Családtörténeti kutatásai során az olyan egyszerű kutakodó, mint én, aki nem vagyok történész, különös dolgokra is bukkanhat. A Békés vármegyei Körösvidék című újság 1921. december 30-i száma azt adta hírül, hogy Kondoros főjegyzőjét, Kovácsik Istvánt nagy ünnepléssel fogadták a helybéliek, amikor hazatért a trianoni békediktátummal elcsatolt Felvidékről, ahol megházasodott.
Ez az érdektelen helyi hírecske felkeltette kíváncsiságom, mivel nem értettem, miért csak e távoli és a trianoni békediktátum által elszakított országrészben talált magának házastársat?
✽ ✽ ✽
Természetesen az eset nem hagyott nyugodni, neki láttam kutakodni. Sajnos a családi iratok és emlékezet hiányában, továbbá az igen kevés fellelhető forrás birtokában sok mindent a fantáziának kell kiegészíteni. Ha az ember fiatalon tudná, mi fogja érdekelni idős korában, akkor, mint én is, személyesen kérdezhettem volna meg sok mindent. Meglepetésemre kiderült, hogy egyik távoli nagynéném, Foltényi Lujza is (Nagy)Mányán – Érsekújvártól 22 km.-re északra – ment férjhez, bár igaz, ő még a Trianon előtti Felső-Magyarországon.
Szlávik Alajos és Foltényi Lujza egyházi házassági anyakönyve.
Foltényi Lujza 1918. szeptember 21-én kötött házasságot egy Szlávik Alajos nevű, a 31. honvéd gyalogezred századosaként megnevezett katonatiszttel. A bécsi kiadású Ranglisten des Kaiserlichen und Königlichen Heeres 1916. és 1917. évi számai ismernek is egy Slavik Alois nevű vártüzér hadnagyot, aki a 4. tüzérezred állományába tartozott, de az 1918-as év már nem említi nevét. A magyar nyelvű rangsorolás Slavikot egyáltalán, Szlávikot bár sokat, de Alajost egyet sem említ.
A rendelkezésemre álló forrásokban nem talált Szlávik Alajos dolgát még az is bonyolítja, hogy a 31. veszprémi honvéd gyalogezred, melynek utolsó parancsnoka Pallaghy Dezső ezredes volt, Az I. világháborúban 1916 decemberéig az orosz, ezt követően pedig az olasz fronton harcolt. Az ezred 1918. október 29-én vonult vissza az olasz támadás elől, november 8-án Gemonánál tették le a fegyvert, majd gyalogmenetben – kb. 320-360 km – Szentgotthárdra érkeztek, onnan vasúton 1918. november 22-én érkezett vissza Veszprémbe. Miként lehetett, hogy a teljes egyben tartott, jó harci morállal rendelkező ezred egy tisztje már szeptemberben a Felvidéken tartózkodott?
Itt kell köszönetet mondanom a Hadtörténeti Levéltár munkatársainak, akik érdeklődésemre, időt és fáradságot nem kímélve útba igazítottak. Szlávik Alajos tartalékos tiszt volt a veszprémi 31. honvéd gyalogezred állományában, de nem az ezred kötelékében szolgált. A háború kitörését követően szolgálati beosztását a veszprémi honvéd népfelkelő körzet bázisán felállított IV./31. népfelkelő hadtápzászlóaljnál kapta, ahol századparancsnokként tevékenykedett, majd a VII./20. népfelkelő hadtápzászlóalj századparancsnoka lett.
Az is biztos, hogy a korabeli rendelkezések értelmében katonatiszt nősülési engedély nélkül nem házasodhatott. Ezt Szlávik Alajos az anyakönyvi bejegyzés szerint Pozsonyból 5113. szám alatti irattal megkapta. Lásd az anyakönyv megjegyzés rovatát.
Továbbra sem tudott, hogy ez az esküvő, miért Mányán történt. Azon a Mányán, mely akkoriban egy 1300 fős falucska volt, és postahivatalán, vasútállomásán, a római katolikus templomon és egy földszintes kastélyon kívül más, „katonai” létesítmény vagy kórház nem volt. Lehetséges okok, itt volt az ideiglenes szállásuk, bérleményük, esetleg Foltényi Lujza, aki ebben az időben már 34 éves volt kaphatott itt valamiféle alkalmazást. A család, Foltényi Imre családfő 1899-ben bekövetkezett halála után nem lehetett túl jómódban, és bizonyára a lányok is kitanultak valamit. Gabriella tanítónő lett, sajnos Lujza végzettségére nem találtam semmi adatot.
