Ki tudja miért, de a színház és a színházművészet, valahogy akarata ellenére is mindig bekerült a történelmi események sodrába. Így volt ez a Kolozsvári Országos Nemzeti Színház1 esetében is. Szorgos kezek 1909-től 1957 közepéig nap, mint nap egy erre a cél­ra szolgáló könyvbe2 lajstromba szedték az aznapi műsort. Ezekhez időnként megjegyzéseket fűztek, mikor a történelem és politika viha­ra átcsapott fejük és rivaldájuk felett.

Az alábbi felsorolás ezeket a műsorlajstromba rögzített törté­nelmi eseményeket gyűjti csokorba. Az történelmi eseményekhez csatolt, általam kiragadott előadások nem egy tudatos műsorpolitika eredményei, hanem a sors szeszélye és a vak véletlen műveként alakult így.

❋

1914.

1914. június 29-én este a »Kis ki­rály«3 volt műsoron. Ezt azonban Ferenc Ferdinánd trónörökös már nem érhette meg. Előzőnap délelőtt ugyanis szerb ter­roristák merényletének esett áldozatul. A terrorcselekmény híre aznap késő délután megékezhetett Kolozsvárra, mert a még megtartott délutáni előadás után, csak az esti és a másnapi, 29-i előadások, így a Kis Király is a »trónörökös halála miatt elmaradt«.

Az egyes történészek szerint a Monarchia állítólag elfogadha­tatlan – tehát provokatív – követeléseket támasztott a terroristákat tá­mogató Szerb Királysággal szemben. Pedig valójában ezek a köve­telések csak épp annyira voltak elfogadhatatlanok, mint az Egyesült Államok a követelései Afganisztánnal szemben, a 2001. szeptember 11-ét követően.

Na ja! Voltak idők, amikor még egyes magukat demokratikus­nak tartó államok (Entente Cordiale) támogatták a terrorizmust, és azokat büntették, akik már jóval ő előttük harcoltak a nemzetközi ter­rorizmus ellen.

A nyári szünetet követően a színház augusztus 13-án nyitott. A Himnusz eléneklése után a »Kard becsülete«4 ment. Az év hátralevő részét csupa buzdító című elő­adás töltötte ki: »Talpra magyar«5, »Mindnyájunknak el kell menni«6. »Ferenc József azt üzente«7, »Üsd magyar!«8, »Éljen a király!«9, »Ma­gyar bakák Belgrád alatt«10, »Elő­re!«11

Talán az sem véletlen, hogy a »Szibill«12 tavaszi bemutatója után, ősszel valamiféle színházi szibüllák, vagy sibyllák jóslatára ez év októberében a »Vörös ördögök«13 után bemutatták a »Romanovok alkonyát«14 is.

1915.

Alig telt el fél esztendő a négyből és megszaporodtak a jóté­konysági előadások. A Török Vörös Félhold, vagy a magyar és bol­gár Vöröskereszt javára. De jótékonysági előadás tartottak a 23-ik honvéd pót-zászlóalj altiszti karának, a sebesült tisztek javára, és az »orosz dúlta falvak javára« is.

Június 26-án pedig díszelőadás volt »Lemberg visszavételé­nek örömére«, »Bevettük Lemberget«15 címmel. A június 22-i hadi-eseményre hamar megjött a színházi világ válasza.

1916.

