Mottó:

ELŐSZÓ

Engem is a fent idézet igazságszeretet vezérelt az alábbi kutatásomban, amit az váltott ki, hogy a Facebookon a Székely.infó nevű csoport oldalán egy magát csángónak nevező Csaba Baliga nevű ember abba lelte örömét, hogy a „legnagyobb magyart”, gróf Széchenyi Istvánt gyalázza.

Nem szándékozom a „csángó” minden állítását, sorról sorra végig elemezni és cáfolni – bár lehetne –, csak azt a képtelenséget venném górcső alá, mivel itt és épp ettől a Balligától kellett megtudnom először éltemben, hogy Petőfi apja nem egy Petrovics István nevű mészárosmester, hanem egy Széchenyi névre magyarosított bécsi zsidó bankár volt.

Ez aztán ki is verte nálam a biztosítékot, úgyhogy utánanéztem az általa összehordottaknak, megdöbbenéssel vettem észre, hogy ezt a származáselméletet már a sokak által kedvelt Drábik János is elvetette a köztudatba, és csak is az én hibám, hogy Drábik helyett, Petőfi Sándort vagy Széchenyi Istvánt olvastam.

Hogy pedig Petőfi apjának gróf Széchenyi Istvánt véli, arra Drábik ezt a bizonyítékot hozta fel: „»Áll Buda, él magyar még? – ezt nem lehet többé mondani, és az összes látnok, akik az utóbbi időben támadtak, mint pl. Petőfi – aki a fiam, akinek anyját, mint annyi mást hagytam elpusztulni…« – Ezt Széchenyi István Tasner Antalhoz, a titkárához írta, aki egyben a bizalmasa is volt.” (Eredetiben: "Áll Buda, él magyar még [sic !] – kann mann nicht mehr sagen und alle die Seher, die in der letzten Zeit entstanden sind, wie z. B. Petőfy – der mein Sohn ist, dessen Mutter ich, so wie viele Andere krepieren liess – hat mich in den »Felhők« genau porträtirt !")

Nem szeretnék kitérni Széchenyi István betegségére, ami miatt Döblingben tartózkodott, csak azt hoznám fel, hogy a forradalom kitörése előtt pár évvel vált országos ismeretségűvé Petőfiről – akit Petőfynek írt! –, valószínű, hogy nem is tudta korábbi, 1842 előtti nevét, mint ahogy anyja nevét sem ismerhette. És mi van ha Pettenkoffer József uradalmi ispán és Mészáros Borbála fiáról Petőfy Ignác honvéd főhadnagyról (Felaranyos puszta 1824.) beszélt?

A Petrovics-család 1818 tavaszától 1821. október 31-ig Szabadszálláson lakott. Petrovics István apja után örökölt valamicskét, mert aránylag jól ment dolguk, a város alatt megvettek egy 20 holdnyi területet, vettek házat és szőlőt is. Egy 1821. augusztus 6-án kelt szerződés értelmében Kis-Körös mezővárosa mészárszékét vette ki 1822. január 1-től 1824. december 31-ig.

Egy véleményében szilárd, dacos, hajthatatlan természetű és indulatosnak tartott ember, ahogy Petrovics Istvánt jellemezték, ha nem is gazdag, de jómódú, városi polgári életet élő férj biztos nem küldte volna el feleségét cselédnek. Szóval csak a józan paraszti eszét kellett volna elővenni Drábiknak, mielőtt hülyeségeket beszél.

Mindenesetre önmagát leleplezve nálam végleg kihúzta a gyufát.

