A genetikusok szerint a csimpánzok génjei 99,4%-os az egyezést mutatnak az emberek génjeivel. Amíg az emberiség az elmúlt pár millió év alatt hatalmas utat járt be, az állatvilág társas kapcsolatai nem sokat változott. Vajon mit őriztünk meg közös múltunkból? Egyáltalán az az óriási fejlődés, amin az emberiség átment megőrizhetett-e ebből valamit?

Elsőként, nagy vonalakban nézzük meg a csimpánzok szociális, társas kapcsolatait.

1. A csimpánzok csapatban, falkában élnek.

2. A falkacsapat tagjai úgy érzik, hogy életben maradásukhoz szükségük van egy olyan vezérre, alfa-hímre, amelyik védelmet biztosít.

3. Az alfa-hím kontrollálja a külső és belső viszonyokat.

4. Az alfa-hím rangjának megvédése érdekében gyakran fitogtatja erejét, ágak rázogatásával, csapkodással és eszement toporzékolással. Dühkitörései során sokkal hatalmasabbnak és erősebbnek tűnik, mint valójában.

5. Az alfa-hím jó stratéga, körmönfont és dörzsölt. Pontosan tudja, miként szerezhet szövetségeseket, manipulálhatja a többieket, hogy a csúcson maradjon.

6. A csimpánzcsapat ismeri és védi területének határait.

7. A fala hímjei az alfa-hím vezetésével gyakran őrjáratoznak a területük határain. Az őrjáratok gyakran keverednek konfliktusba a szomszédos csapatok hímjeivel.

Az emberiség evolúciója során hozzájuk képest hatalmas utat járt be. Bár ennek a jelenlegi állapota évmilliókból csak igen rövid időt jelentett. Pár ezer évre tehető civilizációnk kialakulása és ezen belül is csak pár évszázadra tehető az igazi tudományos eredményeink megalkotása és technikai fejlődésünk. Bár már az is egy hatalmas fejlődés, hogy lejöttünk a fáról és megtanultunk beszélni, szerszámot használni és készíteni, a legfontosabbnak azt ítélem, hogy az emberé válásunk folyamatában időszámításunk előtti 30. és 10. évezred közé tehető a művészeti képességünk kialakulása. Valamennyi általunk ismert sziklafestmény az i. e. 15.-10. évezredben keletkezett. Ezek, tehát a művészi ábrázolás fontos lépcsője lett írásbeliségünknek. A képek fokozatosan szimbólumokká váltak, majd pedig betűkké, amelyek ábécéket alkotnak a hangok megjelenítéséhez.

Az írás, mint gondolat közlés, pedig elengedhetetlen volt az elvont gondolkodás képességének kifejlődésére, mint a matematika. Ez pedig elengedhetetlen volt ahhoz, hogy felfedezzük világunkat. Meghódítottuk nem csak ezt a Föld nevű bolygót, de kiléptünk a világűrbe, lépéseket tettünk égi kísérőnkön a Holdon, már ostromoljuk a Marsot és ki tudja mindennek hol lesz a vége?

Mindezen hatalmas szellemi fejlődés ellenére úgy érzem, lényegében társas viszonyainkat illetően alapvetően nem változtunk. Az még rendben lenne, hogy továbbra is csapatban, falkában, nemzetben, egy országban élünk. Még az is érthető, hogy hacsak nem vagyunk eszement anarchisták, szükségünk van egy alfa-vezetőre, aki kontrollálja a külső és belső viszonyainkat. Továbbá, hogy ismernünk és védenünk kell területünk, országunk határait.

Bár az már kétséges, miért kell ennek az alfa-vezetőnek éppolyan csimpánznak lennie, amelyik hatalmának megvédése érdekében fitogtatja erejét,- ágrázó és összevissza csapkodó küzdelmet folytatva nem létező árnyék ellenségekkel. Valóban hatalmasabb és erősebb lesz, „eszement” dühkitörései miatt, mint amilyen valójában?

Abban azonban semmit sem változott ez a mai vezető, hogy körmönfont és dörzsölt maradt. Ő is, miként csimpánz elődje a fán, pontosan tudja, miként szerezhet szövetségeseket, manipulálhatja a többieket, hogy a csúcson maradjon.

És vajon, miért érzik, gondolják sokan úgy, bár elvont, magasabb matematikai bizonyításokra is képesek, hogy ez a mai alfa-hím védelmet biztosít a falkánk tagjainak az életben maradásához? Hiszen ez a mai vezér már egyáltalán nem őrjáratozik a területünk határain. És ha az mi őrjárataink konfliktusba keverednek a szomszédos csapatok hímjeivel, ez a mai vezér már nincs ott, hogy ő vezesse harcra a csapatait.

Attila és Árpád még maga vezette csapatait. II. Endre is csapatai élén ment harcolni a Szentföldre. Zrínyi is elsőként rohant ki maroknyi katonája élén a több száz ezerre tehető törökre. És Dobó nem maga irányozta be ágyúit Eger vár falain?

És ez a mai, akiről sokan azt várják, remélik, hogy megvédi majd őket, azzal manipulálja a többieket, hogy személye az egész teremtésben pótolhatatlan, ezért aztán férfiatlanul bunkerokba búvik, gyáván testőrök tömegével veszi magát körül, alattomosan kutattatja falkája tagjainak álmát, hátha valaki ezek közül életére tör. Pedig ha önmagát sem tudja megvédeni, hogy tudná a falkáját? Ez a emberi hím-alfa már csak az ágak rázogatásával, csapkodással, „eszement” toporgással és értelmetlen dühkitörésekkel tudja fitogtatni meg nem levő erejét.

Csak én érzem ennek komikus, mit komikus nevetséges ellentmondását? Hogy a  mi alfa-hímünk még arra sem képes, amit bármely fán élő csimpánz-vezetőtől népe joggal elvár?

Nem lenne biztonságosabb életük ettől a mai hím-alfától manipulált félőknek ismét a fán?

✽ ✽ ✽