Az én életemet, már jó ideje családtörténeti kutatások töltik ki. Ezek során több százezer anyakönyvi bejegyzést böngésztem végig, melyek során sok történelmileg, társadalmilag érdekes bejegyzésere akadtam. Ezek közül osztok meg most egyet, mint életem emlékét.

Az 1848/49-es szabadságharcunk tavaszi hadjárata során, mely április 2-től május 21-ig tartott és egyik célja Komárom felmentése volt. Görgey tábornok főserege április 19-én a tavaszi hadjárat legszebb győzelmét aratja Nagysallónál.

Másnap, április 20-án a Komáromtól 12 km-re északra levő Kurtakeszi – mára egybeépült Marcelházával és ennek csak egy településrésze – plébániája udvarára egy szekér érkezett az Ógyallától 4 km-re délnyugatra fekvő Vékről, melyben két ismeretlen halottat hoztak.

                     Kurtakeszi                                                                          Vék                                                 a Második katonai felmérés 1806-1869 térképein

Schnausz György kurtakeszi plébános április 21-én a halotti anyakönyvbe az alábbi bejegyzést tette.

„Vékrül puska golyóval meglőtt két magyar Huszár hozatott, mellyek egyike mintegy 30-32 éves, magas termetű, barna hajú, szakáltalan, fekete bajszú, szabályos arcú, viselt kék nadrágot, kék és hamú színű dolmánya és mentéje kék, sárga gombbal és zsinórral.

A másik mintegy 24-25 éves, magas termetű, szőke, gesztenye színű haj, bajusz és szakáltalan, orca szabályos, viselt alúl fekete, felül barna színű nadrágot, csákója sárga zsinóros.

Mind kettő 21-én a Kurtakeszi temetőben ünnepélyesen temettettek."

Schnausz György plébános, talán a későbbi azonosíthatóság érdekében adta meg személyleírásukat és írta le részletesen katonai ruházatukat. Nincs tudomásom, hogy ez bármikor is megtörtént volna, így ők ketten is a hazáért ismeretlenül halt hős katonák sorát díszítik. Én haláluk napjának talán 19-t adnám meg és azt valószínűsítem, hogy a Nagysallónál levő Görgey sereg két felderítésre, Komárom irányába kiküldött járőr lehetettek. Sajnos a plébános elmulasztotta halálos sebük pontosabb megadását, így aztán kérdéses, hogy vajon hány találat érhette őket? Elölről vagy hátulról? Harcban, vagy elfogásuk esetén, esetleges kivégzés lehetett haláluk oka. Fegyvert sem említ, melyek kezükben vagy oldalukon lett volna és lovaikról sem tudni semmit, pedig azok, hacsak az ellenség el nem vitte, a gazdájuk mellett maradtak volna.

Emlékezzünk szabadságharcunk eme két ismeretlen katonájára. Mondjunk érettük ma is egy imát!

✽ ✽ ✽