✽ ✽ ✽

AZ ÉLETRAJZAI

Mottó:

Dr. Drábik Jánosnak három életrajza található meg az Interneten. Közülük a legsoványabb, amit blogján olvashatunk (drabikjanosblog.wordpress.com) nem érdemel különösebb említést. A másik Drábik János külföldi élete, felmenői címmel egy 2013-ban készült és egy Juhák Tamás nevű ember kérdéseire adott válaszaiban olvasható. Az interjú formájú önéletrajz közel 23 flekk terjedelmű, tehát életrajzi önvallomásából ki kellett szűrnöm  belőle az életének fontosabb leleplező adatait és eseményeit. Aki el akarja olvasni, azt az alábbi linken elérheti: (https://www.slideshare.net/DrabikJanos/drbik-jnos-drbik-jnos-klfldi-lete-felmeni)

1. változat:

Drábik 1938. június 9-én született Budapesten, egy kilenc gyermekes családban, melyek közül heten élték meg felnőtt korukat. Apja "több szakmával is rendelkezett, többek között okleveles virágkertész is volt." Anyai nagyapja jogi végzettséggel rendelkező jegyző volt Abaújszántón. Édesanyja, aki "félig árván nőtt fel, mégis rendkívüli műveltséggel rendelkezett: tizenhét évesen már eredeti német nyelven olvasta Schopenhauer-t és Nietzsche-t." Édesapja, Drábik József mesélte neki, hogy apai felmenőjük az a "Drábik Miklós volt – a lehotkai próféta –, akit Zrínyi Péterrel, Nádasdy Ferenccel és Frangepán Ferenccel együtt végeztek ki 1671-ben Pozsonyban. Drábik Miklósnak látomásai voltak, amelyekben isteni kinyilatkoztatást kapott arra, hogy I. Rákóczi Györgyöt szentelje fel Magyarország nemzeti királyának. Ezt a Habsburg uralkodóház rossz néven vette, mert a Habsburgok magukat tekintették Isten kegyelméből a magyarok apostoli királyainak."

Ami az ősére Drábik Miklósra vonatkozik csak azért egészítem ki, mert dr. Drábik elkötelezett a magyar történelem iránt. Ugyan Wesselényiéket nem Pozsonyban végezték ki, hanem Zrínyit és Frangepánt Bécsújhelyen, Nádasdyt Bécsben, aprócska történelmi tévedés, ez az ős egy Mikuláš Drabik nevű huszita prédikátor volt, aki a morvaországi és határ menti Sztrázsnicéből illegális migránsként érkezett a Felvidékre. Egyike volt azon sokaknak, akik miatt a Felvidék elszlovákosodott, mert ide menekültek a Habsburg birodalomba a Habsburgok elől. Nem hallgathatom el, hogy a magyar történelemmel nagy affinitást mutató Drábik utána nézhetett volna Mikuláš Drabik halálának körülményeinek, ugyanis állításával ellentétben nem a Wesselényi összeesküvéssel kapcsolatban ítélték el és végezték ki, hanem istenkáromlás, felségsértés miatt.

Vélhetőleg nem volt teljesen normális ember, víziói és látnok jövendöléseit – Lehet, hogy Drábik tőle örökölte összeesküvés-elmélet gyártó képességét? – még könyvalakban is kiadatta. Nem lehet véletlen, hogy pl. Felinus Jakab puchói református lelkész is kikelt (1660.) Drabik ellen, koholmánynak vagy ördögi szemfényvesztésnek bélyegezve a jóslatokat. Bírái őrültnek vélték, de a pozsonyi orvosok ennek az ellenkezőt állították. Meglehet, hogy azért, hogy megszabaduljanak tőle. A bíróság így, mint istenkáromlót és lázítót halálra ítélte és kivégezték. Szinnyei József szerint 1671. július 16-án, kivégzése előtt katolizált (Szinnyei József: Magyar Írók Élete és Munkái), de ennek a keresztelésnek semmi nyoma a pozsonyi keresztelek anyakönyvében. Halotti anyakönyveket ekkor még nem vezettek, tehát valószínű, hogy a kivégzés dátuma, így keresztelése is téves. (https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GR7H-ZCX?i=483&cc=1554443&cat=1766843)

Magam azt is kétségesnek tartom, hogy mint afféle műveletlen falusi papot, aki mellesleg nemhogy magyarul, de még latinul sem, csak csehül tudott, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, akit állítólag felkeresett 1645-ben, fogadta volna. Szinnyei József azt írta, hogy csak azért nem fogadta, mert akkor már megkötötték a fegyverszünet III. Ferdinánddal.

