A mai nap is megemlékeztek Szepesi György riporter elhalálozásáról, és mint az Arany csapat 12. játékosát, illetve a világ egyik legkiválóbb sportriportereként emlegették a Wikipédia nyomán. Nem nevezem meg őket, hisz koruknál fogva nem lehettek régmúlt történelmi események szemtanúja, csak azt tudhatják, amit a Kádár korszak hirdetett róla.

1956. november 1-jén a néhai Dudás József (Marosvásárhely, 1912. szeptember 22. – Budapest, 1957. január 19.) szerkesztette Magyar Függetlenség egy olvasói levelet közöl. Írója Egyeg Zoltán, aki írásának ezt a címet adta:

Hogy is mondta Szepesikém?

„A Himnusz hangjai mellett lopnak, fosztogatnak és gyilkolnak….” – majd így folytatja – „Önnek jobban kellett volna ismernie a magyar ifjúságot, aki nap mint nap figyelte világversenyeken nagyszerű küzdelmeit a magyar ifjúságnak. Mert ott sem mások, mint csak a magyar ifjúság küzdött a magyar színekért.

Vannak, akik a sportpályákon – de vannak, akik ha kell, a barikádokon is tudnak küzdeni a magyar színekért: a piros-fehér-zöldért, a magyar szabadságért.

Ezek soraiból kerültek ki a világhírű magyar sportolók: a Puskások, Iharosok, Kocsisok…

Ezek soraiból kerültek ki a Névtelenek. Csak Névtelenek, de mindnyájunknak a legdrágábbak.

Ezek soraiból indul az olimpiára egy kis hányada, hogy hirdessék ország-világ előtt a magyar ifjúság megtörhetetlenségét… és a Himnusz hangjai mellett nem fosztogatni, hanem újra nemes vetélkedés közben győzelmeket szerezni.

Mi tudjuk, hogy magas fokon áll erkölcsiség dolgában. Ezért nem is mondunk ellent, ha nem fogja közvetíteni a sporteseményeket, mert mi nagyon jól ismerjük erkölcsiségét, s tudjuk, hogy nem való önhöz ezeknek a fosztogatóknak, testvéreinknek vetélkedését közvetíteni.

Mi ezt belátjuk és köszönjük az eddigi közreműködését.”

✽ ✽ ✽

Ugyan ezen a napon a Magyar Népsport egy rövidke szerkesztőségi hírben ezt írja:

„Népszerű ember volt. Hangját az egész ország ismerte, a sport nagy népszerűsége a sikerek tolmácsát is népszerűvé tette. Megbocsátották neki nyelvbotlásait, egyszer-máskor bosszantó szakszerűtlen magyarázatait is, valahogy a magyar sporthoz, a magyar ifjúsághoz tartozónak vélték.

Szepesi György, a Rádió sportriportere azonban valami olyasmibe avatkozott bele, amibe nem volt joga beavatkozni. Anélkül, hogy valaki felkérte volna, bárki is feljogosította volna, a magyar sportolók nevében minősíthetetlen hangon megrágalmazta a szabadságharcos ifjúságot.

Szepesi György megtagadta a magyar ifjúságot. A magyar ifjúság megtagadja Szepesi Györgyöt."

✽ ✽ ✽