Azt még biztosan lehet tudni, hogy testvéröccse, Foltényi Sándor is ott tartózkodott ebben az időben, mert a házassági anyakönyv, mint esküvői tanút említi. Foltényi Sándor 1915. november 1-től lett a 2. gyulai gyalogezred tartalékos zászlósa, akinek a kitüntetéséről már az 1918. évi katonai sematizmus is említést tesz, miként arról a Békés című napilap 1916. október 22-i száma is beszámolt. Sajnos nem tudni, mi volt és hol követte el azt a bátor és önfeláldozó magatartást, amiért a kitüntetést megkapta. Galíciában 1916 februárjában gránátrobbanásos légnyomást kapott – korabeli nevén gránátsokk –, hogy meddig gyengélkedett emiatt szintén nem tudni. (Mándoky Sándor-Faragó László: Magyar Frontharcos Mozgalom Bp. 1938. 523. old.)
Foltényi Lujza a házasságot követően elvész számomra, Főleg azért, mert a szlovákiai állami anyakönyvek nem érhetők el. Férje haláláról azonban van még egy adat, mivel óriási részvét mellett történt temetéséről a korabeli Prágai Magyar Hírlap 1934. június 14-i száma is megemlékezett, emberi jósága és puritánsága mellett kiemelve, hogy „bölcs fölénnyel tudta magát távol tartani a napii politikától és megértő magatartásával csak megbecsülést érdemelt ki a magyar társadalom minden rétegében.” Megjegyzem sem feleségéről, sem családjáról nem tesz említést.
Az pedig végképp érthetetlen, miért időztek ott, oly sokáig. Foltényi Lujza esetében ez érthető, odament férjhez., de sem Foltényi Gabriella esetében, aki Kondoroson volt tanítónő és 1917-ben lépett elő, már nem. Miként Foltényi Sándor esetében sem, aki mégiscsak tartalékos katona volt.
Az idő pedig csak múlt, miközben fejük felett történelmi viharok dúltak, melyekről mintha nem is tudtak volna. Az esküvőt követő egy hónappal később, október 30-án kitört az őszirózsásnak nevezett forradalom, majd megalakult a Károlyi-féle Népköztársaság. A cseheknél Prágában 1918. november 14-én összeült a maguk Nemzetgyűlése és proklamálta a Csehszlovák Köztársaságot. A megalakult új államot rövidesen sorban elismerték a győztes hatalmak. Talán nem hitték el, hogy a cseh bevonulás Felső-Magyarországra tartós lesz? Nem értesültek arról, hogy a győztes antant hatalmak elismerték a Csehszlovák államot?
✽ ✽ ✽
A családtörténetben itt meg kell állnunk egy percre, és kitekinteni a történelem alakulására. Sajnos, de tény, hogy a Csehszlovák állam létrejöttéhez a csehek és a szlovákok is bölcs előrelátással készültek fel. Cseh önkéntesek harcoltak az antant hatalmak oldalán. Már időben felkészültek a változásra és 1914-ben katonai egységek szerveződtek cseh és szlovák önkéntesekből. Céljai közé tartozott az antant hatalmak katonai támogatása, utána pedig a csehek és szlovákok függetlenségének fegyverrel történő megvalósítása. Az oroszországi Csehszlovák Légió 1917-ben alakult, a franciaországi 1917 decemberében, Amerikában élő cseh és szlovák önkéntesekkel kiegészülve, az olaszországi pedig 1918 áprilisában. Sok cseh és szlovák hadifogoly és katonaszökevény csatlakozott az oroszországi egységekhez, amelyek végül százezres nagyságrendű hadsereggé nőtte ki magát.
Hogy a dezertálásra példát is hozzak, említhetném a Svejk íróját is, Hašeket, aki 1915 szeptemberében megadta magát az oroszoknak, de 1916-ban már el is engedték a fogolytáborból, hogy csatlakozhasson a Csehszlovák Légióhoz. Hašek anarchista gyökerű kommunista lévén, az 1917-es bolsevista forradalom után a fehérek mellé álló Csehszlovák légióban már nem vett részt. Nem úgy, mint egy Jankó Jesensky nevű tót atyafi, aki 1914-ben bevonult a Trencsényi 15. honvéd gyalogezredhez, mely ezred 95% tót és 5% német nemzetiségű állományból állt, majd 1915-ben átszökött az oroszokhoz, akik foglyul ejtették, de őt is elengedve, szintén belépett az oroszországi Csehszlovák Légióba.
A dolog pikantériája, hogy ez a Janko, valójában egy eltótosodott ősi magyar nemesi család, a Nagyjeszeni Jeszenszky család leszármazottja volt. Első ismert ősük, Mágya, nemességét az 1278-as morva mezei csatában II. Ottokár cseh király csapatai ellen tanúsított hősiességéért kapta IV. László magyar királytól. Eltótosodásáért nem ő volt az egyedüli felelős. Már apja, Nagyjeszeni Jeszenszky János Baltazár (Ján Baltazár Jesensky) is megtagadta ősei magyarságát. (családfájukat az anyakönyvekben fellelhető adatok – 1734-től voltak megtalálhatók – alapján a függelékben közlöm) 1848-ban részt vett a magyarok elleni szlovák felkelésben és a tótok nemzeti követeléseinek előkészítésében. Ebben Magyarország föderációvá alakítását követelték nemzetiségi alapon. Nem akarok rosszmájú lenni, de amikor orosz segítséggel a Habsburgok leverték szabadságharcunkat, a Bach rendszer alatt a mozgalmukat addig támogató Habsburgok már fütyültek a tótok nemzeti függetlenségi törekvéseire. Ők pedig kurva bátor tót hazafiként, abbahagyták a szlovákok függetlenségének akár fegyverrel történő megvalósításáért vívott harcukat.
Na igen, „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” !
✽ ✽ ✽
A csehek csak november 11-én kezdték meg a Felvidék megszállását, de erőik gyengeségét mutatta, hogy „Magerl Károly ezredes parancsnoksága alatt Zólyomban alakult karhatalom – egy század és egy géppuskás század – a Túróc völgyén át előnyomulván, a cseheket november 16-án Rutkáról és Zsolnáról kiverte, akik erre Csacára vonultak vissza.” (Breit József A magyarországi 1918/19. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története I. k. 85.old) A cseh betörés hírére a Károlyi kormány ellenlépéseket tett, bár ezek csak a különböző helyekre irányított századok voltak, semmint komoly ütőképességet képviselő zászlóaljnyi, ezrednyi erők. Ahhoz mégis elégségesnek tűnt, hogy a cseh támadást megakadályozza november 25-ig.
Felső-Magyarország cseh megszállása.
Nincs rá bizonyíték, hogy kollektíve elutaztak volna Szlávik Aljos szülővárosába, az északra levő Nagytapolcsányba, mivel szülei már ekkor nem éltek. Ezt mutatja a házassági anyakönyvben a nevük előtt levő és elhalálozásukat jelző kereszt. Ha mégis, akkor is, oda csak december 12-én vonultak be a csehek. Viszont 1919. január 8-án már a tőlük délre levő Érsekújvárt is elfoglalták. Bár a kommün alatt 1919. június 3-án a Vörös Hadsereg a város felszabadította, azonban az június 19–20. között a csehek ellentámadás során újból elesett.
Tudom, háborús időben már kockázatos lett volna utazni. De továbbra sincs magyarázat, az 1918. szeptember 21. és 1919. január 8. közti időre. 1920. június 4-én pedig a jog helyzetük is megváltozott, bár az Alföldről, Békés megyéből érkeztek, mégsem tudtak elutazni.
Ugyanis a trianoni békediktátum 62. cikke kimondta, azok a személyek, akik 1910. évi január hó 1-je után szereztek illetőségét az elcsatolt területen, csak az új állam beleegyezésével kaphatnak új állampolgárságot, a kérelem, vagy annak elutasítása okán pedig annak az államnak állampolgárságát szerzik meg, amelyen azelőtt volt illetőségük.
Mivel a cseh megszállás miatt hazatérni nem tudtak, illetőséget kellett szerezniük a tartózkodási helyükön. Ugyanakkor, mivel nem lettek csehszlovák állampolgárok, időlegesen olyan hontalanokká válhattak, akik nem tudtak hazatérni.
