Nem tudom eldönteni, hogy tudatosan hazudik a Fidesz
vagy csak egyszerűen nem tud számolni? Ha az első az
igaz, az szerintem a kisebb baj, mert ha nem tud számolni,
akkor benne vagyunk a szarban! Mi lesz így a költségvetéssel?

✽ ✽ ✽

Előre bocsátom, hogy munkáltatókról nem vagyok jó véleménnyel. Bár nem vitatva, hogy vannak olyanok is, amelyek tisztességesebbek, a jól felfogott anyagi érdekük miatt mégis csak az vezérli őket, hogy munkásaikat minél kevesebbet fizetve nekik, minél többet facsarjanak ki belőlük. És amint látni fogjuk, a politikusok ebben jogszabályokkal is segítik őket. Külön ki kell emelnem, hogy ilyen segítségnek tartom azt a tényt, hogy a 4,5 millió embert (foglalkoztatottak) érintő munka törvénykönyvet úgy alkották meg, hogy azt épeszű, de nem jogi végzettségű ember nem érti meg. A munkáltatóknak viszont jogász áll a rendelkezésére.

Ennek ellenére igyekszem objektív képet és véleményt adni a Rabszolgatörvény néven elhíresült törvénymódosításról és a kiszolgáltatott munkavállalók munkaügyi helyzetéről.

A kérdést érdemes jogtörténeti szempontból is megvizsgálni. Ehhez lényegében a munka törvénykönyv három időpontját választottam ki:

a.) az 1992. évi XXII. törvény közlönyállapotát (1992. 05. 04. Antall kormány – MDF)
b.) az 1992. évi XXII. törvény 2009. évi utolsó MSZP módosítását (2009. 07. 01. Bajnai kormány – MSZP)
c.) a 2012. évi I. törvény közlönyállapotát (Orbán kormány- Fidesz)

Hát akkor nézzük az tényeket!

✽ ✽ ✽

1.

Az a tény, hogy a munkáltatónak a dolgozóval kell megállapodnia azt jelenti, hogy amennyiben a dolgozó az évi 400 túlórát nem fogadja el, kiteszi magát annak, hogy másnap az utcán találhatja magát. Ezt nem kell tovább ragozni, egyértelmű, hogy presszió alatt érezhetvén magát, el fogja fogadni.

2. 

Ami a naptári évenként elrendelhető túlmunka felső határát illeti, az elmúlt évek alatt ha nem is gyakran, de így változott:

a.) 1992-ben évi 144, kollektív szerződés alapján 200 óra
b.) 2009-ben évi 200, kollektív szerződés alapján 300 óra
c.) 2012-ben évi 250 óra (ez számtani közepe volt a 2009-es állapotnak)
d.) 2018-tól pedig ez 400 óra lehet.

Ki kell emelnem, hogy az 1992. évi XII. tv. 129. §-a még ismert egy további korlátozást. Azt, hogy „Az elrendelhető túlmunka felső határa két egymást követő napon összesen négy óra; ettől érvényesen eltérni nem lehet.” (1992. évi XII. tv. 129. §) Azaz, az egyik nap vagy 8 és a másodikon 12, vagy mindkét napon 10-10 órát teljesíthetett.

Már az is jellemző a problémára, hogy míg a törvényjavaslatot a Vállalkozás fejlesztési bizottság tárgyalta, addig a Népjóléti bizottság nem. A törvényjavaslat benyújtásának indokai:

a.) „a munkaerőpiac kínálati oldalán megfigyelhető elszívóhatása indokolja” (Kósa & trs.-i törvényjavaslatának általános indoklása)
b.) „Magyarországon jelenleg, mindenki tudja, hogy munkaerő hiánnyal küzdenek a vállalkozások, s az ország gerincét adó nagyvállalkozások is komoly munkaerő-problémákat kénytelenek elszenvedni.” (Vállalkozásfejlesztő bizottság 2018. nov. 26-i ülése Bányai Gábor – Fidesz)
c.) „a munkavállalóknak is komoly fejfájást okoz időnként, hogy hogyan tudják a munkaidejüket is megfelelő módon nemcsak kitölteni, hanem utána még esetleg értelmesen eltölteni”. (Vállalkozásfejlesztő bizottság 2018. nov. 26-i ülése Bányai Gábor – Fidesz) ¹

Az a.) és b.) pontok nem igényel különösebb kommentárt, bár szerintem a munkaerő hiányt munkabér emeléssel és nem a munkaidő megnövelésével kellene megoldani. Mert, ha nem lesz felzárkózás a nyugat-európai bérszínvonalhoz, akkor tovább fog nőni a hiány, ami azt fogja eredményezni, hogy Bróker Lajcsi az elrendelhető túlórák évi számát akár az 1767-es 832 órára is megemelheti.

