Ki ne ismerné az Úri utca és a Szentháromság utca találkozásában álló gróf Hadik András lovasszobrát, amelyet 1936-ban, a Hadik huszárezred tagjai emeltettek emlékezetére. Még talán azt is sokan tudják, hogy 1757. október 16-án elfoglalta a gyenge falakkal védet várost és megsarcolta azt. Maga a szobor egy idealizált huszárt ábrázol, nem kívánom e képet a Nemzeti Múzeumban található Georg Weikert által festett Hadik Andrást ábrázoló festményével lerontani. Figyelemmel arra, hogy ez az írás nem róla, hanem édesapjáról Hadik Mihályról szól, akiről, bár ő is katona volt alig tudunk valamit.

 ✽ ✽ ✽

A Hadik család története a 16. századvégen Turóc megyében kezdődik, ahol Hadik Boldizsár 1585-ben Tót-Prónán volt evangélikus lelkész, és történetem szereplője Hadik Mihály az ő ükunokájaként látta meg a napvilágot. Boldizsár fiáról, Jánosról annyit tudhatni, hogy „Tót-Prónán született 1585-ben. Wittebergában tanult 1609-ben. 1614-ben lelkész lett Trencsénben. Meghalt 1642-ben, kora 57-ik évében.” – írja róla Nagy Iván. Ennek a Jánosnak az unokája, Mihály Nyitra várának seregében mint zászlós szolgált, és 1680. táján Báb falu mellett (Nyitra vármegye) esett el. Fia, szintén Mihály, akiről mesélek, korán elvesztve atyját, nagybátyja István nevelte, és mikor ő is elesvén egy csatában, Hadik Mihály, aki már elérte ifjú korát, előbb a Pálffy, azután az Ebergényi ezredben, mint gazdasági altiszt és írnok nyolc évig szolgált. Majd a Nádasdy ezredben 1701-ben zászlós, 1705-ben hadnagy, végül 1709-ben pedig kapitány lett 1733-ig, amikor „szélhűdésben” (agyvérzés) meghalt. 1720. november 6-án hűsége és érdemei jutalmául III. Károly királytól nemes levelet nyert. – tudjuk meg tovább Nagy Iván családtörténetéből.

Nagy Ivántól még megtudhatjuk, hogy 1708. augusztus 10-én nősült meg, nőül véve Hardy Franciskát, akitől a fent említett András fia, 1710-ben Kőszegen született. A Nagy Ivántól származó és a fentiekben hivatkozott adatok azonban kiegészítésre szorulnak.

Zachar József hadtörténész kikutatta, hogy Hadik András nem 1710-ben és vélhetőleg nem Kőszegen, hanem 1711. október 16-án délután 6 órakor, nagy valószínűséggel Esztergom mellett egy katonai táborban látta meg a nagyvilágot. Ugyanis Hadik András német nyelvű önéletrajzában, a „Synoptische Lebensbeschreibung”-ban, amely a Hadtörténeti Levéltárban található, a következőket írta: „Im Jahr 1711. am 16-ten 8-bris um 6 Uhr abends habe ich das taglicher-blicket.”, azaz 1711. október 16-án este hat órakor láttam meg a napvilágot. Ami pedig a helyet illeti, Zachar a bécsi Hadilevéltárban található katonai iratokra alapozva állapította meg, hogy Hadik András az Esztergom melletti katonai táborban születhetett. Sajnos keresztelését az esztergomi római katolikus anyakönyveben nem találta meg, evangélikus pedig Esztergomban akkor még nem volt.

De kiigazításra szorul a Nádasdy huszárezredbe betöltött szerepe is, már csak azért is, mert Nádasdy 1741-től lett ennek az ezrednek a birtokosa. Az ezredet gróf Czobor Ádám császári tábornok alapította 1688-ban. Az ezred 1689. augusztus 16-án került hadrendbe, majd Czobor az ezredtulajdonosi címet s vejére, Pálffy János ezredesre bízta. Az ezred 1690-től harcolt a török ellen, majd részt vettek a spanyol örökösödési háborúban, az itáliai harcokban. 1700-tól 1724-ig báró Ebergényi László, 1724-től 1741-ig pedig gróf Csáky György ezrede volt.

Tehát Hadik Mihály Ebergényi László alatt, 1716-ban harcolt a törökök ellen a péterváradi és a Temesvárt visszafoglaló harcokban, és 1702-től 1705-ig az itáliai hadszíntéren hadakozott. Amit viszont sajnálattal kell megjegyeznem, 1706-tól 1711-ig Magyarországon II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünk ellen harcolt, azaz labanc volt a javából. Néhány nappal a szatmári béke megkötése előtt, 1711. április 26-án Kassa alatt volt ezredével, amikor annak őrsége, Károlyi rábeszélésének engedve, egyetlen puskalövés nélkül nyitja meg a város kapuit, behódolva báró Ebergényi László császári altábornagy seregeinek. Talán ez lehetett az oka, annak, hogy III. Károly a Nagy Iván által említett, de csak a nemesség megújítását jelentő okiratot és címert adott ki számára. Mellesleg a címer és a címer leírás is a törökverőt idézi, már amennyibe a fekete mezőben látható ágaskodó oroszlán egy török fejet tart a szájában.