1916-os év váratlan fordulatot hozott a hadi helyzetbe. A déli szomszédunk és szövetségünk, jelleméhez híven hátba támadta a Monarchiát, csakhogy sem Brătianu, sem a Hohenzollerektől szár­mazó I. Ferdinánd nemhogy nem érték el gróf Teleki Pál erkölcsi színvonalát, de még csak meg sem közelítették azt. A hátba táma­dás az „elnyomott erdélyi testvéreink felszabadításáért” kommunista ízű szlogenjével történt. Az „elnyomott testvérek” közül meg kell em­líteni a teljesség igénye nélkül: Miron Illés Cristea pátriárkát és anti­szemita miniszterelnököt, Lucian Blagát, egyetemi tanárt, költőt és fi­lozófust, Alexandru Borzát, a botanikust, Vincentiu Babest, a jogászt és politikust, fiát Victor Babest, az orvost és mikrobiológust, Pap C. Lászlót (alias: Pavel Constantin) a kolozsvári és budapesti opera magánénekesét, Goga Octaviant, Ady barátját, a későbbi náci mi­niszterelnököt és Petru Grozát, a még későbbi kommunista államel­nököt, akik mind Budapesten (és nem Bukarestben) végezték az „el­nyomott” egyetemi tanulmányaikat.

A támadás miatt ezrek kény­szerültek Erdélyből menekülni. A színház ezért jótékonysági előadást tartott, amint azt lajstromíró felje­gyezte, »Díszelőadás az erdélyi menekültek javára. Mozgófénykép előadás. A trónörökös pár jelenlé­tével«.

A hónap végén, november 21-én, este I. Ferenc József elhunyt, ezért aztán 22-től 30-ig »Ő felsége a király halála miatt az előadás elmaradt. Országos gyász miatt e napokon előadás nem tarta­tott«. Miként december 4-én, temetése napján az »Országos rekviem miatt nem tartott előadás«.

Egy hónappal később, december 30-án »ő Felsége IV. Károly királyunk koronázása ünnepén« díszelőadás tartatott, melyen a színház személyzete elénekelte a Hymnus-t, Szakács Andor színész elszavalta a Nemzeti dalt, és előadták Jókai Mór »Egy magyar nábob«-ját16.

1917.

1917-ben csak egy történelemjósoló esemény történt. Még­hozzá az »Ember tragédiája«, amely éppen november 7-én került a nagyközönség elé.

1919.

Majdnem egy hónap telt el a román megszállás óta, mire az elmenekült politikai vezetői nélkül magára marad kolozsvári magyarság kísérletet tett az ellenállásra. Január »22-től -28-ig részben a strájk miatt, részben pedig a Román kormányzó tanács által az előadások betiltva, illetve szüneteltek.«

Februárban 5-én és 7-én is volt közüzemi sztrájk: »Vízhiány miatt elmaradt az előadás«. A román megszálló hatóságok azonban ezeket a sztrájkokat hamar letörték, bár április 2-án még utolsó kísérletként volt egy 3 napos általános sztrájk: »Strájk miatt az előadások szüneteltek«.

Márciusban újabb hatósági tiltásra »13-tól 19-ig az előadások szüneteltek. Kilin N. magyarember miatt, mert egy román katonára lőtt«.

1927.

1927. július 19-én a »Szibill« előadását követő napon, 20-tól 24-ig »Országos gyász« miatt az előadások elmaradtak, írta szűk­szavúan a lajstromkészítő. Valójában a négy napos országos gyászt, a megnevezésre sem méltó I. Ferdinánd román király elmúlása miatt rendelték el. Az állami gyász leteltével a színház Herczeg Ferenc Bizánc című történelmi drámájával folytatta működését. Azzal a darabbal melynek akkoriban többen is szimbolikus mondanivalót tulajdonítottak. Ennek az adta az alapját, hogy a darabban többször is elhangzik egy aforizmaszerű mondat:

„minden nemzet akkor hal meg, amikor megásta a maga sírját.”

Pár hónappal később, már november végén, 24-én ismét szűkszavú megjegyzésként, »Orsz. gyász miatt az előadás elma­radt«. A neve sincs Brătianu miniszterelnök is csatlakozott I. Ferdi­nánd nevű főnökéhez. Majd 27-én, a temetése napján ismét »Orsz. gyász miatt az előadások elmaradtak«. A neve sincs Brătianu minisz­terelnök temetését követően ismét színre került a Bizánc.

1929.