Drábik Jánosnak, elmondása szerint, 1956 nyarán eltört a keze és ezért az eredeti művészi, csellista pálya helyett az ELTE Jogtudományi Karára iratkozott be, ahol 1960-ban fejezte be tanulmányait. Két éven át az V. kerületi Tanács elnökének a jogásza volt, majd 1962-től 1963-ig a Fővárosi Tanács Titkárságán dolgozott hasonló beosztásban. 1963-ban a Kossuth Rádió hírszerkesztőségébe kerültem, de helyileg főleg az MTI-ben dolgoztam a Rádió számára. Majd elvégezte a MUOSZ három éves Újságírói Iskoláját.

1967 májusától 1968 szeptemberéig munkanélküli volt, mert elbocsájtották az állásból. Ezt követően ismét a tanácsi dolgozó lett, a VII. ker. Tanács szabálysértési főelőadója, Miután 1960-as diplomázását követően 1970-ben jogtanácsosi vizsgát is letett különböző vállalatok jogtanácsosaként dolgozott. Legutolsó magyarországi munkahelye az Erőmű Beruházási Vállalat jogi osztályának vezetője volt: „Elsősorban azért lettem én a jogi osztály vezetője, mert ehhez a beosztáshoz nyelvvizsgákra volt szükség, mivel az ERBE külkereskedelmi joggal is felruházott vállalat volt. A politikailag megbízhatóbb pályázók nem rendelkeztek nyelvvizsgákkal.”

Életrajzi önvallomásából nem lehet nem megemlíteni, hogy elmondása szerint, 1956-ban nemzetőr volt az ELTE-n: „1956. november 4-én a nemzetőrök távoztak a Jogi Karról. November 8-án megjelentek az orosz tankok és nyomukban a pufajkások, szétlőtték az egyetem főbejáratát és a Szerb utcai kaput, továbbá az egyetemi templom tornyát is lőtték, mert néhány nemzetőr azon keresztülmenekült el az utolsó pillanatban. Én nem mentem el, mert több mint 20 mázsa élelem volt az akkor magasföldszinten lévő Egyetemes Jogtörténeti Tanszéken. A pufajkások letartóztattak és megbilincselve a Ráday utca 43–45. szám alatti diákszállóba vittek, onnan pedig a Belügyminisztérium Zrínyi utcai épületébe, ahol most a Duna Palota működik. Kihallgatás után elengedtek, mert akik letartóztattak azt jelentették, hogy nem volt nálam fegyver. Természetesen volt három fegyverem is, de ezeket még időben felvittem a legfelső szintű előadóterembe és ott elrejtettem a lehúzható tábla mögé.”

Ami azt illeti, elég szerencsésen úszta meg a dolgot, hiszen az „ellenforradalmi cselekményben” való részvétel miatt 1957 tavaszán az egyetemeken következetesen felelősségre vonták mind az oktatók, mind a hallgatók közül azokat, akik a forradalmi bizottságok, a nemzetőrség tagjai, vezetői voltak. Az ELTE-n összesen 42 hallgató ellen kezdeményeztek fegyelmi eljárást.

Csurka Istvánt, aki a Színművészeti Főiskolán volt nemzetőr, jó két évre internálták. De nekem is volt olyan barátom (Horváth László), akit 1957-ben főiskolai hallgatóként, az 1956-os tevékenysége miatt egy évre ítélték. Karrierje tönkre ment, szabadulása után, 1958 őszétől, már csak kellékes lehetett az Operaházban.

Őt viszont 2006-ban, az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége “A Hazáért Érdemkereszt” kitüntetésben részesítette (drabikjanosblog.wordpress.com). 

2. változat:

A másik bővebb életrajz, már formailag is az. 1962-ben írta az ELTE Jogi Karának egy tanársegédi meghirdetett pályázatára. A Kari Tanács kijelölt egy háromtagú bizottságot a pályázatok elbírálására, melynek elnöke Dr. Névai László lett, akit 1952-ben nevezték ki egyetemi tanárrá a szovjet jogi tanszékre és aki 1942 óta volt a MKP tagja, továbbá a Vörös Hadsereg kötelékében harcolt hazája ellen. Szóval igen megbízható elvtárs lehetett.

