dén június 16-án megosztottam egy bejegyzést, ami az 1989. évben az 1956-os hősök újratemetése kapcsán Orbán Viktorról kialakított legendáriumot vette górcső alá, összehasonlítva a 30 évvel korábbi Orbánt a mostanival.

Magától értetődik, hogy az Orbán hiten levő emberek, köztük egyik régi kollégám, azonnal védelmébe vette, nem törődve az eredeti megosztott posztban levő állítások igazságtartalmával.

Hozzászólását a helyesírás szempontjából, a könnyebb megértés miatt átjavítottam:

„Akik most pocskondiázzák, ott ültek a TV előtt és be voltak sz...va, hogy most mi lesz, mert nem volt biztos, hogy nem fognak-e lőni az ott lévő tömegbe. amikor még itt volt a teljes orosz hadsereg és Orbán azt mondta húzzanak el! És van pofájuk lekicsinyelni ezt beszédet. Miről beszélünk? Ő most is ott folytatja, ahol abbahagyta, most ugyanakkora bátorság kellett, hogy egyedül kiálljon a migráció ellen, amikor majd minden ország politikusai és az összes nyugati és magyar sajtó ellene volt, és van ma is. A politikailag korrektnek látszani akaró osztrákok a szárnyas kapujukkal! Most is vállalja a harcot, és nem az asztal alól pofázik, hanem bátran kiáll azokkal a s...nyalókkal szemben is, akik gond nélkül megbüntettetnék, a saját népüket, csakhogy hatalomra kerüljenek.”

✽ ✽ ✽

Hívővel hitéről és bolonddal kényszerképzetéről nem érdemes vitatkozni. Valójában legbölcsebb rájuk hagyni zavaros gondolataikat, mert különösen a bolond, ha felizgatják, akár még közveszélyes is lehet.

Erre utal az is, hogy Barátom bár tud helyesen írni, de ebben a felfokozott izgalmi állapotában nem a verbális kifejezésére figyelt, hiszen legszívesebben egy tömör marxizmussal verte volna bele saját kényszerképzelt „igazságát” az értetlenül pocskondiázó fejekbe. (Régen a Kádár korszakban a rendőrségi gumibotot nevezték tömör marxizmusnak.)

Ezért aztán én sem hivatkozom olyan, csak értelmes és reálisan gondolkozni tudó emberek számára jelentőséggel bíró tényekre, mint hogy 30 év alatt már felnőtt egy újabb generáció, akik már csak koruknál fogva sem ülhettek akkor otthon a fotelbe. Akik pedig kimehettek volna, de otthon maradtak a fotelban, nem voltak amiatt beszarva, amiatt, hogy a kint lévő tömegbe esetleg belelőnek az oroszok. Meg elmondhatnám, mivel név nélkül, mondandóját nekem is szánhatta, hogy én kint voltam a Hősök terén, sőt egy évvel korábban már az erdélyi falurombolás elleni tüntetésen is, ahol nem lehettünk biztosak abba, hogy Ceaușescu szekusai nem csinálnak valamiféle provokációt, ami a rendőrség közbelépését kiválthatta volna, mint ahogy a "Reuter vasárnap külön anyagban idézte Makovecz Imrének, a Magyar Ifjúságban megjelent interjúját, amelyben kijelentette: a hétfői tüntetésen bármilyen rendzavarás jól jönne a román hatóságoknak.” (MTI) . Miközben, lévén Orbán liberális, a tüntetést szervező Csurka pedig egy szélsőséges nacionalista, nem kétlem, Orbán nagy ívben elkerülte ezt a tüntetést. Legalábbis én nem láttam, nem találkoztam ott vele. A tüntetésre felhívó röplapon található 12 szervezet között a Fidesz pedig nem volt megtalálható.

Meg mondhatnám azt is, hogy 1989. március 15-én, a Magyar Televízió épülete előtt már felolvastak egy „12 pontot”, amiben ez szerepelt:

 „Vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról!” 

Meg, ha könnyelmű ember lennék, hogy magamra uszítsak egy skizofrén hisztériást, akkor azt is felhozhattam volna, hogy még Orbán beszédét is meghamisítja, hiszen soha nem mondta, hogy „húzzanak el”, hanem csak annyit mondott, hogy „Ha nem tévesztjük szem elől 56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.” (Orbán beszéd 1989.06.16.) Ami ugye mégsem azonos a melegebb éghajlatra történő elküldéssel, ráadásul ez az orbáni mondat felesleges is volt, hiszen már ’89 márciusában Németh Miklós megegyezett Gorbacsovval a csapatkivonásról, amely áprilisban meg is kezdődött. A Délmagyarország 1989. április 26-án adott hírt, hogy: „Harmincegy szovjet harckocsit raktak vasúti szerelvényre kedden Kiskunhalason. Ezzel megkezdődött a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet hadseregcsoport alakulatainak részleges kivonása.”

Hangot adhatnák annak az értetlenségemnek is, melyre Orbán Viktor is hivatkozott 1989. június 16-i beszédében, hogy „értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy – mintegy szerencsehozó talizmánként – megérinthessék ezeket a koporsókat”, de tudom jól, hogy Orbán Viktor is sok ilyen köpönyegfordítást követett el az elmúlt 30 év alatt, és attól félek, hogy ha őt idéztem volna neki, még valamiféle rejtett támadásnak fogná fel Nemzeti Hősük személye ellen.

✽ ✽ ✽

No, én ugyan nem! Nem fogok ellenkezni semelyik ön- és közveszélyes beteggel. Végtére is a pszichiáterek is azt javallják, az ilyen kényszerképzetes betegekre rá kell hagyni, sőt végletes megnyugtatásuk érdekében még rá is kell erősíteni – überolni kell – kényszerképzetükre.

Ezrét aztán inkább elismerem, hogy Nemzetünk Hőse, Orbán Viktor, egymaga szállt szembe 1989. június 16-án a Hősök terén az ellene gyülevész hadként interkontinentális rakétákkal felvonuló orosz hadsereg és az őket támogató Munkásőr alakulatokkal, szemükbe kiabálva: Ruszkik haza!

És ki más, ha nem ő volt, aki 2015 nyarán, amikor 174 ezer migráns ostromolta déli végvárainkat, egymaga elnyúlva a 174 km-es szerb határon – kilométerenként 1000 terrorista! – megállította a hömpölygő áradatot, mondván: Csak a testemen keresztül! Naná, hogy a csak nőkkel erőszakoskodni szerető iszlamisták ettől megrémültek és hanyatt homlok elmenekültek.

De afelől se legyen az én Kedves Barátomnak kétsége, én tudom jól, hogy ő volt az, aki 1456. július 21-én Nándorfehérvárnál visszaverte II. Mehmed szultán túlerőben levő iszlamista terroristáit – és nem Hunyadi János, amint azt a történelem hamisító balliberális történészek mai napig állítják –, és ifjú élte feláldozásával magával rántva a várat felrobbantani készülő egyik terroristát.

Ezért ő az, akiért a harang szól minden délben, a Magyar Közszolgálati Rádióban.

✽ ✽ ✽