Október 7-én megint szűkszavú, szinte semmit mondó név nélküli jegyzett: »Országos gyász«. A három napig tartó országos gyász oka a kiskorú I. Mihály egyik régensének, Gheorghe Buzdu­gannak a halála.

Az év kiemelkedő új bemutatója a »Nóta vége«17.

1934.

Január 2-ika: »A miniszterelnök temetése nem volt előadás«. A nevén nem nevezett miniszterelnök a liberális Duca volt, aki pár nappal korábban, december 29-én merénylet áldozata lett. A valami­vel több, mint egy hónapja hivatalába levő Duca vezényelte le az 1933. december 20-i, manipulált parlamenti választásokat. Ugyanis a növekvő támogatást élvező Vasgárda tagjait a választások előtt Du­ca egyszerűen letartóztatta. A merénylet napján már nem is volt országos gyász. A te­metés előtti napon a színlap azt hirdette, hogy »Nagy ka­nállal eszünk«18. Utána pedig az propagálta, hogy »Fizes­sen nagysád«19.

E z az év további nemzetközi haláleseteket is hozott. Február 22-én a »Belga király temetése nincs előadás«20, október 18-án a »Szerb király temetése nem volt előadás«, melyeket a Román állam országos gyásszal ünnepelt. Ugyanis az I. Sándor által bevezetett diktatúra miatt, a lázongó horvát usztasák merényletet követtek el ellene. Éppúgy a gépkocsijában lőtték agyon, mint 1914-ben a szerb terroristák Ferenc Ferdinándot. A merénylet során meghalt Jean Louis Barthou francia miniszterelnök is, de őt nem gyászolták Romá­niában.

1939.

Március 6-án véletlenül ismét a Bizánc volt műsoron. Másnap, 7-én természetesen »Orsz. gyász miatt előadás nincs«. Ugyanis 6-án Cannes-ban egy „elnyomott román testvér” Illés (Miron) Cristea oláh pátriárka és antiszemita miniszterelnök, szegény elnyomott oláh, aki a Nagyszebeni Teológiai Intézetben végezett tanulmányai után Budapesten filozófiai doktorátust szerzett. Ő volt az oláhság te­rületi egyesülésének legfőbb harcosa. Ő volt, aki Gyulafehérvárott 40 ezer oláh írástudatlan paraszt előtt kikiáltotta Erdély egyesítését a Regáttal. Látható, hogy szíve teli volt hálával Magyarország iránt, amelyik nem csak elnyomta őt, de filozófiai doktorrá is kényszeríttet­te. Március 8-án bemutatták a »Bubus«-t. Következő nap »Táncol a világ« címmel tartottak amatőr táncegyüttesek előadást.

1938. március 28-án, a New York Times idézi Cristea, minisz­terelnöknek, egy a romániai sajtóban megjelent írását, melyben Cris­tea röviden így fogalmaz: „Why should we not get rid of these parasi­tes [Jews] who suck Rumanian Christian blood? It is logical and holy...”21

Miközben Nyírő József újratemetése miatt hisztérikussá vált a román – és a magyar is! – politika, Cristea nácibarát pátriárka és miniszter­elnök emlékét a mai napig ápolják Romániában. Mellszobrát megtalálni Gyulafehérvár közterüle­tén és teljes, állóalakos szobrát Karánsebesen. Amíg mi fülünk farkunk behúzva állunk el Hó­man Bálint szobrának felállításától, a Román Nemzeti Bank 2010-ben a emlékérmet bocsátott ki Cristea emlékezetére.

Ugyanígy ápolják az egy évvel korábban meghalt Octavian Goga író és műfor­dító emlékét is, aki mellesleg Ady barátja volt, emlékszo­bája és síremléke Csinszka csucsai villájában van. Egyébként ő fordította le Ma­dách Tragédiáját román nyelvre. Goga mint 1937-1938 között nácibarát minisz­terelnök így nyilatkozott a zsidóságról a New York Times 1938-as száma szerint.

