Az írás ide kattintva érhető el.

Ez a családtörténeti írás nagyanyám unokatestvéréről, Sváb János fővárosi polgári iskolai tanítóról szól, akit 1944. december 31-én a bejövő orosz katonák harmad magéval elhurcoltak a lakásáról, levitték Bajára a szovjet hadifogolytáborba egy kis malenkij robotra.  Az ő emlékének szeretném e sorokat szentelni. Ő is végig járt egy erőltetett menetet, amely semmivel sem volt másabb, mint amit Radnóti versében megírt. A kettő között csak az a különbség, hogy az általam most megírt menetekről nem beszélnek olyan sokat. Mintha Isten ember és ember között különbséget tenne. Vagy nem is Isten, csak az az ember, aki kisajátítja magának őt, és nevével visszaélve önmagát tartja az egyetlen áldozatnak.