»Pompás hintó vágtat az osztrák hegyek kanyargós útjain 1849 nyarán. Szapáry Antal ül benne meg a komornyikja. Debrecenből jönnek, ahol a trónfosztás után a gróf megrettent a várható következményektől, s "kimaradt a játékból". A bakon izmos, kék szemű, huszonkilenc éves, pofaszakállas kocsis feszít, gazdájával angolul beszél. Szerencsére a különben szemfüles rendőrök nem gyanítják, hogy a lovakhoz igencsak értő, de finom kezű "kocsis" csak Szapáry nemrég elhunyt igazi brit kocsisának a papírjai szerint ánglius, valójában színmagyar úr, aki nemrég még huszárezredesi uniformisban feszített, most pedig Kossuth titkos megbízásából Londonba igyekszik Palmerston miniszterhez, hogy segítségét kérje.« - írja Bajomi Lázár Endre, megjegyezve, hogy ezt a történetet az álruhás huszárezredes, Nemeskéri Kiss Miklós leszármazottaitól tudja.¹

Bajomi Lázár írása a közeli március 15-e alkalmából jelent meg és az Új Tükör képes kulturális hetilap oldalain. Bár történelemtudományos értékeket nem várhatunk tőle, igen valószínű, hogy Bajomi Lázár Endre eme regényes történetben tévedett.

Szapáry Antal szabadságharc alatt őrnagyi rangban önkéntesként részt vett a Jellasics elleni harcokban. Később a Budát elfoglaló Windisch-Grätz herceg asztalától hívták ki és tartóztatták le. Pár nap múltán becsületszavát adta Windisch-Grätznek, hogy szakít Kossuthtal, így aztán kiszabadult. Hiába no! Volt haszna annak, hogy kvaterkázott az ellenséggel! 1849. április 12-e után és még Buda visszavétele előtt, talán épp attól tartva, engedélyt kért, hogy Grazba utazzon. Legalábbis nagy vonalakban a család történet írói így foglalják össze történetét.²

Bona Gábor az 1848-49-es szabadságharc tiszteinek adatbázisában levéltári kutatás alapján állította össze működését, 1949 januárját jelöli meg, mint külföldre történő kiküldését. ³

Bernáth Dezső elhunytakor írt nekrológja szerint »1849 elején ő is követte a kormányt Debreczenbe. Itt neveztetett ki ezredessé s mint ilyet küldötte a magyar kormány, párisi képviselője, Szalay László mellé. Debreczenből Kassán, Krakkón, Berlinen át jutott el Parisba; s aztán rövid idő múlva elkísérte Szalay Lászlót Londonba.«⁴

✽ ✽ ✽

De hát ki is volt Kossuth eme diplomatája? Nemeskéri Kiss Miklós, egy országszerte elterjedt nemesi család egyik leszármazottja. 1820. szeptember 23-án született a Tolna megyei Miszlához tartozó Bikád pusztán, ahol még édesapja, Kiss Antal vásárolt örökségéből birtokot. Apai felmenői, nagyapja Kiss Ignác, dédapja pedig Kiss Sándor Veszprém megye alispánja, titkos császári tanácsos volt.

Egyik nagybátyjának, Kiss Józsefnek a felesége, Deák Ferenc nővére, Deák Jozefa, másik nagybátyja, Kiss Pál, Fiume kormányzója volt.

A család egyébként a Sopron megyei Nemeskérről származott, ahol Kis István és Birksy Erzsébettől származó fiai: Benedek és János 1637. december 29-én kapták a nemességet. A család, mint a többi nemeskéri család evangélikusok volt és a már említett dédapja, Kiss Sándor re-katolizálódott, talán, hogy hivatalt nyerhessen. Kiss Sándor születési anyakönyve nem maradt fent, de a nemeskéri evangélikus anyakönyvek között a legkorábbi évekről megmaradt kereszteltek névsorában megtaláljuk nevét, atyjának, Kis Dánielnek a nevével együtt.

✽ ✽ ✽

Kiss Miklós szülei birtokának szomszédságában élt Bezerédj István, a kiváló reformpolitikus, aki rokonságban állt a később vértanúságot szenvedett gróf Batthyány Lajossal, ami azt jelentheti, hogy Kiss Miklós és Batthyány Lajos találkozhattak és ismerhették egymást.