Március közepén a Magyar Királyi Honvédség visszafoglalta Kárpátalját. Romániában, attól való félelmükben, hogy a Magyar Királyság Erdélybe is bevonul március 25-től 31-ig »Mozgósítás mi­att az előadások szüneteltek«. A felesleges és operettbe illő román mozgósítás után a színház első bemutatója »Egy bolond százat csi­nál«22.

1940.

A gyalázatosnak nevezett revíziós politikát folytató Szovjetunió június 26-án ultimátumban követelte Romániától az 1918-ban beke­belezett Besszarábia visszaadását. 48 órát adva nekik a vitatott terület kiürítésére. Az ultimátumot követő két nap múlva Szovjetunió visszafoglalta a tőle elorzott Besszarábiát. Romániában június 28-tól kezdve, nyolc napig tartott az »Országos gyász Besszarábia visszafoglalása miatt«.

Természetesen ennek az ultimátumnak a jogosságát később soha semelyik állam sem kérdőjelezte meg, nem úgy, mint a II. Bécsi Döntést, melyet a érintett felek mindketten kértek és döntésébe bele­nyugodtak. Azt természetesen hatálytalanítottak.

A mikor újra indultak az előadások, és a színház visszatérhe­tett normális működéséhez az első bemutatója, július 9-én, a »Pezsgős vacsora«23 volt.

A II. Bécsi döntés augusztus 30-án du. 3 órakor a Wilsoni el­veknek megfelelően megszületett, de a Wilsoni elvek érvényesülésé­be betörődni nem tudó román nacionalista soviniszták sztrájkot szer­veztek Kolozsváron és ezért 2 napig az előadások elmaradtak.

»Nincs előadás. Erdély egy részének visszacsatolása Magyar­országhoz. A románok tüntetése miatt vízszolgáltatások megszűn­tek«.

A színház azonban csak szeptember 12-én nyílt meg újra, es­te 8 órai kezdettel »Díszelőadás a magyar csapatok bevonulása«. Műsoron éppúgy a »János vitéz« volt, mint 1918. december 24-én a román megszálláskor. Huszonkét év után először hozták be ismét a szerzők által is megénekeltetett három színű magyar zászlót az első és a második felvonásába.

A színházi évad további említésre méltó új bemutatói: »Legyen úgy, mint régen volt«24, és sajnos »Az ördög nem alszik«.25

1941.

Április 3-án, délután fél négykor még megtartják a »Vitéz lé­lek«26 előadást, az esti azonban gróf Teleki Pál miniszterelnök ön­gyilkossága következtében az »Országos gyász miatt elmaradt«. Mi­ként az, 4 nappal később, 7-én »Gróf Teleki Pál miniszterelnök te­metése miatt elmaradt« szintén.

November 9-én a Hunyadi téren álló »Kolozsvári Nemzeti Színházban 22 évi kényszerű hallgatás után újból felcsendült a ma­gyar szó!« A díszelőadás műsora: Himnusz, Hunyadi nyitány, Hamlet (részlet), Mátyás király és Hunyadi részletek a II. és III. felvonásból.

Az év említésre méltó új bemutatói voltak az »Ilyenek a férfiak«27 és a »Kolozsvári dáridó«28.

1944.

Említésre méltó bemutatók: »Uram irgalmazz!«29, »Mindenért fizetni kell«30.

Március 19-én, miközben a német hadsereg alakulatai meg­szállták az országot (Mindenért fizetni kell), a délutáni »Szökött kato­ná«31-t követően »Az előadás belügyminiszter rendeletre elmaradt« egészen 23-ig.

Június 2-án a háborús bűn­tetteket el nem követő államok had­seregei Kolozsvárt bombázták. A háborús bűntettnek nem minősült és ezért Nürnbergen a Nemzetközi Bíróság által el sem ítélt hadi cse­lekmény eredménye 342 fő halott, és több ezer sebesült. Az ártatlan polgári áldozatok temetése 5-én volt, így a »terrortámadás miatt, a gyászra való tekintettel az előadá­sok szüneteltek«.

E hónap 18. napján díszelőadást tartott a színház »Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága születésnapja alkalmából«. A díszelőadás műsora: 1. Himnusz 2. Szózat 3. »Úrhatnám polgár«32.

Szeptember idusára azonban a 2. ukrán front megközelítette a térséget, előadást nem tarthattak. A harci eseményeket követően a színház október 31-én nyitott és egy »Román-Magyar díszelőadás«-sal hajtott fejet és derekat az ismét győztesek előtt.

November első napjaiban »Vidám est« című összeállítással igyekezett felrázni a fásult, a terrorbombázást és a 2. ukrán frontot átélt kolozsváriakat a színház, majd helyzetük realitását átlátva 22-re felújította az »Éjjeli menedékhely«33-et. A bemutató azonban a meg­szálló és immáron diktáló Vörös Hadsereg parancsára elmaradt – egy napot késett –, mivel betették helyette, így eléje az »Orosz elő­adás«-t.

Ebben az évben említésre méltó bemutató már csak a »Szakadék«34 volt.

1945.

Az utolsó orosz tábori színházi előadás után, július 13-án – ta­lán egy kissé megkésve! – »Népvédelmi előadás«-t tartottak a szín­házban.

Ősszel műsorra került a »Napasta«35 – magyarán mondva Megtorlás –, és a megújult »Tatárjárás«36 után, október 22-től no­vember 16-ig ismét kiköltözködhetett a Kolozsvári Nemzeti Színház a Sétatérre.

1946.

1946 éppúgy történelmi viharok nélkül múlt el a színház életé­ben, miként 1917. A két dátum között csak az, az egy történelmi tett­nek számító különbség mutatkozott, hogy most már megismervén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom korszakalkotó jelentőségét, 1946. november 7-én, a 29. évfordulón az »Ördög«37 volt műsoron, az Ember tragédiája helyett.

1947.

Január 29-én a »Kommunista Párt gyűlés«-t tartott a színház­ban. Másnap a színház – ki tudja miért? – a »Mosoly országá«-t38 ad­ta. Ami ez után következett, az viszont már kész röhej volt. A kolozs­vári színházban harmadnapra, fennállása óta először majd egy hétig »Fűtőanyag miatt az előadás elmaradt!«

A nyári szünet után, szeptember 19-én egy »Váratlan ven­dég«39 lett a színház repertoárjának része, aminek következtében két hétig tartott a »Tífusz miatt kényszerszünet«.

Ez az év másban is változást hozott. 1946 karácsonyán még a »Szenteste« okán nem volt előadás, ebben az évben már csak szimplán »nem volt előadás«. 1949-ben e napon már a szocialista nézőközönség, az uralkodó moszkvai szellemnek megfelelően de­cember 24-én a »Moszkvai jellem«-mel40 fejleszthette a klerikális reakciótól mentes világnézetét.

1948.

Romániában ez év március 28-án, Húsvét vasárnap volt a »Választás napja«, amiért nem is volt előadás, és amely választáson egy jó időre bebetonozták magukat a kommunisták.

Az év említésre méltó új bemutatója, az »Ócskavas nagy­ban«41, mely ettől kezdve éveken át siker szériában futott.

1952.

