Elöljáróban el kell mondanom, hogy Ókovács Szilveszter, aki énekes szeretett volna lenni, kár, hogy az isten nem mindenkinek ad tehetséget, mint ősfideszes 2000-től 2002-ig Orbán Viktor beszédírójaként tevékenykedett. Ennek köszönhetően 2011-ben olyanok közé került be – a jó szülő teljesíti gyermeke vágyát –, mint Podmaniczky Frigyes, Bánffy Miklós és Wlassics Gyula, akik anno szintén kormánybiztosai voltak az Operának, bár egyikük sem volt beszédírója sem I. Ferenc Józsefnek, sem Horthy Miklósnak. Erről a küszöbről már egyenes út vezetett Erkel Ferenc, Máhler Gusztáv, Radnai Miklós és Nádasdy Kálmán által használt igazgatói székbe. Csodáltam is ezért, hogy volt annyi önbizalma, hogy ne mellé, hanem beleüljön.

✽ ✽ ✽

Az elmúlt napokban egy Pilhál Tamás nevű Fidesz-barát zsurnaliszta, a Pesti Srácok című kormánybarát internetes hírportálon kezdte ki, mivel a Operaházban tarthatatlan állapotok alakultak ki a balett-együttes körül. Az együttes magyar származású tagja, azt sérelmezték, hogy egyre kevesebben vannak, kirúgják őket és munkájukat külföldiekkel töltik be. Tiltakozásul magyar nemzeti színű zászlókat tettek ki, ami felháborította mind Thomas Solymosit és Sylvester Ókovácsot. A több fordulót megélt polémia kapcsán, Ókovács, mint egy rendes liberális fideszes többször is kijelentette, a magyar nemzeti színű zászlónak nincs semmi keresni valója egy nemzetközi, mondhatnám internacionalista intézményben. Lehet, hogy épp ezen oknál fogva a vörös zászlót nem kifogásolta volna?

Az is kiderült, hogy az Operaház balettigazgatója valamiért elégedetlen a Magyar Táncművészeti Egyetem (korábban Balett Intézet) oktatásával. Ebben csak az a furcsa, hogy mind a Táncművészeti Egyetem, mind az Operaház felsőbb szerve az EMMI, mindkettő állami intézmény, amit az adófizetők pénzéből tartanak fent, tehát érthetetlen, hogy Kásler Miklós a füle botját sem mozdítja, hogy vagy az egyetem képzése változzon meg, vagy az Operaház ne annullálja az egyetemről kikerülő táncművészeket.

Mindenesetre Solymosi Tamás balettigazgató, saját balettiskolát hozott létre, ami bizonyára ad valami bizonyítvány félét, havonként 12 000-30 000 Ft. tandíjért, de azért lássuk be ez mégsem egyenértékű egy egyetemi diplomával.

Ami a külföldi- magyar táncosok arányát illeti a 23 magántáncos közül 12 külföldi, a címzetes magántáncoknál ez 24/11 arány, de ami igen furcsa, hogy a 76 fő kartáncosok között is 41 külföldi található. Sietek közölni azokat számítottam külföldinek, akinek idegen nemzetiségre utaló neve mellett születési helye nem Magyarország volt. Ennél még furcsább, hogy a 7 fő balettkorrepetitor – valaha ők zongoráznak a próbákon, de manapság, amikor már hangszalagról (CD-ről) szólaltatják meg a zeneművet, inkább csak a napi balettgyakorlatok alá szolgáltatják a könnyűzenei aláfestő zenét. Ami lássuk be Liszt Ferenc, Cziffra György és Kocsis Zoltán országában nem egy különösebb kimagasló tehetséget igénylő foglalkozás – 3 külföldi zongorista is van: Lakatos Özdemir Başak Dilara (török), Szvetlana Orlova és Vaszilenko Zsanna (oroszok).

És hogy Solymosi Tamás mennyire ért a szakmájához azt az alábbiakkal szeretném megvilágítani. Őigazgatsága mellett a magyar adófizetők pénzéből fizetnek havi rendszerességgel egy Maina Gielgud nevű külföldi művészeti főtanácsadót. Csak megjegyezném, hogy Lőricz Györgytől kezdve, hosszú soron át Seregi Lászlóig bezárólag egyik balettigazgatónak sem volt szüksége sem művészeti fő-, sem altanácsadóra. Ők ismerték a szakmájukat, ezért nem szorultak tanács adásra.

