A reformkor idején a liberalizmus mellett megjelenő nacionalizmus hatására nyelvi, etnikai tartalommal töltődött fel a magyar nemesi ellenállás. Kiemelt helyen szerepelt a magyar nyelv ügye: sok küzdelem után végül 1844-ben az évszázados magyar államban magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánították. Ezt az államnyelviséget viszont sérelmesnek érezték az öntevékenyen, mind a szervezetten betelepülő más fajú népek.
A IX. századi 100%-ról XV. századra 80%-ra, majd a XIX. század végére 40-42%-ra esett vissza a magyarság aránya Magyarországon.
✽ ✽ ✽
Az erdélyi sajtótörténet feljegyzett egy erdélyi román újságírót, dr. Branişte Valért, aki egyébként tanár volt. 1894. vége óta egy román hetilapot, a Dreptatea-t szerkesztette Lugoson. A cikkek gyakran tele voltak durva kitörésekkel, a magyarság, a Magyar Királyság nemzetiségi politikáját illetően. Vad kavargásban áradtak a sérelmek: választójog, anyanyelv használat, oktatásügy, csendőri túlkapások és a többi és a többi.
Egyszer aztán a közleményeiért lefogták. Mikor az ügyész elé vezették s az feltette az első kérdést hozzá, így válaszolt: „Nu stiu ungureste!”
Az ügyész mosolygott. Ha nem is baráti viszonyban, de jól ismerték egymást. Kis város, kis élet, kis halál. – Ne bolondoz Valér! – Nu stiu ungureste! – Mondom, ne bolondozz! Felelj, azután szabadlábra helyezlek… – Nu stiu ungureste!
Az ügyész ideges lett. Bántotta ez a csökönyösség: „Bizony isten visszavitetlek a zárkába!” – Nu stiu ungureste!
S visszavitték a zárkába egészen a főtárgyalás napjáig. Mikor bevezették a bíróság elé s elhangzott a személyfelvétel első kérdése, hogy mi a neve, a válasz így hangzott: „Nu stiu ungureste!”
Tolmácsot hozattak. S a tárgyalás folytatódott:
Elnök: Mi a neve?
Tolmács: Cum te chiama?
Vádlott: Valeriu Branişte.
Elnök: Hol született?
Tolmács: Unde ai născut?
Vádlott: La Nagysink.
Elnök: Milyen iskolát végzett?
Tolmács: Ce şcoala ai făcut?
Vádlott: Universitatea din Budapesta.
Elnök: Mii a foglalkozása?
Tolmács: Ce meserie ai?
Vádlott: Sunt profesor de limba si literatura maghiara...
A budapesti egyetemen végzett és a magyar nyelv meg irodalom tanára volt! 1891-1893 között a brassói román ortodox gimnázium professzora, ahol magyarul tanított.
De azért egy szót sem válaszolt magyarul. Joga volt románul beszélni és élt is vele. 1895-ben két évet kapott 24 rendbeli izgatásért, de 1896-ban amnesztiával szabadult.
✽ ✽ ✽
Post script:
Amint az a fenti történetből látható, a fene esett volna bele a Magyar Királyságba, amelyik mindent elkövetett a jogfosztott nemzeti kisebbségek anyanyelvi kultúrájának elnyomása érdekében, miként azt Branişte lapjában állította!
✽ ✽ ✽