Május 1-jén, a nemzetközi munkásosztály ünnepén »Politikai cirkusz (Hója)« került terítékre. Csakhogy e beírás nem valamiféle nagy össznépi, vörös zászlók alatti felvonulást takar. Bár nem zár­hatjuk ki, hogy a Kolozsvár mellett levő Hója nevű hegyen és az azt borító erdő egyik tisztásán lehetett május 1-ji ünnepség, ezen belül szabadtéri elő­adás, annak biztos, hogy nem az volt a korabeli címe, hogy „Politikai cirkusz”. Az vi­szont biztos, hogy az 1-re virradó éjjel több tizenéves fiatal, akik egy Illegális Kommunistaelle­nes szervezet tagjai voltak, röpcédulákat szórtak szét a közeli Do­náth utcában és környékén. Ez körülbelül így hangzott: "Emberek, harcoljatok a vörös kutyák ellen. Elhurcolják fiaitokat, szétrombolják családjaitokat". A Szekuritáté ezért razziát rendelt el a városban. A fiatalokat később letartóztatták és 3-tól 8 évig tartó börtönre ítélték.42

1953.

Az Úr 1953. évének március 5. napjára a »Zűrzavaros éjsza­ka«43 volt kitűzve. És az is volt. Ezért aztán a következő három nap az előadás »Sztálin halála miatt elmaradt«.

Sztálin – a hivatalos verzió szerint – 1953. március 5-én este 21 óra 50 perckor halt meg, talán épp akkor, amikor ennek a Zűrza­varos éjszakának bevégzésével a magyar közönség Kolozsváron tapsolt a Nemzeti Színházban.

❋

Többet nem jegyzetek fel a lajstrom írói. De hát ennyi is épp elég, egy még oly régi színház életében is, mint amilyen a kolozsvári. A magyar színjátszás két évszázados színháztörténete magyar sorsot és történelmet is takar. Segítsen ez a munka is tovább élni, azáltal, hogy felelevenítettük és nem hagytuk feledésbe menni egy történelmi korszakát. Mert miként Herczeg Ferenc írta Bizánc című művében:

„minden nemzet akkor hal meg, amikor megásta a maga sírját” 

❋

1 Alapítás szerinti neve. Jelenleg Kolozsvári Magyar Színház
2 A Kolozsvári Magyar Színház Dokumentumtárának tulajdona
3 Kálmán Imre operettje
4 Kazaliczky Antal színműve
5 Kuhn Ernő alkalmi színműve
6 Hegedűs Gyula és Faragó Jenő alkalmi játéka
7 Pásztor Árpád színműve
8 Komor Gyula és Barna Izsó alkalmi játéka
9 Pierre Veber és Maurice Hennequin vígjátéka
10 Hetényi Elemér színjátéka
11 Gábor Andor színműve
12 Jakobi Viktor operettje
13 Gajári István alkalmi játéka
14 Stettner Tamás színjátéka
15 Kuhn Ernő alkalmi játéka
16 Hevesi Sándor színműve
17 Zerkovitz Béla operettje
18 Kabaré összeállítás
19 Emőd Tamás és Török Rezső vígjátéka
20 I. Albert belga király (1875. április 8. – 1934. február 17.)
21 Miért ne kellene megszabadulni nekünk, ezektől az élősködőktől [zsidók], akik szívják a román keresztény vért? Ez a logikus és szent...
22 Szüle Mihály, Walter László és Harmath Imre vígjátéka
23 Békeffi István és Stella Adorján vígjátéka
24 Erdélyi Mihály operettje
25 Fényes Szabolcs operettje
26 Tamási Áron színműve
27 De Fries Károly operettje
28 Schack Manka-Soproni Ehrlingen József operettje
29 Berceli A. Károly színműve
30 Roger Ferdinand színműve
31 Szigligeti Ede népszínműve
32 Molière vígjátéka
33 Maxim Gorkij drámája
34 Darvas József színműve
35 Ion Luca Caragiale színműve
36 Kálmán Imre operettje
37 Molnár Ferenc színműve
38 Lehár Ferenc operettje
39 J. B. Priestley színműve
40 Anatolij Szofronov színműve
41 Garson Kanin színműve
42 Asztalos Lajos: 1956, amely 1952-ben kezdődött. Szabadság (Kolozsvár), 2001. okt. 23.
43 Ion Luca Caragiale komédiája