Ez a megemlékezés hazánk és Erdély-ország híres írójának, Wass Albertnek a nagybátyjáról szól. Wass Béla - az író nagyapja - és Losonci Bánffy Ráchel baroness harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1881-ben Vasasszentgotthárdon.

Születésének évben búr sikerrel fejeződött be az első búr szabadságharc, melyet az angolok ellen vívtak. A kolozsvári egyetemen tanult jogot, majd 1902-ben előbb Grácba, majd Münchenben végül Párizsban utazott azzal az indokkal, hogy külföldön folytatta egyetemi tanulmányait, de valójában már azzal a céllal, hogy csatlakozik a búrok immár második és harmadik éve tartó hősies szabadságharcához.

A búrok európai ügyvivői mind igyekeztek lebeszélni tervéről, mondván szinte lehetetlenség eljutni a küzdőkhöz. Ő azonban mit sem törődve az előállható nehézségekkel, 1902. március 28-án Hollandiába utazott, és szüleit is már csak az útja során értesítette, nehogy lebeszéljék elhatározásáról.

✽ ✽ ✽

Az angolok demokráciáját, melyre büszkék az angolok, mindig példakép állítják a világ elé. Persze, a gazemberségükről nem emlékeznek meg évente, mint másról már unos-untalan. Pedig itt, a második búr háború alatt hozták létre a világtörténelem első koncentrációs táborait, ahová a búr nőket, gyerekeket és a búr gerillákat zárták. A történelem eme első koncentrációs táborairól, ki tudja miért, de hallgat a világ. A búr ugyanis emlékezetre nem méltó másodrendű ember! A minimális higiénia és a kevés élelmiszer miatt tömegével haltak éhen az emberek, valamit a járványok is rengeteg áldozatot szedtek.

Lizzie van Zyl búr gyermek, aki Bloemfontein koncentrációs táborában halt meg.

✽ ✽ ✽

Édesapjának szóló utolsó levelét, amely tele volt bizodalommal és lelkesedéssel szülei csak május 19-én kapták kézhez. Május 19-én, amikor már nem élt.

»Paris.

Édes jó Papa!