Tízéves korában Pécsett járt iskolába, majd Pesten tanult jogot. 1841-ben kapott oklevelet, s nagybátyjához, nemeskéri Kiss Pál fiumei kormányzóhoz került, aki örökbe akarta fogadni, feltéve, ha a liberális ifjú megígéri: nem lázad Bécs ellen (bácsikája jóban volt Zsófia fő hercegnővel, Ferenc József anyjával, akinek bizalmasa volt). A kormányzó megmutatta neki az örökbefogadási okmányt, s hozzátette: ha becsületszavát nem adja, megsemmisíti. Ne fáradjon! - kiáltotta Miklós, és az okmányt maga tépte szét.

Kiss Miklós ezután elment világot látni. 1843-ban a Vezúv tetején találkozott egy német turistával, akivel elcsevegve, szidni kezdte Lajos bajor királyt, mert művészi passziójára pocsékolja országa pénzét. Másnap a nápolyi király udvarában derült ki, hogy a "turista" nem volt más, mint maga Lajos, bajor király, aki azonban nem neheztelt meg rá, sőt megkedvelte a nyíltszívű, eszes fiatalembert, s meghívta Münchenbe.

Külföldről hazatérve, 1844-ben fogalmazó lett a helytartótanácsnál, majd 1846-ban titkárrá nevezték ki. Ekkor ismerkedett meg a nemzetújító vezetőkkel, Teleki Lászlóval, Irányival, Hajnikkal és magával Kossuthtal, akiknek törekvéseit igyekezett előmozdítani István nádornál.

1848. április 27-én a nádor évi 1500 Ft fizetéssel kinevezi a Földművelés- Ipar és Kereskedelemügyi Minisztérium kereskedelmi osztályának titkárává, de mivel június 6-tól Buda város 1. nemzetőrzászlóaljának parancsnoka lett őrnagyi rangban, minisztériumi állása megszűnik. Mozgósított alakulatával részt vett a Jellasics elleni hadműveletekben.

A december 29-i kimutatás szerint november 11-én már alezredes, a budai nemzetőrség főparancsnoka és budai várparancsnok. Majd ezredessé nevezték ki, s a debreceni kormány megbízta azzal, hogy a szabadságharc ügyét Piemontban és Angliában diplomáciailag képviselje.

✽ ✽ ✽

Hogy miért esett Kossuth választása Nemeskéri Kiss Miklósra? Alighanem azért, mert egyrészt hét nyelven beszélt, másrészt tanulmányútja során, amelyen még Kis-Ázsiába és Egyiptomba is eljutott, Londonban is járt, sok magas rangú személlyel kötött ismeretséget. Teleki László azt írta Kossuthnak, hogy „igen ügyes ember", meg „derék diplomata", neki magának pedig, hogy „mi egymásban soha nem csalatkozandunk". Justh Zsigmond így méltatta Kiss Miklóst, ennek Margit nevű leányához írt levelében: (atyjának) »neve a magyar történet legfényesebb korához fűződik... ott ragyog azokon a lapokon, amelyeknek olvasásánál minden magyar szeme könnyel telik meg, s amelytől mindegyiknek lelkét büszkeség önti el«. S a mai vélemény szerint is »egyik központi alakja a magyar emigrációnak. Nem volt egyetlen jelentősebb ember sem, aki ne levelezett volna vele, többen pedig szoros baráti kapcsolatban álltak a szabadságharc eme katonájával.« ⁵

A debreceni kormány utasítására tárgyalásokat folytatott a badeni forradalmárokkal. Majd 1849 nyarán került sor arra a fontos küldetésre, mely Londonba és Párizsba vezette. Párizsba pénz nélkül érkezett. Eleinte nyelvleckéket adott, majd Sorbonne egyetemen letette a mérnöki vizsgát, s egy Fabry nevű bankár alkalmazta a párizs-orléans-i vasút építésénél. Később bevették a vasúttársaság igazgatóságába. Az itthon távollétében halálra ítélt Kiss Miklós Párizsban az emigráció köz- és magánügyeit intézte, például Teleki szerelmi postása volt Orczynénál. 1850-től két évig a metzi katonai akadémiára járt, később nagy sikerrel tette le a törzstiszti vizsgát, Amikor 1852-ben Teleki párbajra hívta ki Haynaut, arra kérte a hóhért, hogy válaszát a közben Londonba települt Kiss Miklós címére - 22. Pickering Terrace, Paddington – írja.