Ezen előzmények és a fent ismertetett életrajz után meglepő volt olvasni, hogy ez a bíráló bizottság a beérkezett két pályázat közül dr. Drábik János pályázatát támogatta, jelentésükben megemlítve, hogy dr. Drábik, mint az egyetem korábbi hallgatója két éven át tagja és titkárhelyettese volt a szovjet jogi tudományos diákkörnek, majd titkárként dolgozott a Nemzetközi jogi tudományos diákkörben: „A Nemzetközi jogi diákkörben előadott munkáját a Művelődésügyi Minisztérium I. díjjal jutalmazta. (...) A gyakorlati jogi pályán eltöltött két év alatt a pályázó kiterjedt oktatói ás előadói tevékenységet fejtett ki. A Fővárosi Tanács VB. megbízása alapján több hónapon keresztül vezetett általános államigazgatási ismereteket nyújtó tanfolyamot és vizsgáztatott is a tanfolyam keretében. Mint TIT előadó rendszeresen tartott előadásokat a tanácsi munkajogi kérdéseiről és a nemzetközi élet időszerű politikai és jogi problémáiról. (...) Társadalmi munkát a TIT-en kívül a KISz-ben, az MszBT.ben és a szakszervezetben végez: az MSzBT helyi szervezetének titkára, a helyi szakszervezeti bizottságnak pedig vezetőségi tagja. (…) Ideológiai továbbképzését jelenleg az MSzMP Budapesti Bizottságának Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme biztosítja.”

Az egyetemi levéltár megőrizte az ide beadott önéletrajzának és munkahelye ajánlása másolatát. Mivel ez csak másfél oldalnyi idézem az egészet.

„1938. június 9-én születtem Budapesten, proletár szülők gyermekeként. Kilencen voltunk testvérek, én voltam az ötödik gyermek. Anyám cseléd, apám segédmunkás volt. Jelenleg már mindkettőn nyugdíjasok. 1945-ben vidékre kerültem parasztcsaládhoz. Később intézetbe nevelkedtem, itt kezdtem iskolába járni. Jól tanultam s így sikerült osztályugrással behozni elmaradásomat. 1948 nyarán a Vöröskereszt révén Dániába üdültem. Az úttörő mozgalomban aktívan résztvettem, voltam úttörő vezetőképző tanfolyamon is Csillebércen, s mint csapat jótanulás felelős dolgoztam.

Nagyon szerettem a zenét és tanáraim tanácsára a Zenei Gimnáziumba iratkoztam be, mint gordonkás. Gimnáziumi tanulmányaimat 1956-ban fejeztem be kitűnő eredménnyel. Itt mint a gimnázium agit. prop. felelőse, majd titkár helyettese végeztem mozgalmi munkát. 1955., 1956. és 1957. nyarán úttörővezető voltam. 1956. nyarán társadalmi munka közben a mohácsi Dunafalván eltörött jobbkezem. Ez a tény arra kényszerített, hogy a zenei pálya helyett más pályát válasszak. Sikerült felvételt nyernem az ELTE Állam- és Jogtudományi karára. Egyetemi tanulmányaimat igyekeztem jól végezni. Az 1956/57. tanév folyamán népköztársasági ösztöndíjas voltam. Az ellenforradalom ideje alatt semmiféle politikai megmozdulásban nem vettem részt. 1957-ből tagja és két éven át egyben titkárhelyettese voltam a törvénykezési szervezeti és szovjet jogi tudományos diákkörnek. Egyik törvénykezési szervezeti témájú dolgozatom díjat is kapott. A nemzetközi jogi tudományos diákkör munkájában mint titkár vettem részt az 1959/60.as tanévben. Ekkor írtam a »Varsói szerződés nemzetközi jogi jelentősége« című pályamunkámat, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium első díjjal jutalmazott, s így I960. augusztus 1-től 28-ig négyhetes tanulmányúton vettem részt Lengyelországban, a Lengyel Művelődésügyi Minisztérium vendégeként.

