Több mint ezer éve annak, hogy az égbolt megszűnt az ősvallásunk bibliája lenni. Fogyatékos töredékeiben mégis megsejthetjük, hogy az elmúlt századok képzelete az egyes csillagokban és csillagképekben az istenek palotáját, kertjét, asztalát, szemét, ujját, vetését és szerszámait véli felismerni.

Az 1000 év előtti hittérítés során a magyar mondavilág hősei, félistenei az egykori nemzetalapító hősök, akiknek csillagai és csillagképei lehulltak az égről, azonban még sokáig éltek a nép képzeletében. Tegyünk róla, hogy éljenek még a jövőben is. Miért fontos ez? Tehetnénk fel a kérdést! Mert minden népnek az ősök csarnokában szüksége van egy olyan istenre, aki őket segíti életükben és harcaikban és halálukban megtalálni a hozzávezető utat.

✽ ✽ ✽

A törvénykönyvekből csak annyit tudunk meg, hogy keresztény királyink büntették azt az embert, aki „pogány módra kutak mellett áldoz, avagy fának és forrásnak és kőnek ajándokot ajánl” (Szt. László 1. dekrétuma)

Az archaikus és tradicionális társadalmak, illetve a modern társadalmak embere között az a legfőbb különbség, hogy az előbbi elválaszthatatlanul összekötve érzi sorsát a Kozmosszal és a kozmikus ritmusokkal, míg az utóbbi meg van győződve arról, hogy csak a történelem mulandó része.

Amit az elődeink csillagászati és így kozmológiai ismereteiről tudunk, azt Lugossy Józsefnek köszönhetjük, aki 1830-tól 1840-ig közel 300 magyar elnevezést gyűjtött össze. Sajnos ezek közül keveset lehetett azonosítani a görögöktől átvett mai csillagképekkel. Bár az is igaz lehet, hogy a magyarság más csillagokat sorolt, vont össze egy képbe, mint a görögök. Hogy a alább megemlített magyar csillagképek egyike-másika mennyiben volt azonos vagy sem a görögből átvett, mai csillagképek csillagaiból vagy sem, azt megmondani már nem fogjuk soha.

✽ ✽ ✽

1. A Tejút

Az ősmagyar ég a hősök, elhunyt hősök és istenek lakhelye, amelyet a görög elnevezés magyar megfelelő nevével Tejútnak ismerünk, és amely Tejút köt össze a Földdel. Ezen szálltak le hozzánk az istenek, hősök és tündérek is.

Lugossy gyűjteményében, ennek az útnak azonban sok más valóban magyar elnevezését is ismerjük: Csaba útja, Ezüst út, Ég útja, Éjjeli kegyelet útja, Éjszakai szivárvány, Fejér köz, Fejér árok, Hadak útja (székely), Hajnali hasadék, Hajnalszakadék, Isten barázdája, Kerek udvar, Lelkek útja, Madarak útja, Ország útja (székely, Csallóköz), Ötevény (A régi magyar nyelvben töltött utat jelentett. A Győr vármegyei Ötevény helység is innen vette nevét), Polyva útja, Szalma út, Szalmahullató út, Szalmás út, Szép asszony vászna, Tél háta, Tündérek járása, Tündérek fordulója, Tündérek útja.

Nincs lehetőség arra, hogy valamennyi elnevezés mondabeli hátterét is feltárjuk – sok esetben ez meg sem történt mind a mai napig – ráadásul a fentiek közül, véleményem szerint, mitológiai vonatkozása csak a Tündérhez köthetőknek és a Hadak útjának lehet. Mivel a Tündérhez köthető csillagokat később még tárgyalom itt csak a Hadak útja elnevezést fejtem ki.

Lugossy József egy székely mondát idézz fel a Hadak útjához: „Megfogyott népével hátrált Csaba, hogy az elveszett haza visszaszerzésére ázsiai rokonaival egyesülten térhessen vissza, s Etele szent kardját a kerek tenger habjaiban tisztára mosván, annak bűvös erejét visszaadja. Erdély véghatáránál őrködni hagyta a székelyt. Elváláskor áldoznak és megesküsznek, hogy fenyegető veszedelem idején segítséggel fordulnak vissza a világ végéről is. Ám alig haladnak a havas aljáig, máris fölkerekedik a körüllakó népség a maroknyi székely ellen. De megrendül a föld, megrázkódnak a fényük koronái, s hírül adják a távozóknak társaik veszedelmét, a hadak egy része visszafordul és szétszórja az ellenséget.

