2005. november 20-án, vasárnapi napon 7 óra 38 perckor a Gyárfás-féle Nap-kelte reggeli hírműsor főszerkesztője, maga Lakat T. Károly volt a műsorvezető. Meg kell mondanom, Lakat T. még Forró Tamást is alul tudta múlni felkészületlenségben és tudatlanságban. Ezen a napon is szokott formáját hozta, amikor a Párbeszéd a zsidóságról címet viselő stúdióbeszélgetés felvezetésében, megemlítette, hogy a beszélgetés apropója egy „konferencia, amely talán még ma is tart ugye…?”

Ennél többet erről a konferenciáról nem is tudtunk meg, sem idejéről, sem helyéről, sem résztvevőiről. Illetve ez utóbbiról annyi kiderült, hogy meghívott vendégei, akiknek „személy szerint nagyon nagy hálával” tartozott, Ormos Máriának, Heller Ágnesnek és Gerő Andrásnak, mert mint bevallotta, már évek óta elhever egy 600 oldalas könyv az íróasztalának egyik sarkában, Gyurgyák János A zsidókérdés Magyarországon, melyről tudta, hogy „kötelező olvasmány, egyszer el kell olvasni, át kell magamat rágni.”

Szóval bevallotta, hogy úgy állt a könyvhöz, mint a diák a kötelező olvasmányhoz, bizony nem olvasta el, nem rágta át magát rajta. Megjegyzem már az „átrágni” kifejezés is jelzi, hogy nem élvezte az olvasmányt, az csak kényszer hatása alatt teljesítendő penzum.

✽ ✽ ✽

A meghívott vendégek első megszólalója az MSZMP KB és PB tag, Ormos Mária volt, aki azonnal a holokauszt emlegetésével kezdte mondandóját, mely szerinte egy cezúrát jelentett nem csak a zsidók, hanem az egész világ számára. Hogy mit értett az egész világ alatt, azt nem tudom, talán az arab országokat, vagy esetleg még Kínát?

Mindenesetre szerinte a holokauszt cezúráját is felülmúlta egy másik cezúra, Izrael állam létrejötte, ami arra késztette a világ összes zsidóját, hogy „újra próbálják meghatározni saját magukat, mind a múltra vonatkozóan, mind a jelenlegi helyzetre.”

Természetesen Ormos és Heller között vita keletkezett, mely során a Lukács György csöcsén – ez nem képzavar, hanem nyomdafesték tűrő szóhasználat – nevelkedett Heller Ágnes kifejette, hogy Izrael léte nagy jelentőségű, mert általa vissza állt az eredeti és normális helyzet, „Hiszen kétezer évvel ezelőtt volt egy Júdea, ott lakott másfél millió zsidó és volt a világ, ott lakott 3 millió zsidó. Mindig kívül lakott Júdeán 2500 év óta. A babilóniai fogság óta. Most ez a helyzet megszűnt azzal, hogy megszűnt Júdea, megszűnt a zsidó állam. És ahogy visszaáll a zsidó állam, visszaáll a helyzet. Úgyhogy a zsidóság egy része a saját államában él, a más része mindenütt a világon él. És Európában, Amerikában és a világ más részein is. És hogy ez bizonyos fokig, ha szabad azt mondanom, a normalitásnak a visszaállítása.”

A probléma ott van, fejtegeti Heller, hogy mivel létezik a szekularizáció, és ezek azt kérdezik „maguktól, hogy voltaképpen kicsodák?” Bevallom Heller most engem is megfogott (ki is rázott a hideg!). Hiszen a szekularizáció alatt a vallástalan zsidót értik, ami nincs is, hiszen nemzetiségként, rasszként vagy fajként nemcsak nem akarják magukat meghatározni, de élénken tiltakoznak is ez ellen. Zoltai Gusztáv még 1992-ben kifejtette egy interjúban, hogy „Amikor a kisebbségi törvény készült, mi a kormány tudomására hoztuk, hogy a magyarországi zsidóság a világ zsidóságának a tagja. De mivel itt élünk, ezért állampolgári és közjogi helyzetünkön nem kívánunk változtatni, tehát nem akarunk nemzetiség lenni.” A riporter azon kérdésére pedig, hogy akkor mi a zsidóság, vallás, faj vagy etnikum, Zoltai röviden csak az mondta: „Életforma.”¹

Gerő, aki nem lett közöttük hídverő, miután Lakat Tének kellett megadnia neki a szót, arra való hivatkozással, hogy ő talán tudja a választ arra a kérdésre, amit a „hölgyek” nem tudtak eldönteni, azonnal kijelentette, hogy „Nem tudom. Hát, hogy tudnám?” Majd kifejtette, hogy a zsidókérdés az „egy modern kori fejlemény és gyakorlatilag a magja az emancipáció volt.” Ezzel aztán ki is dobta az elmúlt 2000 év történelmének azon eseményeit, amikor az adott többségi társadalom és a köztük élő zsidóság viszonya kérdéses lett.