Bég idő óta hazug levelekkel csalogatok mindenkit; leveleim Parisból járnak, de magam ezóta a boeroknál vagyok. Nem könnyelműen vagy meggondolatlanul lépek át — most először — atyai hatalmának korlátain. Hogy nem szóltam előbb, hogy hazug levelekkel áltattam, bizony csúf. Puszta mentségem: ha szólok, nem jutottam volna ki oda. De nem is vagyok szabad ember: nem egyedül mentem és egyikünk se szólhatott, a míg nem fütyülhetünk az angol szaglászóknak és tisztviselőknek. A titoktartás boer nemzeti ügy volt. Ezért hát ne is szóljon senkinek; nem vágyom a nyilvánosságra, már azért sem, mert boszantana az a sok hibás és ostoba kombináczió, melyekben az erdélyiek páratlan éleselműséggel mindent boldogtalan szerelemre vagy hasonlókra szoktak vezetni. A családon kívül ne tudja hollétemet senki, az atyafiságból csak a legbenfentesebbje. Az egyetemnél és a katonaságnál is csak károm lenne, ha tudnák. — Ne járjanak utána, hol, merre mentem, milyen úton. Ok nélkül rávezetnék az angolokat a netalán utánam jövők nyomaira; engem úgy se ér utól a telegramm sem, már régóta; ellenben az angol hatóság följelentene, később a magyar hadseregnél megbüntetnek, ha visszajöttem; egy pár arra lopódzó boert pedig leszedne lováról az angol. Az is a mi lelkiismeretünkön száradna. Érettem ne aggódjék, nekem azóta biztos volt átszökésem. Dél-Afrikában pedig nagyon barátságos az élet a boer táborba. Pénzem nem volt, tehát kölcsön vettem 900 frtot Pataytól, ki úri tapintattal soha se kérdezte, mire kell s ki csak annyit tud, hogy Parisból elutaztam már két hónapja. Ne hagyja őt papa egy hétig se 900 frtja nélkül, melyre szüksége van. Ez egyetlen kérésem. Lakása Rue des Ecoles 33. Ha valami felvilágosítást akar felőlem, tőle kérdjék, vele voltam legtöbbet, míg vártam hajóm indulását. Patay Tibor jövő télen — úgy mondta — Kolozsvárt akar jogászkodni. Ráchel megkérhetné Wass Györgyöt nevemben, hogy vigye vizitázni. Sógora őrgróf Pallavicini Rogernak. Iszonyúan kell sietnem, pár órám van 10 levél megírására, melyben minden levelező barátomat tudatom, hogy egyelőre ne írjanak. Rachel kap tőlem levelet a napokban. Az lesz az utolsó hir felőlem. Marikát, Ilonát, Endrét magam értesítem, Erdélyben Duda kap értesítést és Bethlen Kálmánka, — az index biztos. — Még okvetlenül ki kell jelentenem, hogy nem valami elégedetlenség taszított ki honomból. Papánál szeretőbb apát nem ismerek, nem vagyok hát elégedetlen sem vele, sem mással. Ha nem volna eshetőségem, hogy ép bőrrel kerülök haza, úgy az egész papirost egy hálairattal töltenem meg. — Mindig mondtam, vágyom egy háborúra s ilyen nem mindennap kínálkozik, hogy oskolának pedig páratlan, azt papa is belátja. Nagypapáéktól szeretettel búcsúzom, rövid viszontlátásra. Hirt két évig ne várjanak felőlem s a hallgatás jót fog jelenteni; ha baj ér, megsürgönyzik nevemet a War Officenak. Nevemet közzé teszik Angliában s az oranjei konzulátust megkértem Hágában, hogy rögtön tudassák papával. Minden más hír tehát alaptalan lesz. Ne higyje, hogy nem érzékenyen búcsúzom, a miért sietve teszem, a mamát pedig forrón csókolom ezerszer.

Édes jó Papának szerető

fia (ha engedetlen-

ségem után is vissza -

veszen fiának)

Albert.«

✽ ✽ ✽

Halálának körülményeiről az alábbiakat ismerjük. 1902. május 4-én Durbanból (Dél-Afrika keleti partján levő kikötőváros) még ír egy levelet Hollandiába, az orankjei ügyvivőnek, hogy megérkezett Dél-Afrikába és azt hallja, hogy az angolok az egész partvidéket szigorúan őrzik, még nem tudja, hogy tud a búr szabadságharcosokhoz eljutni. Wass Albert vett egy lovat és felfogadott egy kaffer szolgát vagy vezetőt. Durbanból két társával egy nem azonosítható település felé, Lorenzo-Marquezbe ment, majd egy Sabi nevű folyó mellett megindult a búrok tábor felé. Már nem voltak messze céljuktól, midőn hirtelen előttük termett egy angol előőrs csapat. Az angol csapat vezetője megadásra szólította fel őket, de Wass Albert, aki egy nemzet ügyéért szállt nyeregbe s csúfos fogságba kerülni nem akart, ahelyett, hogy felemelte volna a kezét előlovagolt, elővette fegyverét. Az angolok azonban gyorsabbak voltak és lelőtték. Gróf Wass Albert, a gyerekarcú, húsz éves ifjú lefordult a lóról. Halála napját május 14-ére valószínűsítik. A golyó szívén találta.

Így végződött egy ifjú, ábrándos élet.

✽ ✽ ✽

Megjegyzések:

A levélben említett személyek közül Ráchel, Marika, Ilona és Endre a testvérei.

Wass György egy távolabbi rokon. Wass Albert szépapja, Wass Dániel testvérbátyjának Miklósnak, az ükunokája (Cege 1878. - Cege, 1929. 03. 15.)

Patay Tibort nem tudtam beazonosítani, lévén több Patay és egy erdélyi Patai család is, de nem találtam sógori kapcsolatot sem Pallavicini Rogerrel, vagy annak feleségével gr. Vay Euláliával.