Amint már említettem, 1733-ban halt meg. Földi maradványait a lendvai Csonka dombon az 1728-ban épült Szentháromság római katolikus kápolnában helyezték örök nyugalomra. Bizonyára azért, mert annak építési költségeihez bizonyára hozzájárult. Bár megjegyzendő, hogy Hadik Mihály evangélikus volt, valószínűsíthető, hogy re-katolizált, hiszen fia, Hadik András pap szeretett volna lenni. 1719 és 1728 között a kőszegi jezsuita gimnáziumban, majd a kassai jezsuita szerzetesi szemináriumban tanult. Apja kívánsága volt, hogy katonatiszt legyen.

✽ ✽ ✽

Hadik Mihály eltemetésével azonban nem ér véget a története. Ez a folytatódó történet azonban a kétséges legendák világát idézi. Egy 19. századi helytörténeti kutató, Dervarics Kálmán (Gutorföld, 1827. június. 5. – Alsólendva, 1904. március 30.) Hadik Mihállyal kapcsolatban összegyűjtött mindent, amit tudott. Tisztázta a helybeli nép körében élő legendákat és hibásnak vélt történelmi megállapításokat. Ez ügyben az 1864-es esztendőben még levelezésbe is állt, Hadik Mihály dédunokájával, az immár labancból kuruccá nemesedett, gróf Hadik Gusztáv, 1848-49-es szabadságharcunk ezredesével.

Az egyik legenda szerint Hadik Mihály 1603-ban a törökök ostromolta lendvai vára védelme során, a fejére mért kardcsapás következtében hunyt el. A népmonda szerint Hadik Mihály halálos sebet kapván fejére, futásba keresett menekülést, s paripája teljes erejéből rohant vele a Csonka-dombra, a mai Szentháromság kápolna helyén levő sáncok mögé. Ezen Csonka-domb borzasztó meredek és magas; a népmonda szerint Hadik ott nyargalt fel lóháton, ahol az legmeredekebb s mindenütt virágok tapadtak a ló lába nyomában, pedig ezen úton, melyen Hadik a Csonka-dombra felnyargalt, sem fű, sem fa, de még bokor sem nőtt. Dervarics Kálmán hozzá teszi, hogy gyermekkorában a Csonka-dombnak ezen meredek déli részét még erdő borította, ezen erdőn át a Szentháromság-kápolna irányában csakugyan látszott egy nyílás, s a népmonda máig is azt tartja, hogy Hadik ott nyargalt fel lóháton, midőn a csatából menekült.

Más variációk szerint a sírja fölött egy árva liliom nyílt. A liliom – mint égi jel – nyomra vezette a Hadikot kereső embereket és ott találták meg a holttestet, melyet elneveztek aztán szent kapitánynak.

De nem szűkölködünk a romantikus szerelmi regékben sem. Ezek szerint szerelmes volt a várkapitány, Bánffy Kristóf szépséges lányába, de vetélytársa akadván az párviadalban megölte. A szép várkisasszony, aki végignézte a két levente viadalát, mikor elesni látta imádóját, a vár egyik ablakából a mélységbe vetette magát és meghalt. Az apa a tragikus véget ért leány emlékére az ablakot befalaztatta és a falban egy Mária képet és két lámpát helyezett el, amelyek állítólag a 19. században is égtek minden héten egy bizonyos napon.

✽ ✽ ✽

Természetesen ezen legendáknak Hadik Mihály személyére vonatkozóan nincs történelmi alapjuk. Hiszen Hadik Mihály az 1670-80-as évek körül születhetett – Nagy Iván szerin apja 1680 táján halt meg –, azaz majd 80 évvel később, mint halálidejét tudni vélik. Ehhez képest még ma is tartja magát ez az 1603-as esemény és Hadik Mihály személyének az összekapcsolása. Nem csak felületes sajtó orgánumokban, hanem a lendvai Galéria-Múzeum honlapján is.

Ezen mondabeli források szerint holttestét 1727-ben találták meg, amikor a már említett kápolna alapjait ásták. Ha a holtest valóban a kápolna alapozása során került elő, akkor elképzelhető, hogy az elhunyt valóban az 1603-as lendvai török ostrom során, egy a fejére mért kardvágásban halt meg. De ez esetben az nem Hadik Mihály porhüvelye, hanem valaki másé lehetett.

A holtesthez és Hadik Mihályhoz köthető legendák 1795-ben kezdődtek, amikor a már említett lendvai Szentháromság kápolnában kőművesek kisebb javítási munkákat végeztek és koporsójára rábukkantak és benne a természetesen és tökéletesen mumifikálódott holttestre.