1960. augusztus 29-től kezdve az V. kerületi Tanács titkárságán dolgozom, mint jogügyi főelőadó. Munkám részben hivatali, részben jogképviseleti teendők ellátásából áll. Rendszeresen képviselem a tanácsot igényperekben, döntőbizottsági ügyekben. Szabálysértési ügyeket is tárgyalok. Feladaton továbbá a végrehajtóbizottság vezetői részére az ügyek előkészítése, és rendszeres részvétel a belső ellenőrzési munkában.

Munkahelyemen is igyekeztem kivenni részemet a KISz munkából, Többízben résztvettem fizikai társadalmi munka végzésében, bekapcsolódtam a kulturális munkába, előadásokat tartottam, korrepetáltam stb. 1961. szeptember óta a pártvezetőség megbízásából részt veszek a pártfaliújság szerkesztésében, Ezenkívül kezdeményezője voltam annak is, hogy az V. kerületi Tanács dolgozói körében megalakuljon az MSzBT. helyi köre, amelynek alakulásától kezdve titkára vagyok. 1961. szeptemberétől az MszBT. keretében alapfokú orosztanfolyamot vezetek. Jelenleg a kerületi KISZ bizottság megbízásából az ONYI és az Orsz. Cirkusz és Varieté KISz szervezetének az instruktora vagyok.

Az 1962. február 13-ig választás óta a szakszervezeti bizottság tagjaként ellátom a munkamozgalmi felelős teendőit.

1961. ősze óta résztveszek a Hazafias Népfront Országos Titkárságán szervezett Társadalmi Tulajdonvédelmi Akcióbizottság munkájában, amely a társadalmi bíróságok kérdésével is foglalkozik. A lakóterületi társadalmi bíróságról szabályzat-tervezetet készítettem. Ez a tervezet 1961. tavaszán, az egyetemen is megvitatásra került.

I960. októbere óta tagja vagyok a TIT. Budapesti Szervezetének. A TIT. keretében üzemekben, művelődési otthonokban, hivatalokban, munkás szállásokon, pártkörzetekben, az Orvosi Egyetemen stb. tartottam előadásokat, jogi és politikai kérdésekről. Egy alkalommal a KISz. Budapesti Bizottsága által szervezett politikai tanfolyamon is tartottam előadást. Kommunistának vallom magam, bár még nem vagyok párttag. Marxista-Leninista képzettségem igyekszem állandóan gyarapítani, amely egyben életem célját és értelmét is jelenti.”

Munkahelyének, az V. ker. Tanácsnak a meleg hangú ajánlása pedig így hangzott:

„F. hó 14-én kelt 1413-517/1962. sz. levelükre az alábbiakban adunk véleményt dr. Drábik János dolgozónkról: Drábik elvtárs az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karának eredményes elvégzése után került I960. augusztusában az V. ker. Tanács VB. Titkárságára, jogügyi főelőadói munkakörbe, ahol jelenleg is ebben a minőségében dolgozik. Az eltelt 2-év alatt igyekezett beilleszkedni a Tanács apparátusába és hamarosan a KISz. egyik igen aktív tagja lett. Megszervezte a Magyar Szovjet Társaság alapszervezetét, amelynek jelenleg is titkára. Ugyanakkor a helyi Szakszervezeti Bizottság vezetőségi tagja is.

Politikailag képzett, szívesen vállal társadalmi megbízásokat. Nagy érzéke van úgy politikai, mint szakmai előadások tartásához. A tanács dolgozói és más vállalatok részére számos kül és belpolitikai előadást tartott, melyekre mindig nagy lelkesedéssel készült fel.

Sokoldalúan tovább képzi magát, sokat olvas. Szakmai munkáját is igyekezett eredményesen elvégezni, számos kezdeményezéssel foglalkozott, így pl. a lakóterületi társadalmi bíráskodással és a tanácsi munka egyes területének társadalmasításával.

