CÉLPONTBAN

TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS

2017. október 22. 10:19 - Kiss-Dobos László

legitimista módra

5a.JPGKis hazánkba tovább élő Habsburg-párti labancok, kikelve magukból 2016. december 14-én azt írták a Facebook oldalukon, hogy „mély szánalmat, undort és dühöt” éreznek, amiért egy jobboldali újság, a Heti Válasz szerintük történelemhamisítást követett el azzal, hogy egy lapon (címoldalon) zsarnoknak említi, mind a Habsburgok istene kegyelméből uralkodó ő felsége Habsburg Ferenc Jóskát, mind Kádár Jánost, aki „idegen megszálló csapatokkal tudta csak fenntartani a hatalmát.”

Nem szeretném a történelem hamisítást tényét cáfolni, hiszen nem is lehet. Mindenki tudja jól, már aki akarja és nem történelemhamisító, hogy Habsburg Ferenc József is és Kádár János is az orosz szuronyokra támaszkodva tudta csak leverni szabadságharcunkat.

Ennyit erről és a történelemhamisításról!

✽ ✽ ✽

A lassan 500 éve nyakunkon ülő Habsburgok utolsója, a negyediknek elszámlált Károly, 1918. november 13-án eckartsaui nyilatkozatával lemondott a magyar uralkodói jogairól, mondván: „Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.” Amely tény nem zavarja a mai legitimistákat, akik hol ezt, hol amazt a ma élő Habsburgot tekintik uralkodójuknak.

Érdemes azonban megnézni, hogy milyen is volt ennek az igen tehetséges Habsburg Károlynak az első világháborús béketevékenysége. Nem vitatható, hiszen történelmi tény, hogy 1917 márciusában az antantbarát sógorát elküldte Párizsba a franciáknak tett békeajánlattal. A baj csak az volt, hogy nem különbékét akart kötni, hanem Németország felhatalmazása és tudta nélkül, az ő nevükben is, nagyvonalú úri csibész gesztussal odaígérve a franciáknak Elzász-Lotaringiát.

1917. április 19-én az angol, francia és olasz miniszterelnök csúcstalálkozója megvitatta a Habsburg Károly sógora útján küldött békeajánlatot, de Olaszország Elzász-Lotaringia helyett ahhoz ragaszkodott, hogy az olasz lakta Habsburg-tartományokról, Dél-Tirolról és Trentinóról Ausztria mondjon le. Állítólag Trentinóról végső esetben a békeszerető Habsburg Károly lemondott volna, bár a források erről nem egyértelműen szólnak.

Persze, amikor az Egyesült Államok, amely a Monarchiával szembeni hadüzenettel kivárt – miután a németek már megkapták –, az USA bécsi követe útján arról érdeklődött, nem kötne-e a Monarchia különbékét, ez az „osztrák gyávaságon" – értsd Habsburg Károly gyávaságán – bukott meg, amint arról az amerikai külügyi államtitkár, Lansing Róbert beszámolt. 1917 októberében az amerikai kormány egy titkos küldöncöt menesztett Apponyi Alberthez a különbéke ügyébe. Apponyi tüstént jelentette ezt a békét kereső Habsburg Károlynak, de pozitív választ nem kapott, s az ügynök dolgavégezetlen hazatért.

✽ ✽ ✽

Így aztán e békeszerető Károly – békeszerető, béketábor, békemenet: csupa Béke! – mint legfőbb Hadúr elvesztvén a háborút, gondosan és óvatos duhajként megvárta, hogy 1920-ban elszakítsák az ország 2/3-át, melyből az a gaz trónfosztó Horthy – aki nem kaphat köztéri szobrot, mint ő 2016-ban –, bár rövid időre, de visszaszerzett valamicskét. Nos, ezt követően két alkalommal is megkísérelt visszatérni, 1921. március végén és ugyanezen év októberében.

A szeretettől áthatott lemondónyilatkozata és az első visszatérése – ez a visszatérés nem a gaz Horthy által 1938-1941 közötti elért Visszatéréssel azonos! – között volt ugyan egy négy hónapig tartó borzalom a magyar nemzet életében, a kommün, de ez alatt az ez az utolsó Károly bizonyára a magyar nemzet szabad fejlődésének akadálymentes biztosítása érdekében nem kísérelte meg a visszatérést, mert változatlan szeretettől volt áthatva Kun Béla és a Lenin fiúk iránt.

2004-ben még boldoggá is avatta őt a római katolikus egyház, ami annak kinyilvánítása, hogy az adott személy – ez esetben ez az utolsó Habsburg Karcsi – hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket, vagy pedig életét áldozva tett tanúságot a Krisztusba vetett hite mellett, ha nem is a Lenin fiúk 590 halálos áldozata védelmében, mikén tette azt Apor Vilmos, győri püspök, aki a részeg orosz katonák elől a Püspökvárba menekült nők védelmébe 1945. április 2-án vértanúhalált halt.

✽ ✽ ✽

Mea culpa, mea maxima culpa, azért a történelemhamisítás miatt, amely csak „mély szánalmat, undort és dühöt” válhat ki mindenkiből – akik ősei nem nagyságos fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc hadaiban harcoltak –, amiért egy lapon merészeltem említeni Boldog Karl Habsburgot és a boldog Apor Vilmos püspököt, aki csak „idegen megszálló csapatok” testére kilőtt golyói által tudott boldoggá lenni...

✽ ✽ ✽

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://celpontban.blog.hu/api/trackback/id/tr9413048908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása