Hát petéből, lárvából, bábból. Ezt az egészet pedig teljes átalakulásnak hívjuk, biztos sokaknak rémlik az iskolai biológiaórákról. A cserebogár egy érdekes rovar, nem szép, de igen kártékony, ha megjelenik a kertben, jaj a gyökereknek, a lombos fák leveleinek, aki már találkozott velük, annak nem kell ecsetelni, milyen pusztításra képesek. Csak a tájékozatlanok körében örvend nagy népszerűségnek. Teljes kifejlődéséhez 4 év – mint egy országgyűlési ciklus – szükséges. A cserebogarak a ganajtúrófélék családjába tartoznak, melyből itt a Kárpát-Medencében a tavaszi (javarészt májusi) cserebogár található meg, egy időben a képviselő választásokkal.

✽ ✽ ✽

1994-ben jelent meg Kéri László szerkesztésében egy interjúkötet, a Századvég Kiadó gondozásában Orbán Viktorról. (Kéri László: Orbán Viktor. Századvég Kiadó 1994.) Bár Kéri László azóta ráébredett, hogy nem ilyen lovat akart, a könyv mégis jelentősen hozzájárult a ló ilyetén való alakulásához, a személyi ambíciók kultuszának immár a könyvtárak polcain is örök időkre megőrzéséhez.

Ebben az interjú kötetben Orbán Viktor óvatlanul sokat elárul frusztrált gyerekkoráról: „Falun sok a vezér jelölt, a vezérség ott egyenes arányban áll a fizikai erővel. Én pedig alacsony gyerek voltam, a tornasorban az utolsó előtti. Az igazi vezérek mindig magas, erős fiúk. (...) Nem volt meg minden adottságom ahhoz, hogy főnök legyek, de elég erős voltam ahhoz, hogy független maradhassak. Nem tartoztam senki alá, ha így jobban tetszik.” (Kéri 11. old.) Így aztán nem lehet véletlen, hogy egy zárt közösség, mint a kollégium légköre ettől a függetlenségtől fosztotta meg, ezért nem is szerette: „Fél évig voltam kollégista, majdnem belepusztultam, azt nem nekem találták ki. Azt, hogy a felkeléstől kezdve a lefekvésig megszabják az embernek, hogy mit csináljon, én nem bírtam.” (Kéri 14. old.)

Apjától sem kapott pozitív példákat, aki egy erőszakos ember lehetett. Egy Fekete Doboz videófelvételen elmeséli, egy késő estén egy közterületről leszakított tulipán miatt a rendőr igazoltatta. Apja azzal büntette, hogy este 9 után otthon kellett lennie. Ő viszont el akart menni, felöltözött és elindult. Apja hihetetlenül megverte. Annyira, hogy nem tudott másnap reggel felkelni. „Belém is rúgott, néhány rendeset, szóval ő is kiborult. Emlékszem rá nagyon utáltam ebben az időben az öregemet.” (persze, amióta a TEK védi már ilyen szülői atrocitásokra nem kerülhet sor.) Viszont a kommunistákkal szembeni engesztelhetetlen gyűlölete nem más, mint az apjától elszenvedett fiatalkori bántalmazások, sérelmek kompenzálása. Ráadásul apja azon kommunista nomenklatúra közé tartozott, akik politikai befolyásukat gazdasási előnyökre cserélték. Mint mezőgazdasági üzemmérnök, elprivatizálta a genti kőbányákat. Mellesleg, talán nem is mellesleg alapszervi agitációs és propaganda titkár volt, vagyis Orbán Viktornak volt kitől, ha nem is örökölni, de a kommunista párt agitációs és propaganda módszereit és technikáit eltanulni.

Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy nem kapott vallásos neveltetést. Ezt ő maga is elismeri egy 2005-ben Advent idején készült videóban (Youtube: Orbán Viktor tanúságtétele), hogy vallástalan ifjúsága után akkor állt be gyökeres fordulat, amikor az egyetemi évei alatt megismerkedett későbbi feleségével, aki egy gyakorló katolikus családból származott (0:11:08). A baj ezzel csak az, hogy hazugság az egész. Orbán 1986-ban nősült, de egyházi esküvőjüket csak 1993-ban tartották meg. Első két gyermeküket Rachelt és Gáspárt is csak utólag 1993-ban kereszteltette meg. Apjától örökölt vagy mintául kapott erőszakosságára utal, hogy nem a felesége katolikus, vagy a saját református hitére kereszteltette, hanem egy kis metodista szektáéra, az SZDSZ-es parlamenti harcostársas, Iványi Gábor metodista lelkészére és az által.