Szakmai munkájával kapcsolatban megjegyezzük, hogy a konkrét, mindennapi államigazgatási munka helyett szívesebben foglalkozik elvi, elméleti kérdésekkel. Budapest, 1962. augusztus 21. Csehik Ferencné v.b. elnök”

A Kari Tanács szavazása előtt patrónusa, Dr. Névai László, biztos, ami biztos még azt is bejelentette, hogy dr. Drábik Jánost munkahelyének párt alapszervezete jelöltnek felvette. Ennyi jószívű és elvtársiasan meleg segítés ellenére, a Kari Tanács, 10 nem és 9 igen szavazattal elégtelennek nyilvánította pályázatát. (Eötvös Loránd Tudományegyetem jegyzőkönyvei, 1944-1963)

Nem kétlem, hogy az ellenforradalmi erőktől nem kellőképpen megtisztított egyetemi sikertelenség  lelombozhatta dr. Drábik elvtársat. De mint minden macska, akinek köztudomásúlag hét élete van, a zuhanás után talpára esett. Régi újságokat lapozgatva olvashatjuk, hogy a Délmagyarország 1965. április 11-i száma már azt közli, hogy „Az MSZMP városi bizottság politikai akadémiáján »dr. Drábik János a Magyar Rádió külügyi osztályának főmunkatársa« tartott előadást. (kép)

Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának lapja, a Nógrád 1966. május 14-én arról számol be, hogy a Salgótarjánban tartott II. Országos Amatőr Jazz és Tánczenekari Fesztivál zsűrijének tagjai „Drábik János a KISZ KB-tól, dr. Nyúl István a Népművészeti Intézettől, Módos Péter pedig a Fővárosi Jazz Klubtól.”

Ősszel, októberben, Tolna megyében volt egy megyei amatőr zenekari találkozó, amin a zsűri tagjai között ismét ott találjuk ismét dr. Drábik Jánost, a KISZ KB kulturális munkatársát. (Tolna Megyei Népújság 1966. okt. 13.)

A következő évi III. Országos Könnyűzenei Fesztivál Salgótarjánban tartott döntőjében zsűrizett. (Délmagyarország 1967. 04. 07), illetve ezt megelőzően a Békés megyei döntőn is részt vett Békéscsabán a Jókai Színházban március 14-én (Békés Megyei Népújság 1967. 03. 14.)

✽ ✽ ✽

LELEPLEZŐ

Mottó:

Ezek után úgy érzem magam, mint akit falhoz állítottak. Most egy „több szakmával” is rendelkező „segédmunkás” az, akihez a jogi doktorátussal rendelkező abaújszántói jegyző nagyapja hozzáadta lányát, vagy egy, a háziúrék kénye-kedvére kiszolgáltatott „cselédnő”-ként olvasta 17 évesen Schopenhauer-t és Nietzsche-t?

Talán ezek a kis ferdítések még nem is lennének olyan nagy bajok, még talán az sem, ha a forradalom előtt DISZ utána pedig KISZ tag volt az ember. Bár megjegyzem, egyik unokabátyám, aki szintén 1938-ban született és 1956 őszén kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, családi neveltetése okán egyiknek sem lett a tagja. A baj inkább azzal van, hogy más dolog túlélni és más dolog karriert építeni, mindenáron történő taposással: helyi Magyar-Szovjet Baráti Társaság szervezet alapítással, a „Varsói szerződés nemzetközi jogi jelentősége” című díjazott pályamunkák megírásával és akit a kerületi KISZ vezetőség két másik alapszervezet instruktorának is kijelölt, majd a KISZ KB kulturális osztályának munkatársa lett, és a Párt helytartójaként végezte az ellenőrzését, az ifjúság szórakozása felett.

Aztán végül, hogy is volt ez? A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége egy az „Az ellenforradalom ideje alatt semmiféle politikai megmozdulásban” részt nem vett, de később aktív ifjú kommunista, a KISZ KB munkatársává váló és sikeres és eredményes munkásmozgalmi tevékenységet kifejtett Drábik elvtársat “A Hazáért Érdemkereszt” kitüntetésben részesítette, az 1956-os forradalom 50. évfordulójára emlékezve? Vagy a régi sokat tapasztalt Névai elvtárs és az egyetem, a besúgó komcsi egyetemisták működése ellenére senki sem tudott semmit arról, hogy ő is az egyetemi nemzetőrség olyan fegyveres tagja volt, akit a „pufajkások” letartóztattak?

✽ ✽ ✽

Záró mottó: