Így szólt Rozsnyai Sándor filmslágerének Vadnay László által írt szövege 1936-ban.

Valószínű, hogy volt némi alapja a slágernek, még akkor is, ha ezt egyes Szabad Nép félórák során képezett ember nem is hiszi el. Nem akarom azt állítani, hogy a kért világháború közti rendszer mindenben tökéletes volt, bizonyára volt árnyoldala is. Meg voltak annak a kornak is a maga hibái. A falusi földnélküli parasztságnak, cselédségnek és bérmunkásoknak bizony nagyon szűkös volt a jövedelme.

✽ ✽ ✽

Jelen írásomban a korszak megélhetési lehetőségeire keresek választ. Már most megmondom, hogy a rendelkezésemre álló forrásaim hiányosságai miatt ez nem lesz a teljes körű bemutatás. Inkább csak egy szeletke, az egyébként bizonyára kiváltságos helyzetben levő állami alkalmazottakéból.

Már csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy valaha a levélhordó postások, akik altisztek voltak milyen egyenruhát viseltek, gallérjukon vagy ezüst csillagok, vagy ezüst stráfok jelezték. Jelen írásomban az ő jövedelmi helyzetüket mutatom be, mivel ők, mint postai alkalmazottak az állami alkalmazottak legalsó rétegét alkották. Természetesen a róluk szerzett kép kitekintést adhat a Magyar Királyi Államvasutak – közismertebb nevén a MÁV – hasonlóan alacsonyabb beosztású alkalmazottainak életére is.

A Postánál az altiszteket 4 csoportba sorolták be, az I. és II. osztályú szakaltisztek és az I. és II. osztályú altisztekre. A csoportokon belül fokozatok voltak. Talán a szolgálati időnek megfelelően. Sajnos ezek pontos meghatározására a forrásként használt 1941. évi Postás szaknaptár nem adott bővebb felvilágosítást.

Előzményként tudni kell, hogy az I. világháborút követő időben a korona erősen devalválódott, az infláció 2 számjegyű volt, úgyhogy 1927-ben bevezették az új nemzeti valutát, a pengőt. Bevezetésekor 3800 pengő ért 1 kg aranyat. Ez az 1 kg arany ma színaranyértékben 11 488 000 forintot érne.

A postásoknál a jövedelem a következő rendszeresített illetményekből tevődött össze: fizetés, lakáspénz, családi pótlék és Budapesten közlekedési pótlék, illetve pénzkezelési átalány, ha az illető postás pénzt kezelt, kifizetéseket eszközölt.

Mivel sajnos nem tudtam megállapítani, hogy a példakép felhozott levélkézbesítő postás, melyik csoportba tartozik a négy közül számoljunk a továbbiakban ezek átlag fizetésével. Ezt pedig a havi minimum 97,5 és a maximum 190 pengő ketted része adja, azaz az átlag 143,75 pengő havi fizetést.

Ehhez jött a lakáspénz, ami 6 település szerinti illetményösszegeket jelentett. Ezek között az elsőt Budapest, majd az egyre kisebb lélekszámú városok (2-5) végül az ezek egyikében sem besorolt települések adják. Az egyszerűség miatt maradjunk Budapesten, mert itt volt a legmagasabb a bérlakások lakbére. A lakáspénz a településeken kívül aszerint is változott, hogy az alkalmazottnak 3-nál kevesebb, vagy 3 és ennél több családi pótlékot fizettek. Legalább 2 családi pótlék esetén 30,36-50,67, 3 vagy több esetén 33,73-60,79 pengőig terjedt Javaslom, hogy itt is átlaggal számoljunk, tehát 30,36 és 60,79 átlagával, ami havi 45,575 pengő lakáspénzt jelentett. Ehhez jött Budapesten a közlekedési pótlék 13,6 P és mivel a levélkihordó postás pénzküldeményeket is kihordott, a pénzkezelési átalány, melynek összege havi 5,5 pengőt tett ki.

Ha ezeket összeadom, akkor havi 208,4 pengő volt az egyszerű levélkézbesítő postásunk havi jövedelme. Ami megalapozza a slágerben említett boldogságot. Továbbmenve a 208,4 pengős fixszel könnyen viccelő postásnak ez 54,8 gramm tiszta aranyat jelentett, ami mai áron számolva 630 ezer forintos havi fizetésnek felelne meg.

Valóban erősödik Magyarország?

✽ ✽ ✽

Természetesen kétlábú postásunk kapott családi pótlékot is. Ez 16 éves korig járt melynek havi összege eltartott gyermekenként 15-16,5 pengőt jelentett. Ha az akkori fogalmak szerint már nagycsaládos volt, azaz 4 vagy ennél több gyermeket nevelt akkor ezek után 33,33%-kal magasabb összegű családi pótlékra volt jogosult, Azaz 20-22 pengőre. Nem járt családi pótlék azon gyermek után, akinek havi jövedelme (ösztöndíj, nevelőintézeti ellátás) a havi 32 pengőt elérte.

Nem szeretem a napi politikát mindenbe becitálni, de meg kell jegyeznem, hogyha a postásunk, felesége nem dolgozott, azaz otthon volt és ellátta a családot, ő utána is kapott családi pótlékot. Továbbá a vele egyháztartásban élő szülei után is, ha azokat saját jövedelem híján ő tartotta el. Nesze neked 3. évezred!

Ne feledkezzünk meg arról, hogy kétkezi, illetve kétlábú postásunknak egyenruha is járt, amely a kihordási idő után az ő tulajdonába ment át. Ezek a nyári ruhák: szövetzubbony, vászon zubbony, vászonnadrág, szövetsapka, esőgallér, valamint a téli ruházat: köpeny, felöltő, posztózubbony, szövetnadrág, szövetmellény, cipő jelentették. Kihordási idejük átlag 1-2 év, némelyik 5 év. Átlagban 2 évenként kaphatott új nyári és téli ruházatot. Ez nagy anyagi segítséget jelentett, hiszen nem kellett maga számára ruházatot vásárolni, vagy legalábbis igen minimális mértékben

Ha postásunk lebetegedett, akkor a Posta Betegség Biztosítójához fordulhatott. A biztosítóba a fizetésének, nyugdíjának, nevelési járulékának, családi pótlékjának 4%-át kellett befizetni, melynek a felét a biztosított másik felét pedig a Posta fizette.

Megismétlem: neki ez a havi bevételei 2%-ába került!

Az érte kapott várakozási időmentes ellátás: ingyenes orvosi kezelés, kórházi ellátás, fogászati ellátás, betegszállítás. A gyógyszerek és gyógyászati. segédeszközök után azok árának a 33,3%-t kellett megfizetnie. Táppénzt is kapott, mely a kereset 2%-a volt naponként. Ha a postásunk nő volt és szült, anyasági segélyben részesült. Természetesen itt is ingyenes volt a kórházi, szülőotthoni ellátás, az anyasági segély az egy havi illetmény 70%-át jelentette, de még 6-6 hét gyermekágyi terhességi segélyre is jogosult volt, amely napi összege a havi jövedelem 2%-a volt. Ha a postásunknak a felesége szült, az is kapta az ingyenes ellátást, és az fenti anyasági segélyt.

Elhalálozása esetén temetési segély járt a családjának, ami egy havi illetménynek felelt meg, felesége elhunyta esetén az ennek a fele volt.

Volt a Magyar Királyi Postámnak egy Jóléti Alapja, amelyet az alkalmazottak személyes gyűjtöttek össze. Ebből kaphatott üdülést, kiegészítő anyasági segély, ami a kapott 70%-ot egészítette ki a havi jövedelemre (30%). Karácsonykor szeretet adományokat osztott kb. 1000 rászorulónak. De kaphatott innen pénzsegélyt, plusz temetési segély a személyes befizetései alapján.

Ami a kemény munkája után járó nyugdíját illeti arra a havi jövedelmének 1%-át kellett befizetnie. (1912. évi LXV tc. 30. §). A nyugellátáshoz legalább 10 évi szolgálat szükségeltetett, de végleges nyugdíjat, akkor kapott, ha már a 60. életévét betöltötte. A fentebb kiszámolt átlag fizetést, a 143,75 pengőt véve figyelembe, nyugdíja 40 évi szolgálat után 126,15 pengőt lett. Ez a fizetése 87,7%-a volt. Ma hány százaléka a havi jövedelemnek a nyugdíj?

Az özvegyi nyugdíj. 3 hónapig a teljes törzsilletmény, utána az özvegy az illetmény valamivel több mint 50%-át kapta. Az árvaként maradt gyermekei után nevelési járulékot kapott ami az özvegyi nyugdíj 1/5 része volt. Ami pedig igazén felháborító az az, hogy nem csak ezt a megalázó nyugdíjat kapta, hanem még lakbérnyugdíjat is!

Brrrr! Már a gondolatától is irtózom!

Ez a példaként 40 évi szolgálattal rendelkező postás bácsink esetben a fizetési csoportjától függően, havi 29,7 és 49,6 pengő között mozgott, (6.-7. kép) Számoljunk megint egy átlagot, azaz havi 39,65 pengő lakbérnyugdíjat. Ez még hagyján, de az özvegy özvegyi lakbérnyugdíjat is kapott!

✽ ✽ ✽

Persze idáig főleg a bevételekről volt szó. Kivéve a 2%-os egészségügyi és az 1%-os nyugdíj levonásokat. Ami a jövedelmeit ezeken kívül még terhelte a kereseti adó volt, ma Szja-nak mondanánk. Az 1927. évi V. tc. alapján a kereseti adó alapját a fizetés és a lakáspénz jelentette. Ha itt a már kiszámolt átlag 143,75 P altiszti fizetést vesszük figyelembe, és az ehhez járuló havi 45,575 pengő lakáspénzt, a Horthy fasizmus által megnyomorított postásunknak ez az átlag 189,325 pengő kereseti alap után a havi adója – fogódzanak meg, mert leülnek! – havi 1,6 pengő volt!. Nem tudom miért, de akkoriban a magasabb jövedelműek magasabb kereseti adót fizettek, mint manapság. Ha valakit részletesen érdekel az 1000 év törvényei között megtalálja a hivatkozott törvénycikket.

Amivel hosszas beszámolóm során adós maradtam, azok a kiadások. Lakbér, élelmezés, ruházkodás, fűtés. Sajnos azonban az interneten erre vonatkozó adatokat csak igen keveset találtam. Lakbért és a fűtésre vonatkozót egyáltalán nem. Amit találtam azt itt megosztom, bízva abba, hogy más a történet ezen felét talán kiegészíti. Egy kilogramm borjúcomb kettő-öt, sertéskaraj másfél-három, füstölt sonka 3-8, egy pár csirke 5-7, disznózsír 5-9 pengőbe került. A tej literjét 1/2-2, a tejfelölt 2-4 pengőért kínálták. A vaj kilója 3-4, a fehér kenyéré 1/2-2, a tojás darabja pedig 1/2 pengő volt. Egy kiló krumpli 50, bab 80, sárgarépa 20, szilva 10-40, míg paradicsom 30 fillérbe került.

Hiányosságaimért kérem szíves elnézésüket!

✽ ✽ ✽