Hogy nem tudtak hazatérni, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az elején említett Békés megyei Kondoros község főjegyzője Kovácsik István 1921-ben elutazott a Felvidékre, az akkora már Bánkeszin tartózkodó Foltényi család után és megint meglepő módon ott vette el feleségül menyasszonyát, a fiatalabb, Foltényi Gabriellát.
Megjegyzendő, hogy egyik tanújuk Foltényi Sándor, szintén bánkeszi illetőségű lakos volt. Azaz vélhetőleg ő is csak 1921.ben térhetett haza, hogy 1924/25-ben orvosként lediplomázzon a Pázmány Péter egyetemen
Kovácsik István és Foltényi Gabriella honosított házassági anyakönyve.
És végre hazatértek….
✽ ✽ ✽
FÜGGELÉK
FOLTÉNYI CSALÁD
A1 FOLTÉNYI IMRE Bánfalva jegyzője (Orosháza, 1856.11.05.- Bánfalva, 1899.08.03. )
m: (Orosháza, 1883. ) HERANUS ANNA (Kötegyán, 1865.08.21. – Kondoros, 1929.05.18.).
[ Erdélyi örmény származású édesapja, az én egyik ükapám volt. Mellesleg az 1848/49-es
szabadságharcban a nemzetőrség 2. bihari zászlóaljának századosa volt.]
B1 FOLTÉNYI LUJZA (Orosháza, 1884.01.27. - ?, ?)
m: (Nagymánya, 1918.09.21.) SZLÁVIK ALAJOS, százados
(Nagytapolcsány, 1880.10.31 - Érsekújvár, 1934.06.14.)
B2 FOLTÉNYI GABRIELLA, tanítónő (Bánfalva, 1893.01.27. – Budapest, 1959.03.29.)
m: (Bánkeszi, 1921.) KOVÁCSIK ISTVÁN, jegyző (Csorvás, 1883.08.20. - Kondoros, 1953.04.29.)
B3 FOLTÉNYI SÁNDOR, orvos (Bánfalva, 1896.11.12. - Szeged, 1963.) m: (?,?) BOLLA KATALIN orvos (Zalaegerszeg, 1900.04.04.- Szeged, 1976.)
NAGYJESZENI JESZENSZKY CSALÁD
A1 JESZENSZKY GÁSPÁR (?, ?–?, ?)
m: (?, ?) BENICZKY TERÉZIA (?, ?–?, ?)
B1 JESZENSZKY GÁSPÁR (?, ?–?, ?)
m: (?, ?) Szulyói és Karomi SZULYOVSZKY JULIANNA (?, ?–?, ?)
C1 JESZENSZKY JÓZSEF ügyvéd (Nagyjeszen, 1802.03.14.–?, ?
m: (Nagyjeszen, 1824.11.21.) JESZENSZKY TERÉZIA (Nagyjeszen, 1807.09.27.–?, ?)
D1 JESZENSZKY JÁNOS BALTAZÁR (Nagyjeszen, 1825.12.28.–Túrócszentmárton, 1889.05.23.)
m1: (?,?) KUZMÁNY LUDMILLA (?, 1839.07.05.- ?, 1863.10.14.)
E1 JESENSKY LUDMILLA (?, 1863.–?, 1941.)
m: (?,?) DAXNER IVÁN ISTVÁN (Nagykálló. 1860.02.02.-?,?)
m2: (?,?) BALLO ADÉL (?,1842.-Túrócszentmárton, 1930.11.30.)
E2 JESENSKY JANKÓ politikus (Túrócszentmárton, 1874.12.30.–Pozsony, 1945.12.27.)
m: (Bán, 1905.) BOTTO ANNA (Nagyrőcze, 1889.11.10.–Pozsony, 1961.01.14. )
E3 JESENSKY FEDOR (Túrócszentmárton, 1877.04.22.-Túrócszentmárton,1958.09.22.)
m: (?,?) ZVOR MALINA (?,?-?,?)
E4 JESENSKY VLADIMIR (Túrócszentmárton, 1879.08.27. . Poszony,1960.08.08.)
m: (?,?) MAHDIK MÁRIA (?,?-?,?)
C2 JESZENSZKY KAROLINA (Nagyjeszen, 1804.02.02.–?, ?)
C3 JESZENSZKY BALTAZÁR (Nagyjeszen, 1806.01.06.–?, ?)
B2 JESZENSZKY GYÖRGY (Nagyjeszen, 1784.05.31.–?, ?)
✽ ✽ ✽