Ami szarkazmusomat ingerli, az az, hogy a túlórák megemelését azzal indokolja ez a hülye fideszes Bányai – nem állna szándékomban így nyilatkozni róla, de... –, hogy a munkavállalók nem tudják munkaidejüket megfelelő módon kitölteni, ami azt jelenti, hogy a munkáltatók nem tudnak számukra munkát adni. Vagyis, inkább csökkenteni kellene a munkaidőt, mert ha növelik, nő a nem megfelelő módon ki nem töltött munkaidő is! Továbbá a munkaidejük utáni szabad idejük szerinte értelmetlen eltöltése miatt (utána még esetleg értelmesen eltölteni) bölcsebb, ha több időt töltenek nem megfelelő módon, munkátlanul a munkahelyükön. Lehet, hogy a 8 óra munka utáni 8 óra értelmetlen szórakozás megszüntetését, még követni fogja a rémálmoktól gyötört 8 óra pihenés elvétele is?

Itt meg kell állnom egy percre. A Fidesz most azt állítja, hogy az EU irányelv évi 416 túlórát enged meg. Érdemes megnézni, hogy ez hogy jött ki, mivel az EU-s irányelvek ilyen konkrét számot nem tartalmaznak. Ez nekik úgy jött  ki, hogy a 2003/88/EK irányelv 6. cikkének értelmében „az átlagos heti munkaidő (beleértve a túlórát is) nem haladhatja meg a heti 48 órát.” Mivel a munkahét 40 órás, tehát az egy héten elrendelhető max. túlmunka 8 óra lehet és egy évben 52 hét van az 52-t megszorozták 8-cal, ami 416-ot eredményez. Csakhogy az 52 hétből minimum 4 hét (20 nap) maximum 6 hét (20 alap + 10 pótszabadság) az évi szabadság, tehát eleve nem 52-vel, hanem csak 46-48-cal kellett volna szorozni, ami évi 368-384 túlórát tesz lehetővé. ²

Azt is mondhatnánk, hogy ez az évi 400 túlóra elfogadása a munkavállaló részéről csak egy elméleti szám, hiszen azt törvényesen, a fent ismertetettek alapján nem is érheti el senki. Az viszont már egy más kérdés, hogy a munkaadó, mint aláírt érvényes megállapodás alapján követelheti annak teljesítését, az évi 32-16 túlórát. Persze, ha ismerné a jogait a munkavállaló, és lenne mersze alkalmazása alatt pert indítani, kérdés, hogy lenne-e elég pénze ahhoz, hogy megfizessen (előlegezze) egy nem éppen olcsó ügyvéd közreműködésének díját? Vállalná-e egy megnyert per után a vesztes munkáltató által várható retorziókat? Szerintem nem!

3.

Ami a munkaidőkeretet illeti, ez is változott:

a.) 1992-ben heti vagy ennél hosszabb, de legfeljebb 12 hónap
b.) 2009-ben 3 havi, kollektív szerződés alapján 12 hónap
c.) 2012-ben 4-6 hónap, kollektív szerződés alapján 12 hónap
d.) 2018-tól kollektív szerződés alapján 36 hónap lehetett.

A 36 hónapos munkaidőkeret bevezetését Kósa & trs.-i azzal indokolták, hogy ez a „hosszú, akár 6-7 éves termékciklusokkal működő ágazatokban segítheti elő a kereslethez igazodó termelést”. Feltéve, de vitatva, hogy vannak ilyen ágazatok, akkor miért csak 36 hónaposra és miért nem 72-84 hónaposra emelte a munkaidőkeretet? Ugyanis, ha az egyéves munkaidőkeret akadályt jelent, akkor a 3 éves is még akadályozza a kereslethez igazodó termelést. Végül mi van akkor, ha a betervezett termék kereslete nem váltja be a hozzáfűzött reményeket, és egy éven belül egy másik termékre kell átállni? Nem lesz-e akadály a már írásban közölt munkaidőkeret? Nem lenne célszerűbb, meg-megújítani a régit, amíg a kereslet tart? Végül 3 év nagy idő. A fluktuáció miatt, akár nagy létszámú dolgozó is lecserélődhet.

4.

A munkavállaló családi életének és egészségének védelme.

a.) 1992-ben „A munkáltató a munkavállalót kivételes esetben rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre kötelezheti.”
b.) 2009-ben „A munkáltató rendkívüli munkavégzést csak különösen indokolt esetben rendelhet el.”
c.) A másik pedig 1992-től 2012-ig így szólt:

128. § A túlmunka (készenlét) elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.

Bár a túlmunkához már nem kell sem kivételes, sem különösen indokolt eset, a c.) pontban idézett rendelkezés  egy igen lényeges szabály volt, mert hogy mi jelent aránytalan terhet a családi körülményekre, vagy az egészségére, azt kívülálló nem, csak a érintett egyén döntheti el. Még a munkaügyi bíróság sem mondhatja meg, hogy mennyire hiányzik a gyermekeknek a szülő. És vajon az MDF kormány alatt hozott szabály, a két egymást követő túlórák korlátozása nem a dolgozót, annak egészségét, családi körülményeit védte?