Dervarics Kálmán így meséli el, az egyébként hátborzongató történetet: „...amíg délben a kőművesek a kápolna körüli fák árnyékában étkeztek és hűseltek, addig a segítségükre volt leányok lementek a sírboltba, s az ott volt koporsók fedelét felfeszegették. S midőn ezt Hadik koporsóján elkövették, rémülettel látták, hogy abban egy egészen megszáradott fekete holt tetem fekszik.” Közülük az egyik leány Hadik holt tetemét a koporsóból kiemelte, és felcipelte a kápolnában levő szószékre, s ott felállította oly formán, mintha az prédikálna. Természetesen az ebédjükről visszatérő kőművesek megrémülve futottak a plébánoshoz. E közben az esetnek híre kelt és tömérdek ember csoportosult össze. A plébános pedig, aki szentséggel a kezében ment el a kápolnába, látva, hogy nincs mitől félnie, Hadik holt tetemét lehozatta a szószékről. A lányokat kihallgatván megállapította, hogy Hadik Mihály holtteste valóban abból a vörös bársonnyal bevont koporsóból került elő, amelyiknek oldalára Hadik Mihály név volt rézszegekkel kiverve.

Hogy Hadik Mihály Lendván volt eltemetve, azt az a tény is igazolni látszik, hogy a fenti megtalálása előtt, fia gróf Hadik András 1771-ben a Szentháromság-kápolnának egy kelyhet ajándékozott, melynek talpán még ma is látható ez a felírás: „Beficio Komitis Andrei de Hadik Compatus pro Capela SS. Trinitatis 1771.”

Ennyi csodás történet után, nem véletlen, hogy a helybeli, vallásos buzgalmú nép a szentté avatását követelte. Ezt Dervarics Kálmán meg is írhatta 1864. február 25-én, Hadik Mihály dédunokájának, gróf Hadik Gusztávnak címzett levelében, amelyre Hadik Gusztáv már március 5-én a következő válaszlevelet írta. A levelet, Dervarics Kálmán az Alsólendvai Híradó 1890. augusztus 17-i számában közölte:

„Dédősöm a rothadásnak eddig ellent állt, állapota ösmeretes előttem, – sőt láttam őt, kezeimben tartám 1815-ben, midőn mint 14 éves hadnagy (e tiszti állásomat egy későbbi korban eléggé megsajnálva) Lendván keresztül utaztam, az olasz háborúba sietve. Ez alkalommal többen jelentek meg nálam, kérve eszközölném ki a Pápánál szenté nyilvánítását, és nagy nehezen győzhettem csak meg a jó embereket ennek lehetetlenségéről míg a család fennáll. Ekkor kértem a plébánust, hagyná szegény elődömet békében, sőt még koporsót saját kezűleg le is pecsételtem; s az akkori lelkész szavát is adta, hogy nem bontatja föl, – de szíves levelének tartalmából látom, hogy ez ígéret nem tartatott követője által.”

Gróf Hadik Gusztáv a levelében megemlíti, hogy költözés miatt a családi levéltárhoz most éppen nem fér hozzá, hogy abból adatokkal szolgáljon, de elmondja, hogy nagyapja, gróf Hadik András Kőszegen született és gyanítható, hogy dédapja ott lakhatott huzamosabb ideig, de később Lendván, mint nyugalmazott kapitány lakhatott. Azt is feltételezte, hogy dédapja, Hadik Mihály a törökkel vívott csatában kapta a sebeket, továbbá, hogy e sebek folytán vagy szélütés következtében múlt ki, bizonytalan, de az első elfogadhatóbb. Majd így folytatja:

„Kérem kegyedet, miután oly szíves a tárgy iránt magát nem csak közönyösen érdekelni, kipuhatolni azt, vajon nem volna-e célszerű, hogy a lendvai lakosság kedvébe járjunk, dédősömnek egy üveg koporsót készítetni, mely az oltár közelében fölállítatnék.”

Az üvegkoporsó el is készült és benne látható mind a mai napig Hadik Mihály természetes úton mumifikálódott holtteteme. Arra azonban még senki nem adott választ, hogy a mumifikálódott holttest, hogy vesztette el a koporsóban a ruházatát, mitől meztelen?

✽ ✽ ✽

A történet utóéletéhez tartozik, hogy a kápolnában látható múmián eddig még semmilyen természettudományos vizsgálatot nem végeztek, amelynek köszönhetően koráról, halálának körülményeiről, genetikai származásáról többet megtudhatnánk. Sőt, megfelelő tárolása sem megoldott.

A történelem viharai sem kedveztek neki. 1918-ban a Muraközből horvát csapatok törtek be, de a helyiek a támadást visszaverték. Ebben az időszakban a muravidéki vendek egy autonóm, vagy független államot akartak teremteni Szlovenszka krajina néven, amelyhez a magyar többségű Alsólendvát is oda akarták csatolni, mivel az gazdaságilag fontos központja volt a Vendvidéknek. 1941-1945 ismét Zala vármegye része lett.

Az 1910-es népszámlálási adatok szerint a település 2729 lakosából 2375 magyar volt. 2002-ben 11 151 lakosából már csak 3917 volt magyar. A Hadik család ma élő férfi tagjai pedig, 1945 után amerikások lettek.

A múmiát a II. világháború sem kímélte. A kápolnát találat érte, megrongálódott. Az átvonuló orosz katonák pedig kegyeletsértő módon kihurcolták a kápolna elé, hogy fényképezkedjenek vele.

✽ ✽ ✽