Pilhál Tamás beszámolt arról is, hogy az egyetem rektora, Fekete Péter államtitkárnál találkozott Ókováccsal és Solymosival, ahol Ókovács elszólta magát, kijelentve „bármely együttműködés előfeltétele, hogy Solymosi Tamás balettigazgatót nevezzem ki a Magyar Táncművészeti Egyetem művészeti vezetői posztjára.” (id. Pilhál Tamás: A rektor nem hagyta szó nélkül, hogy Ókovács a táncművészeti egyetemet bírálta Pesti Srácok 2019. febr. 27.) Magam részéről no comment!

Pedig ez csak a jéghegy csúcsa! Valójában ennél sokkal nagyobb a baj.

✽ ✽ ✽

Amikor Ókovácsot a politika Erkel Ferenc igazgatói székébe pottyantotta, egy évvel később kijelentette a Népszabadságnak adott interjújában, hogy "Az énekléshez két hangszalag kell, nem közalkalmazotti jogviszony". (in: szinhaz.hu 2012. 03. 06) Ami lássuk be egyidejűleg nem csak egy igen bölcs lényeglátás, de a leghülyébb melléfogása is.

Ugyanis a táncoláshoz pedig két láb kell, a zenéléshez két kéz, az főigazgatói poszthoz betöltéséhez pedig elég egy jó hosszú nyelv.

Elfeledkezve szarkasztikus megjegyzéseimről, komolyra fordítva a szót. Valaki kitalálta, hogy csökkenteni kell a közalkalmazotti létszámot. Ókovács a fent említett interjújában elmondta, hogy “A fenntartó is rugalmas: 180 státust kellett volna megszüntetnem, most 144-nél tartunk. És – az énekestár kiszervezésén túl – legtöbbet az adminisztrációból bocsátunk el” – nyilatkozta Ókovács 2012-ben a Népszabadságnak. Ezt az elhatározását jól jegyezzük meg, mert a későbbiekben ennek gyakorlati megvalósulását láthatjuk.

Ezért nem árt megismételni: „az énekestár kiszervezésén túl – legtöbbet az adminisztrációból bocsátunk el”.

✽ ✽ ✽

„Ember tervez, Isten végez” – tartja a mondás, de ha stílusosak akarunk lenni, akkor Orbán tervez, Ókovács végez. 1984-ben az Operaház dolgozóinak a létszáma 1190 volt, ebből 94 volt a magánénekesek száma és volt még 9 karmester, 3 rendező, 20 fő korrepetitor és 11 fő státuszos segédszereplő, akiket szintén „kiszerveztek”, tehát maradnia kellett volna 1053-nak, jelenleg mégis 1200 fő a létszám.

Ha valaki, aki járatosnak gondolja magát a matematikában és be tudja bizonyítani, hogy az 1200 fő mitől kevesebb az 1053 főnél, azt azonnal Nobel díjra fogom javasolni. Tehát igazolandó:

1200 < 1053

A kiszervezett magánénekesek évi 5 millió forinton felüli szerződések elvileg megtalálhatók az Operaház honlapján. Ezek, hogy valójában vállalkozások: Kft-k vagy Bt-k, amiben az a furcsa, hogy az illető vállalkozás, mintegy kiközvetíti az énekest. Sajnos az nem derül ki, hogy ezek a szerződések valójában mekkora értékre köttettek, de az is biztos, hogy vannak olyanok is, amik ezalatt a határ alatt dolgoznak be az Operaháznak. Mivel számoláshoz nem értő művészekről van szó, havonként a könyvelésük 10-20 ezer forintot is elvihet. De fizetnie kell a nyugdíj és tb. járulékot. Viszont nem kell fizetnie a munkájuk elvégzéséhez szükséges korrepetitorokat, mivel azokat az Operaház fizeti, szintén alvállalkozóként, mivel őket is kiszervezték.