De hát mi várható el egy magát kereszténynek és családbarátnak nevező kormánytól, mint hogy ezt kihagyta a törvénykönyvéből. Persze én tudom a valódi okát, hogy ezt miért hagyta ki. Hát azért, mert ez a rendelkezés szó szerint megtalálható volt az 1967. évi II. törvény 38. §-ban, és mint ilyen, elítélendő és kiirtandó kommunista emlék, aminek semmi helye kereszténydemokrata jelenünkben és jövőnkben! 

5.

A Fidesz-féle 2012. évi Mt. ugyanis nem tartalmazza a fent említett EU irányelv azon megkötését, hogy a heti munkaidő a túlórákkal együtt sem haladhatja meg a 48 órát. A 2012. évi I. tv. 99. § (2) bekezdés b) pontja csak azt mondja ki, hogy a „heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra”. Ebből azonban nem derül ki, hogy ez túlmunka nélkül vagy a túlmunkával számolva értendő. Vagyis visszaélésre ad lehetőséget.

Hogy megértsük a munkakeret alkalmazásának értelmét, elsőként tudnunk kell, hogy a munka törvénykönyvek az egyenlőtlen munkaidő beosztást, csak munkakeret alkalmazása esetén teszik lehetővé. Itt azonban van egy régi joghézag, mert a munkakeret alkalmazásának feltételeként nem írják elő az egyenlőtlen munkaidő alkalmazását. Hogy ezt a munkajogban járatlan is megértse egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén a napi munkaidők váltakoznak a min. 4 órától a max. 12 óráig. Tehát lehet 4-12, 5-11, 6-10 és 7-9. A lényeg, hogy ugyanannyi legyen a minimum, mint maximum, mert így jön ki számtani középként a 8 óra. Ha mondjuk, csak napi 8 óra vagy ennél magasabb, 12 órás munkaidő van, akkor a csak sima túlóráról beszélhetünk, ami nem indokolja a munkaidő keret alkalmazását. Megnézném azt a vállalkozást, amelyik 3 évre = 36 hónapra = 156 hétre = 1095 napra előre tudja, hogy milyen lesz a munkaigénye az 1000. napon! Ha valami rugalmatlan, akkor ez az!

Ha a munkaidőkeret 1 hónapos, és egy hónapot 30 nappal számolok, akkor ebből 22 lesz a munkanapok száma. A munkaidő beosztás lehet 11 nap 4 órával és 11 nap 12 órával vagy a fent felsorolt lehetőségek közül bármelyik. A havi munkaidő pedig 168 óra. Túlmunka természetesen csak akkor lesz, ha már ezt a 168 órát a dolgozó ledolgozta.

Ha azonban ezt az egy hónapot 36 hónapra terjesztjük ki, akkor az évi szabadság nélkül számolt

a.) 46 hét esetén: a három év alatt 138 munkahete lesz és a heti 40 órás rendes munkaidővel számolva ez, 46 * 40 * 3 év = 5520 munkaórát tesz ki. Ezt a mennyisége heti 48 óra munkával számolva, 115 hét (2,5 év) alatt teljesíti. Ezt követő munkavégzés esetén lesz túlórája csak, tehát a túlóráit is ezt követően bér számfejtik.
b.) 48 hét esetén: a három év alatt 140 munkahete lesz és a heti 40 órás rendes munkaidővel számolva ez 48 * 40 * 3 év = 5760 munkaórát tesz ki. Ezt a mennyiséget heti 48 óra munkával számolva 120 hét (2,5 év) alatt teljesíti. Ezt követő munkavégzés esetén lesz túlórája csak, tehát a túlóráit is ezt követően bér számfejtik.

Amint látható, a túlórákat, bár akkor már havonként, de csak a munkaidőkeret által megszabott 5520, ill. 5760 óra teljesítését követő 2,5 év után fogják fizetni.

De talán nem is ez a lényeg! A lényeg az, hogy akár azért, mert a „6-7 éves termékciklusokkal működő” vállalkozás terméke iránt nem lesz kereslet, ezért idő előtt más termék gyártására állnak át, ami nem igényel nagy túlmunkát. Vagy az érintett dolgozónak, akinek ezért felmondanak, miközben úgy teljesített a heti 40 órás munkahét helyett, heti 48 órásakat, hogy ezt nem fogják neki kifizetni.

✽ ✽ ✽

1767-ben Mária Terézia, ha nem is demokrata, hanem abszolutista, de mindenképpen keresztény uralkodó, megalkotta az ország első munka törvénykönyvét, amelyben szabályozta az évenként elrendelhető túlmunkák számát. 

Ennek értelmében a jobbágyoknak évi

a.) 52 nap igás, vagy
b.) 104 napi kézi robotot kellett teljesíteni.

Ha egy napot a mai 8 órás munkaidővel számolnánk, akkor

a.) 52 * 8 = 416 (Fidesz hivatkozás), illetve
b.) 104 * 8 = 832 volt az évi elrendelt túlóráik száma.

Bróker Lajcsi! Még van mit módosítanod!

✽ ✽ ✽