Ami a Zoltai által meghatározott 2000 esztendős „Életformát” illeti Tiberius száműzi, kiutasítja a római zsidókat. (i. u. 19), aztán Claudius i.u. 50-ben ismét kitiltja őket Rómából. Majd a középkorban a zsidókat Nyugat-Európa több országából is kiűzték. Angliából 1290-ben, Franciaországból 1395-ben, Spanyolországból 1492-ben, Portugáliából 1497-ben, Németország és Itália több városából pedig a 15. században. A 15. század végére a zsidóknak el kellett hagyniuk Franciaországot, Angliát, a Németalföldet, Németország és Ausztria egyes részeit, sőt Oroszország egyes régióit is. Bár a zsidóság előszeretettel hivatkozik arra, hogy üldöztetésük egyetlen egy oka a vallásuk, és nem vitatva a vallási türelmetlenséget, azt azonban hozzá kell fűznöm, hogy más eretnekeket vagy protestáns prédikátorokat is üldöztek, inkvizíció elé állítottak vagy hosszú gálarabságra ítéltek. Ez a tény azonban ezeknél nem okozott a zsidókhoz hasonló évszázadokig tartó üldöztetési mániát.

Gerő szerint sok embernek nem tetszett, hogy az emancipáció során a „azonos jogi helyzetbe kerültek, mint a nem zsidók.” Kár, hogy ez nem igaz. A rendiség 1848. évi eltörléséig három rend volt szerte a világban. A nemesség, a papság és a harmadik rendként számon tartott főleg városi polgárság. A se szabadsággal, se semmilyen joggal vagy kiváltsággal nem rendelkező, de igen nagy létszámú jobbágyság bár közrendűnek számított, nem tartozott sehová. A történészek ugyanakkor szinte meg sem említik, hogy volt két társadalmi réteg, a zsidóság és a cigányság, amelyek bár szintén nem tartoztak a három rend egyikébe sem, mégis kiváltságos helyzetben voltak a röghöz kötött jobbágysággal szemben. Szabadon jöhettek, mehettek, csavaroghattak, kereskedhettek. Közülük a zsidóság még igencsak meg is szedte magát anyagiakban, annyira rossz és jogfosztott volt helyzetük a feudalizmus alatt.

Gerő történészhez méltatlan, antiszemita kijelentéseket tesz, amikor megállapítja, hogy bár „körülbelül, mondjuk 5-6 ezer ember megy el templomba”, van egy becslés, mely szerint „körülbelül 100-120 ezer olyan ember van, aki valamilyen értelemben zsidó származású” Sajnos a valamilyen értelemre nem adott magyarázatot, viszont azonnal felülbírálta saját magát, amikor a következő mondatban ezt fejtette ki: „Köztünk szólva több mint háromszázezerre becsülik azok számát, aki ha, hogy így mondjam halachikus, tehát abban az értelemben, hogy nem zsidó az anyjuk, de valami, valahogy van zsidó családtag, nos ez a szám körülbelül 300000. Hogy ezek közül ki pontosan miért gondolja magát annak, aminek, azt meg nem lehet mondani.”

Nem oly rég az egyik politikus egy nőt zsidónak nevezve, amiért az lenácizta őt, óriási botrányt kavart. Éppen csak azzal nem vádolták meg, egy újabb holokausztot akar. Gerő András pedig minden további következmény nélkül, valamilyen, de nem konkretizált értelemben lezsidózott 100-420 ezer embert, akikről azt is tudja, hogy közülük 100-120 ezer anyja zsidó, és még ismer kb. 300 ezret, akik felmenői között volt zsidó. Azt ugyan nem tudjuk, hogy ezek miért tartják vagy nem tarják magukat zsidónak, miként azt sem, hogy Gerő miért tartja őket annak. Frölich Róbert főrabbi pedig azon a véleményen van, hogy például a kikeresztelkedett zsidó esetében a halácha zsidó törvény) szerint a kitért “csupán” a vallását veszti el, a vallási jogait vonják meg tőle, de zsidó mivolta nem kérdőjeleződik meg. Bármit tesz is, Izrael gyermeke marad, aki annak született. Menasse Klein Misne Haláchot c. műve IV. kötet 162. fejezetében így ír: “aki zsidó testbe született, az bármit tesz, a teste zsidó marad”.