✽ ✽ ✽

Most nézzük meg egy rövid betekintésben, hogy változott az Operaház személyi struktúrája. 1984-ben volt 7 munkáltató jogkörrel rendelkező magasabb vezető, most ez 8 fő lett. Keletkezett egy marketing és kommunikációs igazgatói poszt, ami a Parkinson törvény értelmében 12 fő munkatárssal végzi tevékenységét, azaz kommunikálja a markecolást. Ez a 12 fő az Operaház 2015/2016. évi műsorkalendáriuma szerint az alábbi foglalkozásokat takarja:

• marketing és kommunikációs igazgató
• marketing és kommunikációs projektvezető,
• marketing projektvezető,
• marketing gyártásvezető,
• sajtófőnök,
• kommunikációs projektvezető,
• nemzetközi kommunikációs projektvezető,
• protokollfőnök,
• event marketing projektvezető,
• klubmenedzser
• muzeológus, archívumvezető
• online marketing tanácsadó.

1984-ben ezek közül három funkcióval találkozhatunk: Mátyus Zsuzsa sajtótitkárral, Dr. Pogány Károly propaganda titkárral és Dr. Staud Gézával, az Ereklyegyűjtemény istápolójával. Bevallom nekem a markecolást kommunikáló állások közül legjobban és a magánénekesek pótlására legalkalmasabbnak a szép magyar szavakkal írt „event marketing projektvezető” és az „online marketing tanácsadó” zöldségkifejezések tetszenek.

Megint komolyra fordítva a szót – hogy nem vagyok képes fegyelmezni magam! – lássuk be az operaházi marketing tevékenység elengedhetetlen, hiszen ők ismertetik meg a közönséggel az Operaház által nyújtandó operákat, illetve ennek érdekében még befolyásolják a hallgatókat. És ez a piaci tevékenységük jobbik esete. Mert egy eredményes marketing tevékenység nem nélkülözheti a potenciális közönség igényeinek elemzését, és ha azok Puccini helyett repzenét akarnak hallani, meghatározza a kívánt termékeket és szolgáltatásokat. Én nem is tudom, hogy tudott ez az Operaház 130 évig, mit Operaház, Monteverdi első operájának megalkotása óta eltelt négy évszázad alatt ilyen korszerű és tudományos piacformálás nélkül fent maradni.

Azelőtt a titkárság 2 művészeti titkárból és 3 színházi titkárból ált. Ezek a színházi titkárok látták el az igazgató, Tóth Aladárt, báró Lukács Miklóst vagy Mihály Andrást, de ha Ferencsik Jánosnak vagy Mikó András főrendezőnek volt szüksége egy levél legépelésére, akkor azokat is. Most az adminisztratív dolgozók csökkentése érdekében Ókovács főigazgató úrnak már 4 személyi titkára van, ami bizonyára azért négy nehogy valamely hozzám hasonló kötözködő ember azt mondhassa, titkárnőkből háremet tart!

A 2015/2016-os évkönyv szerint a Főigazgatóság alá tartozók közül ki kell emelnem, hogy itt is szerepel egy emléktárvezető, bár meglehet, hogy ez Ókovács főigazgató úr emlékezetét hivatott úgy-ahogy rendben tartani, arra figyelmeztetve őt, hogy az Orbán Viktor által is szorgalmazott konzervativizmus hagyománytisztelő és az átkos liberálisok azok, akik mindent fenekestül felforgatnak, megreformálnak. Miután a főigazgató pótlására ott volt a főigazgató-helyettes, bevallom nem tudom mit fedhetett a főigazgató asszisztens feladatkör. Talán asszisztál a sziesztázásához. De találunk még egy művészeti és négy rendezvény szervezőt. (kép)

Próbálom megfejteni, hogy mi célra tartják ezt a négy rendezvény szervezőt. Bizonyára esküvőszervezés céljából, hiszen az operairodalom számtalan esküvőt dolgoz fel, Hunyadi Lászlóétól kezdve Annibale di Pistacchio patikuséig. Így gazdag tárházzal rendelkezik a hagyományos (konzervatív) és nem hagyományos (liberális) legény és leánybúcsúk megrendezéséhez. Mindent egy helyen marketinges jelmondattal, saját operaházi eszközparkkal megszervezve a leánykéréstől a nászútig, és kreatív ötlettárral talán még a válóper, vagy lefejezés (Donizetti Anna Bolena) megrendezését is felvállalva.