Még 1852 nyarán vasútépítési ügyben Nizzába utazott, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Mathilde Le Charron márkinővel, aki beleszeretett a jóképű magyarba. Kiss Miklós állítólag »magyar népdalok előadása által bájolta el az érdekes özvegyasszonyt, úgy annyira, hogy ez rokonainak, környezetének ellenállása dacára, hozzáment az akkor minden vagyon nélküli száműzött idegenhez. E perctől fogva a magyar emigráció védangyala lett.« ⁶

Kiss Miklósnak, olyan szép tenorja volt, hogy maga Liszt biztatta: legyen operaénekes, egyszer még Viktória királynőt is elbűvölte hangjával. 1853-ban feleségül vette Mathilde Le Charron márkinőt, akinek révén a francia társadalmi elit tagja lett. Kastélyukban megfordult a magyar emigráció színe java: Andrássy Gyula, Klapka György, Türr István, Kmety György, gróf Schmidegg Kálmán, később pedig a kastélyban és párizsi lakásában olyan hírességek, mint Munkácsy Mihály, Paál László vagy Hubay Jenő.

Házasságukból négy gyermek született, melyek közül a második fiú Pál hazatelepült és feleségül vette a már említett Szapáry Antal unokahúgát, Szapáry Vera grófkisasszonyt.

1859-ben, a III. Napóleontól is ezredesi rendfokozatot kapott Nemeskéri Kiss Miklós az olaszországi magyar légiónál a 2. gyalogdandár parancsnoka lett ezredesi rangban. Az egység két, rendkívül véres ütközetekben is kitüntette magát (Magenta és Solferino). Az olasz királyi hadseregben tábornoki rendfokozatot kapott és kitüntették a Szent Móric- és Lázár-renddel (Mauritius-rend). 1861-ben III. Napóleon grófi címet adományozott Nemeskéri Kiss Miklósnak.

A császár kényes diplomáciai küldetésekkel is megbízta. Például elküldte ahhoz a Garibaldihoz, akit Kiss már régóta ismert, hogy a nagy olasz államférfi ne gördítsen akadályt szülővárosának, Nizzának Franciaországhoz való csatolása elé. Aztán a hatvanas évek derekán került sor egyik fontos megbízatására: a császár titkos misszióval Bismarckhoz küldte. Nagyon bízott a magyar politikusban, előzőleg már 1859-ben is általa hívatta magához Kossuthot, s Viktor Emánuel olasz királlyal is többször Kiss révén tartotta az összeköttetést. 1868-ban a császár a becsületrend lovagkeresztjével jutalmazta.

✽ ✽ ✽

Kiss Miklós roppant nagy levelezése a II. világháborúban elpusztult. Szerencsére 700 levél - köztük 100 Kossuth-írás megmaradt.⁷ Ezekből a megmaradt levelekből idézek egyet, melyben távolléte idejére megbízza a magyar ügyek vitelével:

London, 1851, augusztus 18.

Kiss Miklós Ezredesnek.

Kedves Ezredesem!

Az Egyesült Államokba való utazásom előtt szükségesnek tartottam, hogy az általam vezetett politikai ügyek felügyeletét és vezetését Magyarország és Anglia érdekében olyan személyre bízzam, akinek hazám és irántam való megbízhatósága kétségtelen. Biztos vágyok benne, Ezredes, hogy önben megvannak ezek a tulajdonságok, s ezért megbízom önt Angliában a mondott magyar politikai ügyek felügyeletével és irányításával, és e sajátkezűleg írt irattal kinevezem önt angliai képviselőmmé és felhatalmazást adok önnek arra nézve, hogy cselekedjék és tárgyaljon minden alkalommal, amikor ön azt szükségesnek és hasznosnak látja hazám és a saját érdekemben irányelveimnek megfelelően.

Kossuth Lajos

Magyarország kormányzója

✽ ✽ ✽

Nemeskéri Kiss Miklós elvtartó volt, a kapott grófi címet nem használta, megkövetelte az „ezredes úr” megszólítást, mivel elsősorban 48-as honvédnek tartotta magát. A kiegyezés után birtokot vásárolt Gödön, ahol egy alkalommal, amikor egy hadgyakorlat során Albrecht főherceg-tábornagyot a gödi kúriába szállásolták be, nem volt hajlandó kitűzetni a császári zászlót.

Bár 1867-ben hazatért, csak a nyarakat töltötte itthon, télen az előkelő Saint-Germain negyedben, a Varenne utca 41. szám alatti palotájában töltötte. Itt is halt meg 1902. április 27-én és a villecerfi temetőben emelt családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

Ferenc József a „megtértek” részére nagy számban adományozott címek, rangok és érdemrendek egyikét sem fogadta el, mivel úgy tartotta, hogy

»Azt a kezet, amelynek nevében az embert halálra ítélték és képletesen ki is végezték, a megbékélés után megszorítani lehet, de megcsókolni nem.«

✽ ✽ ✽