219. ülésnap 12. felszólalás)

Majd követte a jól ismert MTI közlemény „Megdöbbenéssel figyeljük mind a Soros Alapítványt, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat. A fiatal nemzedék és a szakkollégiumi mozgalom támogatásával aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon.” (MTI 1992. 09. 28.) Ami csak betetőzött a Demokratikus Charta fellépése, melyhez „a Csurka-dolgozat elleni Charta-tüntetés megszervezésében végig részt vettünk, vidékről is sok embert hoztunk fel, mozgósítottuk az aktivistáinkat.” (Békemenet) – mondta Orbán Viktor. (Kéri 227. old.)

Valójában még 2009-ben is jó elvtárs volt Soros, hiszen Hoffmann Rózsa kereszténydemokrata politikus asszony egy oktatáspolitikai felszólalásában őt idézte: „Szeretném itt idézni Soros Györgynek a gondolatait, és ezek így szólnak: »Amikor egy adott hivatás profitorientált üzleti vállalkozássá alakul, veszélybe kerül a szakmai színvonal, és tovább gyengülnek a társadalom értékei. A piacok igen hatékonyak az erőforrások magánszükségletek szerinti elosztásában, ámde léteznek kollektív, közös szükségletek is, márpedig ezekről a piaci erők nem gondoskodnak.«" (Hoffmann napirend előtt 2009. 10. 20. 234. ülésnap 6. felszólalás)

A Soros György anyagi támogatásában részesülő soros-ügynök, az ifjú liberális Orbán Viktor és csapata mindent elkövetett, hogy az első nemzeti kormány koalíciót lejárassa, tönkretegye. Nem vitatom, hogy Antall József és kormánya nem követett el hibákat. A Soros-ügynökök támadása 1994-re sikerült is. A nemzeti oldal választói ott maradtak szervezett politikai erő, vezércsapat nélkül.

A pragmatikus Orbán Viktor pedig gyorsan váltott, valódi beépített titkos ügynökként nemzeti színekbe öltözött, hogy még jobban megvalósíthassa Soros álmát. A II. világháborút követően a kommunisták dolgoztak hasonló módszerekkel. Az MDP, amely a kommunisták vezetésével alakult meg, magába olvasztotta a szociáldemokratákat és politikusait (Marosán György), egyes parasztpárti politikusokat, mint Erdei Ferenc, Darvas József. Vagy a legfőbb ellenfelétől az FKgP-tól Dobi Istvánt és Ortutay Gyulát.

2002-re pedig eltűnt a politikai életből az MDF, FKgP és a KDNP, amely utóbbi csak egy mesterségesen életben tartott név. Gyakorlatilag Fidesz politikusokkal, mert így önálló frakcióként csökkentheti a bizottságokban az ellenzéki képviselők számát, viszont növelheti a kormánypárti hozzászólásokat. A Fidesz pedig mint a kannibálok emberevő ideológiája alapján lenyelte korábbi ellenfeleit és ezáltal hízott, gyarapodott. Csak pár felzabált politikus: Lezsák Sándor (MDF), Turi-Kovács Béla (FKgP), Hende Csaba (MDF), Kocsis Máté (MIÉP), Latorcai János (KDNP).

Ismer valaki olyan valaha élt kommunista ügynököt, aki tevékenységét felvállalva ténykedett, mondjuk az Egyesült Államokban? Vagy olyan CIA-ést, aki Moszkvába ez rányomtatta névjegyére? Nem! Akkor miért várjuk el a Soros-ügynököktől, hogy ők ezt megtegyék? Itt vannak közöttünk és 2/3-os kormányzati pozícióban. Legjobb álca pedig a főnök szidása.

Már övék az ország! Vissza szerezhetjük valaha?…(amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges.)

„Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. (...)
Amit az ember mond, az úgy is kell legyen.
Nem csuda ez, hanem becsület.”

 (Wass Albert: Kard és kasza)

✽ ✽ ✽