Szirtes György igazgatóhelyettesnek, aki mellesleg értett is a színházhoz, ugyanis pályája során volt színész, közönségszervező, művészeti titkár, gazdasági igazgató, csak egy titkárnője volt. A joghoz sem igen értő dr. Föző Virágnak, aki nem mellesleg jogtanácsos volt, most 8 beosztott (titkársági) dolgozója van.

Itt kell megemlítenem, hogy 1984-ben egy jogtanácsos (dr. Mészáros Béla) is el tudta látnia a feladatait, Ókovács és dr. Főző Virág alatt van egy 8 fős jogi osztály, mégis igen gyakran külsős ügyvédi irodákat bíznak meg. Ókovács 2011-es kormánybiztosi kinevezése óta szerződéses viszonyban állt egy Jaczkovics Ügyvédi Irodával 20 ezer forintos órabérért. Írta 2015-ben a Népszabadság „Ókovács operaházi titkai” című publicisztikájában. Bár az is lehetséges, hogy ez a 8 fős jogi osztály a fentebb ismertetett válóperek lebonyolításának szükséges eszközeit, és a külső jogi irodát, csak a lefejezésre váró esküvői kuncsaftok jogi képviseletét látják el. Ha ez így van, elnézést kérek tudatlanságomért!

Főrendező nem lévén, az alátartozó dolgozóknak a főnökét most művészeti igazgatónak hívják, aki egyébként rendező. De igazgatónak címeztetni magát az embernek mégis csak egy rang, nem úgy mint egy közönséges főrendezőé, ami inkább egy foglalkozásra utal csak. Annak a szónak, hogy főrendezői igazgató nincs sok értelme, tehát megkreálták ezt a művészeti igazgató címet, aminek persze szintén semmi értelme, hiszen a főzeneigazgató vagy a balettigazgató is művészeti igazgató. Egy viszont biztos, hogy van egy személyi titkára, alá tartozik a 2 főről 6-ra csökkent művészi titkárság, és ami igen meglepő van még 2 és fél nemzetközi titkárja is.

Nem tudom észrevették-e, hogy Ókovács Orbán Viktor hagyományát követve kreálja ezeket az új neveket, hiszen az anabaptista Orbánra jellemző, hogy szeret mindent újrakeresztelni. A Művelődési és Oktatási Minisztériumból először Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma lett, majd az Emberi Erőforrás Minisztériuma, amely alatt „kiszervezték” az Operaház magánénekesi erőforrását.

A Ferencsik nyomdokába lépkedő ókovácsi főzeneigazgatónak 2015-ben volt egy főzeneigazgató asszisztense, öt művészeti szervezője, egy művészeti szervezőtitkárja, két-két kórus zenei asszisztense és kottatári zenei referense és igen meglepő módon 3 korrepetitora, miközben a főrendezői pozíciót takaró művészeti igazgató 12 korrepetitor fölött diszponált. Mára maradt – és ez pozitívum! – egy személyi titkára, és ami meglepő 5 és egynegyed kottatárosa.

Hogy Ferencsik Jánosnak, Medveczky Ádámnak és Kovács Jánosnak vagy Békés Andrásnak, Mikó Andrásnak és Nádasdy Kálmánnak miért nem volt sem személyi titkára, sem ennyi nevezetű asszisztense, az azért volt lehetséges, mert ezek nem értek rá ilyen és ennyi adminisztratív munkaerő irányítására, ők, mivel értettek hozzá, inkább vezényeltek és rendeztek.

✽ ✽ ✽

Minden jó, ha jó a vége. Én is befejezem epés észrevételeimet, amely bepillantást adott, a lassan művészek nélkül, de referensek és asszisztensek egyre növekvő hadával működő ókovácsi Operaház bemutatását.

Még csak annyit, ezt rosszindulatú és kötözködő természetem miatt nem hagyhatom szó nélkül Ókovács főigazgató úr rendelkezésére álló, fizetett 5 fő tanácsadót, amire lássuk be szüksége is van, ha már egyszer nem Erkel Ferenc széke mellé, hanem alaposan belemarva belemert abba ülni. (lásd 1. kép)

Én meg megelégszem azzal, hogy számomra az élet nagy és örök titkai közé tartozik most és mindörökké, hogy tudta Erkel, Bánffy, Radnai, Tóth Aladár stb. tanácsadók nélkül eligazgatni a Magyar Királyi és Állami Operaházat?

✽ ✽ ✽