A választ Heller Ágnes adta meg, aki megállapította, hogy „akik zsidónak tartották magukat, ezt voltaképpen a fürdőszobában tették, vagy a..., vagy a nagyon szűk baráti körben. Alapjában, amikor kimentek a közönség elé szégyellték magukat, azért, hogy zsidók.” Ebből pedig az szűrhető le, hogy Gerő András végig járhatta az ország lakosságának fürdőszobáit, megvizsgálva fürdés közben azok KSH adatot szolgáltató testrészét. Bár az is meglehetett, hogy ebbeli statisztikai adatgyűjtésében Heller is besegített neki.

Sokáig gondolkoztam azon, hogy a magát kiválasztottnak (übermenschnek) tartó zsidóság, ugyan miért szégyelli is egyúttal magát? Végül rájöttem, mert, amikor Heller Ágnes is besegítve Gerő statisztikai adatgyűjtésébe megjelent a fürdőszobákban ellenőrizni az ellenőrizendőket, az ott épp fürdőző zsidók mind, úgy ahogy voltak, vizesen kimenekültek a nagyközönség elé, akik látván rajtuk, hogy ők zsidók, elszégyellték magukat.

S bár Gerő kijelentette, hogy nem tudja a választ a zsidó identitásra, most mégis azt állítja, hogy az identitáshoz közöd történelem kell, ez pedig a zsidóság esetében nem más, mint a holokauszt. Mert nehogy azt higgyük, hogy a zsidóság lényege az, hogy neki is köze van az annak idején Egyiptomból kivonuló zsidókhoz. „Ez olyan körülbelül, mintha egy magyar azt mondaná, hogy a Hunor és a Magor legenda tesz valakit magyarrá.” – érvelt Gerő.

Szóval itt vagyunk megint a kályhánál. Miként Ormos Mariska megállapította: „a zsidó történet Babilontól kezdve tehát ez egy hosszú szenvedés történet, ha úgy tetszik, és minduntalan hivatkozási alap is-a pogromokkal.” Valójában sajnálom, hogy az Ótestamentumot már rég kanonizálták, mert így ez a holokauszt nem kerülhet bele. Pedig ott lenne a helye a többi történet, a Vörös tenger szétnyílása, Bálám beszélő szamara, a pályájukon meg-megálló Nap és Hold, vagy a hajó helyett egy cethalban Ninivébe utazó Jónás meséje, esetleg a trombitaszótól leomló jerikói városfal mellett.

Ami zavart okoz az az, hogy most már végkép nem tudom, a a halachikus hagyomány (zsidó anya) genetikája vagy a közös történet teszi a zsidót zsidóvá? Ez még Hellerben is zavart okozott, hiszen, figyelmeztette a hozzá képest ifjonc Gerőt, a holokauszt előtt is volt élet. „Nem értek egyet veled abban, hogy nincs, hogy amikor Hunor és Magorról beszélsz. Hát persze, hogy a zsidó biblia történet. Az a közös történet.”

Itt azonban Gerőnek kellett figyelmeztetni Heller asszonyt, hogy elrugaszkodott a kiválasztottság eszmeiségétől: „De Ágnes! Nem gondolja komolyan, hogy magának például az, hogy mondjuk, (...) a Hunor és Magor az teremt meg egy identitás féleséget?”

„Mitológia” – mondja Gerő, mire Heller a tudományos materializmus talajáról kiindulva megállapítja, hogy „a biblia nem mitológia, hanem több vallás által használt szent könyve. És azért azt nem lehet mitológiának tekinteni.”

Végül is ebben aztán egyetértettek. Helles sietett is leszögezni, hogy „Nem. Nem! De Ábrahám és Jákob igen! A Hunor és Magor nem.” Bevallom én nem tartozom azok közé, aki zsigerből antiszemiták. Legfeljebb amikkor ilyen Landeszmann-féle² kiszólásokat hallok, akkor tudatosan leszek antiszemita.

✽ ✽ ✽

Egyet kell értenem a műsorszámot lezáró Lakat Té-vel abban, hogy ez a „vita” eltartana, de talán el is tart „ha nem szabna gátat az idő az idők végezetéig.”

✽ ✽ ✽