Egy év múlva ismét megirigylik a völgy lakói a székely nyugalmát, s fenyegetik seregeikkel. De a patak sikoltva szalad a folyamba, a folyam a tengerbe, hírt visznek, a segély nem késik és a székely ismét mentve lőn. Három év múltán új nemzetségek veszik ismét körül a székelyt. Élethaláltusára megy a dolog. Már a szellő nem érte volna utol, a Görögországba távozottakat, de a puszták viharának szárnyaira ülvén, megtalálta őket messze délkeleten s harmadszor is győzelemre segítik feleiket. Sok idő telt le, a fiatal diófák megöregedtek, a fiatalok kezéből unokáikéba került a fegyver. A határőrökből nemzet, az őrhelyből haza lett, a székelyt sokáig nem merte támadni szomszédja; de ez sem tartott örökké...

Megszámlálhatatlan a támadók serege... a székely ingadozik... Csaba rég elhunyt. De a székelyek járó csillaga nem szunnyadoz s megemlékezve az áldomásra, lobogva viszi a hírt a földről az égi csarnokokba. Már itt lenn az utolsó csata készül: maroknyi nép az ellenség árjával szemközt, midőn egyszerre paripák dobogása és fegyverzörej hallik, s fényes hadak némán vonulnak az égen fölfelé. A testvérek, kik a baj idején már háromszor nem késve jöttek, negyedízben sem maradnak el.

Mint hallgatag szellemek, hosszú sorban nyomulnak a csillagos égen végig s leszállnak ott, hol a havas ok a kék égig emelkednek. Nincsen halandó, aki megállhatna a sebezhetetlenek előtt. Rémület szállja meg a tenger ellenséget, s futnak mindenfelé. Azóta áll a székely háborítatlanul s nemsoká véget ér hű őrködése... A fényes hadak ösvénye pedig, melyet jöttökben és visszatértükben taposának, eltörölhetetlen marad az ég boltozatán: az ő lábaik és lovaik patkóinak nyoma az, mit derült éjféleken, mint tejfehér szalagot látsz tündökleni a magasban s melynek azon órától hadakúta a neve a székelyeknél, melyre tekintve megemlékeznek ők Csabáról és hős atyjáról Eteléről."

✽ ✽ ✽

Itt meg kell állnom egy pillanatra, mert a székely név etimológiája kapcsán tennék egy észrevételt. Természetesen nem vagyok nyelvész és nem is török ily babérokra. A név első írásos előfordulása a Pannonhalmi levéltár egyik 1092-ből származó latin nyelvű okirata említi: „Et hec sunt nomina predictarum familiarum Michael Cuna Cunei Gnenu Keta Zaut Scichul Boguta Rescadi.”

A már sokszor szidott Hunfalvy (alias: Hunsdorfer) azt állapítja meg, hogy a székely név A székely „nem jelent külön nép-fajt, hanem határ-őrzőt”.

A történészek általában a volgai bolgárok eszkil törzsének nevéből vezetik le a székely nevet, és a székelyeket török eredetű csoportnak tartják (pl. Györffy György). A székelyek magyar eredetének hívei (pl. Bóna István) pedig úgy vélik, hogy a székely etnikai csoport magyar eredetű ugyanúgy, mint a nevük, amely valószínűleg foglalkozásnév, de pontos etimológiát nem tudnak adni. (Györffy 1941, illetve Rubicon 1992/3.)

Paraszti ésszel gondolkozva, csak annyit kérdeznék meg, hogyha a név valóban valamiféle őrzőt, határőrzőt jelent, akkor a már honfoglaló magyarok idejében a nyugati kapu védelmére rendelt őrállókat, az Őrség lakosait, a Vér-Bulcsú nemzetség tagjait, miért nem nevezik ugyanezen a néven vagy vérbulcsúknak?

