Az Alkotmánybíróság az AB 21/B/2008. számú határozatával alkotmányellenesség címén megsemmisítette a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényt.
S bár a törvény időlegesen nem kerül bevezetésre, ezzel egyidejűleg meg kell állapítani, hogy az Alkotmánybíróság az azonos neműek (homoszexuálisok) bejegyzett élettársi kapcsolatát alkotmányos szempontból elfogadhatónak tartja, csak azt kifogásolta, hogy a megsemmisített törvény a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét kiterjesztette a különböző neműek kapcsolatára is, akiknek a már elfogadott élettársi kapcsolaton és a házasságon kívül, mintegy harmadik párkapcsolatú lehetősége keletkezne. Ez pedig egyfelől diszkriminatív, más felől jogbizonytalanságot szül, mivel a különböző neműeknek lehetőségük van a szorosabb és az alkotmány által védett házasság intézményének választására is.
Az Alkotmánybíróság indoklásában kifejtette, hogy "az alaptörvény nem zárja ki más, a házasságtól eltérő párkapcsolatok törvényi szintű oltalmát. A jogalkotónak tehát, figyelembe véve a különféle párkapcsolatok jogi rendezettség iránti igényét, lehetősége van a házasságon kívül más együttélési formákat is elismerni és törvényi szintű védelemben részesíteni. Az egyes párkapcsolati formák törvényi szintű elismerésének és a védelem szükségességének és mértékének megítélése a jogalkotó mérlegelési körébe tartozik. A törvényhozónak tehát lehetősége van egyfelől arra, hogy a rövidebb vagy hosszabb időtartamú, lazább vagy szorosabb de facto élettársi viszonyban élők, a bejegyzett élettársak, másfelől a házastársak jogait és kötelességeit differenciáltan, eltérő módon és mértékben határozza meg".
Továbbá kifejtette, hogy a "nem alkotmányellenes (...), ha a jogalkotó a házasságra vonatkozó egyes szabályokat - esetről esetre mérlegelve és azok tartalmát, az esetleges eltéréseket pontosan megjelölve - más együttélési formára is alkalmazni rendel, mindaddig, ameddig ezt az együttélési formát tartalmilag nem azonosítja a házassággal". Azt mondják, hogy a magas taláros testület döntéseit nem illik kifogásolni. Így tehát én sem teszem, csak sajnálatomnak adok hangot, hogy a magas taláros testület ezen törvénymegsemmisítő határozatának indoklásából kihagyta a diszkrimináció tilalmára vonatkozó alkotmányos hivatkozást. Ugyanakkor nem kételkedhetünk abba, hogy a homoszexuálisok bejegyzett élettársi kapcsolatát szorgalmazó egyes politikai erők, rövid idő belül, kihagyják a törvényből az Alkotmánybíróság által kifogásolt részeket és azt az Alkotmánybíróság jogi útmutatása alapján, elfogadásra újra beterjesztik.
Az én álláspontom viszont az, hogy a hülyeséget, csak és kizárólag überolni lehet.
Ennek következtében már jó előre szólok, hogy amennyiben a jogalkotó ezt a megreformált és újból benyújtott törvényjavaslatában megfogalmazott intézményt (regisztrált élettársi kapcsolat) csak az azonos neműekre (homoszexuálisokra) terjeszti ki, akkor megsérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe foglalt emberi méltósághoz való jogot, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani, a 60. § (1) bekezdésbe foglalt gondolati, lelkiismereti és a vallás szabadságára vonatkozó jogot. Végezetül, de legfontosabbként a 70/A. § (1) bekezdésébe foglalt a diszkrimináció tilalmát, mely minden személy számára biztosítja az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. 
Ugyanis ha a homokosoknak lehet regisztrált élettársi kapcsolatuk, akkor a többnejűségben, avagy többférjűségben élni szándékozók ugyanilyen jogát is, biztosítani kell, ugyanis az Alkotmánybíróság indoklása szerint "az alaptörvény nem zárja ki más, a házasságtól eltérő párkapcsolatok" (pl. bigámia) "törvényi szintű oltalmát". Gondoljunk csak arra, hogy mondjuk egy muszlim, avagy mormon hitű egyén, akinek vallása biztosítja a többnejűséget, ezen az állami szinten is kirekesztő Magyarországon, annak ellenére nem élhet vallási előírásai szerint, hogy az Alkotmány kimondja a vallási megkülönböztetés tilalmát.
A buzi házasság mellett ágálók legfőbb ideológiai érve az, hogy az állam ne avatkozzon be az állampolgárok intimszférájába tartozó ügyekbe. Na már most, ha ez az érvelés helyes, akkor az a többnejű (jelenleg még több nőjű) és többférjű (jelenleg még több pasijú) emberek intimszférájára is vonatkozik. Már önmagában az is felháborító, hogy míg a homoszexualitást már nem büntetik, addig a bigámiát, még ha az, minden érintett fél tudtával és beleegyezésével is történt, igen.
Az nem lehet alkotmányos érv, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatba csak és kizárólag két nagykorú állampolgár léphet. A számháború 2, vagy több, nem lehet a kirekesztés eme újabb, állami formájának alkotmányos alapja. Az pedig, hogy ezek még nem artikulálták elvárható emberi jogaikat, az csak annak tudható be, hogy nem olyan önmutogatóak, mint meleg és forró fajtársaik, vagy a nagyobb lélekszámú párkapcsolatból adódóan, nincs erre ráérő idejük.
Persze az is meglehet, hogy ez a kirekesztő és a másságot elviselni képtelen parlamentünk, nem akarja a többszörösen heteroszexuális párkapcsolatokat tolerálni.