Bevallom, bár bizonyítékom épp úgy nincs, mint a mást hívőknek, hogy én arra hajlok, hogy a székelyeket, a fenti legenda alapján is, a hunok megmaradt leszármazóinak tartsam. Miért van az, hogy a közismert 7 honfoglaló törzs, bár ezek nevei településeink neveiben fent maradtak (Békásmegyer, Duna- és Budakeszi, Nemeskér, Balassagyarmat stb.) egyike sem azonosítható a székelyek népével? Azok egyike közé sem sorolhatók be? És érdekes módon a magyaron és a székelyen kívül más honfoglalás kori – később jöttek még kunok, jászok, cigányok, oláhok stb. – népcsoportot nem ismerünk?

Az ősi egünk csillagai közül a Jupitert a Magyarok csillagának, a Szaturnuszt pedig a Székelyek csillagának mondták Lugossy szerint.

Beszterece jelenleg evangélikus templomának falában található 1480-ból ismert székely címerében látható Nap és Hold kettős jelkép (kettős fejedelemség?), vajon hogy került át a sámán dobokra? És ugyanezek, miért kerültek fel a Szent Korona keresztje alatt látható Krisztust ábrázoló zománcképére?

Mind ezt az teszi számomra érthetetlenné, hogy ezeknek a székely hun eredetét vallók sem a 19. században, sem előtte, elméletileg nem is tudhattak a Az egin goli hun sírokból előkerült Napot és Holdat ábrázoló vas- és arany fejfedő díszekről.

✽ ✽ ✽

2. Az Óriás

Ki volt az ősi Óriás a magyar nép képzeletében? Mindenekelőtt az ősi kozmogónia egyik szereplője, aki természetfeletti hatalommal bírt, és akinek tulajdonítani lehetett a természetben tapasztalt nagy átalakulások előidézését, létrehozását. Mai magyar nevén Herkules. A görög Héraklész, akit Zeusz halhatatlanná tett. A görög források szerint Héraklész a szkíták ősapja, akiktől, a hunokkal együtt viszont a magyarság is származtatja magát.

Az Óriásnak további csillagai a magyar csillagos égen: Óriás szemöldöke, az Óriás tenyere, az Óriás táskája, az Óriás verme, az Óriás gázlója, az Óriás kútja.

✽ ✽ ✽

3. A Sarkcsillag

A Sarkcsillag neve a mongoloknál Vastuskó, illetve Aranykaró. A török-tatár népeknél pedig Vaskaró. Lugossy gyűjteményében a Bába matullája, Boldogasszony matullája (A matulla [matula] itt talán edény értelemben), Ég köldöke, Fúrúcsillag (fúrú = fúró), Göncöl térítője.

A csillagokba írt hitünk szerint az eget tartó Égig érő fa tetején van egy aranygömb (Sarkcsillag). Lent a Föld közepébe nyúlik le ez a fa, mely egy rézhegyre támaszkodik.

✽ ✽ ✽

4. A Tündér

Az említett Égig érő fa az ősi magyar hitvilág motívumait is megőrző népmesék birodalmába visz el, minket. (Égig érő fa, Fehérlófia). Diószegi Vilmos is jellegzetes, keletről magunkkal hozott, samanisztikus típusnak tartja, és a sámánszertartás fájával azonosítja, melynek lépcsőin a sámán az ég 7 (9) rétegét megjárja (világfa).

A királykisasszony (Tündér) a fa tetején él, mert a sárkány elrabolta. A magyar mitológiai csillagképek ide helyezik a Tündérasszony palotáját (Kis Göncöl, melynek utolsó csillaga a Sarkcsillag), Tündérasszony kútját, Szépasszony kútját, Tündérek táncát, a Tündérfő-t, a Nagy és Kis Táltost.

A nyelvészek a tűnik igéből származtatják, ami logikusnak tűnik. És is csak némi kis ördög belém búvása miatt, kötözködésként említem meg a nagyon hasonló alakú sumer DINGIR vagy DIĜIR (�) jelet, mely az ég, égboltozat, átvitt értelemben az istenek lakhelyének a jele. Avagy a hun, mongol, török és türk népek Tengri nevű isten nevét. A Czuczor Gergely és Fogarasi János szerkesztette magyar nyelv szótára szerint Isten szavunk is a Tengrivel rokonítható, de az ősi magyar eredetet is elfogadhatónak tartották.

✽ ✽ ✽

5. Göncöl szekere

Minden idők legizgalmasabb ősmagyar mitológiai kérdése: Ki volt az a Göncöl, akinek égi szekere ott tündököl az ég boltozatján? Akit szinte egyedülálló módon semmiféle megújulás és semmiféle haladás, sem a kereszténység, sem a modern kor nem tudott kiirtani a nép emlékezetéből. Bár hitregés mivoltából kiforgatta, de az égről számkivetni, és a hagyomány emlékezetéből kitörölni nem tudta, mintha csak ő lett volna a sokat emlegetett magyarok istene, ki ezen csillagzatot lakta, és villámhordó szekerével végig-végig dübörgött a Hadak útján – állapítja meg Schalk Gyula.

Nevének a következő változatait ismerjük: Göncölt a palócok Kincsőnek mondják, a szegedi szójárás meg már Döncöl-, Döncő- vagy éppen Döncörnek tudja és vallja az istennyilakkal terhes szekérnek nevezetét.

A csallóközi néphit, mely szerint Göncöl híres táltos ember volt, igen tudós, ki mindennemű rejtett dolgot ismert. Beszélt a madarakkal, fákkal, növényekkel; értette a csillagok jelentéseit, és sok csodadolgot művelt. Úgy mondják, hogy az égbe tűnt el, s amint a földön éjjelenként görbe rudú kocsiján járt: úgy most éjjelente az égen kocsizik. Egy ugyancsak csallóközi népmonda szerint a Göncöl szekere: a Tündérkirályné – kinek ott van palotája is – szekere lett volna.

A szegedi monda szerint „A Döncöl szekérbe ökör van fogva három pár; a középső ökörnek a fülében van Hüvelypici s onnan hujángat: Cselő, hajsz!”

Értelmezéséhez tudnunk kell, hogy a csillagkép enyhén hajló „rúd”-jának középső csillaga a Mizar mellett szabad szemmel is látszik egy nagyon halvány piciny csillag. Ez az Alcor, amelynek magyar nevei: Béres, Kisbéres, Ostoros. Főként mert a Göncöl rúdját nálunk is összekötötték sokan a szekeret húzó ló fogalmával.

Az ősi magyar néphit szerint nagyon is hozzá van kötve a Göncölhöz a világ sorsa: „A Döncöl szekér húzza az egész világot, a cigány gyerök ugrál az ökörre, oszt leesik mindég; mikó a középső ökörre úgy rá bír ugrani, hogy nem esik lé, akkó elvesz a világ.” Nem lehet nem észrevenni, hogy a magyar ősképzelet elsősorban ökört képzelt a szekér elé, és nem lovat.

Magának Göncölnek mindenféle égi alkalmatossága van. Ezek is ott vannak az égbolton körülötte: Göncöl koszorúja, Göncöl lánca, Göncöl szérűje, Göncöl terítője, Göncöl vágása. Van tehát földje, gazdagsága, és van Göncöl pallérja is. És van a magyar népképzeletben Göncöl mása is, mely nem más, mint a Kis Göncöl, ami amint már mondtam a Tündérkirályné palotája szekere is egyben.

✽ ✽ ✽

Hogy igazak-e, hogy a fenti csillagképek az elveszett ősi hitünk egy-egy aprócska morzsáját tartalmazzák, biz én sem tudom. Csak azt tudom, hogy a hívő embert nem zavarja, hogy Jehova létezik-e vagy sem és kötött-e szövetséget Izrael fiaival vagy sem. A lényeg abban áll, hogy a saját istenükben hívő népeket ez a közös tudat vagy hit tartja egybe és kovácsolja egy néppé őket. Az ő istenük csak is az övék, ezért az őket mindig megsegíti.

Ezt legjobban a zsidóság alkotta meg. Törzsi istenüket a világmindenség egyedüli urának kiáltották ki, az mégis csak velük kötött szövetséget (übermensch) a világmindenség összes más népe közül. Ezért aztán istenük segítette is őket évezredeken át, még a diaszpórában is megmaradni. Vele ellentétben a keresztény isten azonban egy globalista istenség.

A Jehovából kereszténnyé változott Istenünk azonban az oláhok, rácok, tótok, osztrákok stb. istene is.

Így aztán vagy őket segíti, vagy pedig őket….

✽ ✽ ✽