Meg kell említenem, hogy a fent említett „Orbán Viktor tanúságtétele” című videóbeszélgetés (0:07:32) során Orbán Viktor megemlíti, hogy az ilyen „kiélezett versenyhelyzetben, minden személyes ügyről való beszélgetés az kitakaródzás”, mert fel kellene vállalni olyan „ügyeket kérdéseket, hiteket, meggyőződéseket, amelyek bizony fedetlenné tesznek bizonyos felületeket. És ezeknek a kampányorgiáknak az a lényege, hogy minden fedetlen felületre lőnek.” Ehhez én csak annyit tennék hozzá, hogy talán úgy kellene élnie még a politikusnak is, hogy ne legyen érdemes bármennyire is fedetlen erkölcsi és etikai felületeikre lőni!

✽ ✽ ✽

A többre vágyó ifjú tinédzsert, az is frusztrálhatta, hogy bár jó tanuló volt, osztálytársai, barátai tehetségesebbek voltak nála. Az interjúban felhozza Hermann Róbert, azóta hadtörténész osztálytársát, aki olvasásra noszogatta: „ ő mondta, hogy olvassam el ezt meg amazt. "Emlékszem, egyszer Rákócziról írt hosszabb dolgozatot. Akkor néhány Rákócziról szóló könyvet a kezembe adott. Aztán Görgeyről rendkívül sokat kellett olvasnom, ezt szinte elvárta tőlem.” (Kéri 16. old.) Vagy „Harmadikos korunkban csináltunk egy önképzőkört, körülbelül l0-12-en. Olyanok, akiket megérintett a kamaszkor, s akik afféle »nincsen értelme itt semminek« hangulatba kerültek. Ők akkor már Schopenhauert meg Nietzschét olvastak. Én is megpróbáltam, de beletörött a bicskám.” (Kéri 17. old.) Megjegyzem én ezen nem csodálkozom, mivel Schopenhauernél és Nietzschénél jobban fájt neki, hogy nem volt „megáldva különösebb labdarúgó-tálentummal”, sokat kellett melóznia, hogy be tudjon kerülni a keretbe. (Kéri 17. old.)

Aztán jöttek az egyetemi évek és 1983 tavaszától a szakkollégium, melyben 4-5 embernek volt kulcsszerepe, neki, bevallása szerint nem, de ott volt.(Kéri 24. old.) Ott ismerkedett meg szinte mindenkivel: Stumpf Istvánnal, Áder Jánossal, Szájer Józseffel, Kövér Lászlóval, Kenedi Jánossal, Sólyom Lászlóval, Szelényi Ivánnal, Liska Tiborral, Kis Jánossal, Bence Györggyel, Káldor Miklóssal, Kőszeg Ferenccel, Solt Ottiliával, Petri Györggyel, Litván Györggyel és Fellegi Tamással vagy a nála fiatalabb, egykorú nemzedékkel: Simicska Lajossal (gimnáziumi ismeretség) Deutsch Tamással, Fodor Gáborral, Lévai Anikóval, későbbi feleségével.

„Igazából az egyetem első-második éve volt az az időszak, amikor kezdtem mélyebben gondolkodni. De igazi áttörést ebből a szempontból csak a Századvéges korszak hozott.” (Kéri 16. old.) 1985-től a Századvég című folyóirat szerkesztőségi tagja volt, majd 1989 és 1991 között  a Századvég Kft. ügyvezetője. Azé, amely valójában Soros György legfinanszírozottabb ügynökképzője volt. Majd minden évben több millióval támogatta ügynökképzője működését. Már csak találgatni tudjuk, hogy Orbán Viktor segedelmével, hány ügynököt szabadított rá hazánkra. Az bizonyos, hogy 1986 és csak 1994 között 72 554 000 Ft-tal és 42 320 $-ral támogatta. 1989-ben a Fidesz vidéki csoportjait, Pécs, Pápa, Szombathely és Vác összesen 1,5 millió forinttal támogatta. A fideszes Századvég még az SZDSZ lapját, a Beszélőt is több mint kétszeresen túlhaladta a Soros Alapítvány támogatásában. Az SZDSZ újságja csak 30 500 000 Ft támogatást kapott. Az összegeket persze nem mai, hanem akkori – a mostanihoz képest sokszoros – értékükön kell megítélni.

A Soros évkönyvek a Századvég Alapítvány szervezeteiről ezt írják: „Az iskola pártoktól független, alapítványi formában működő intézmény, célja, hogy elterjessze a szakszerű politikai gyakorlat mintáit, gyakorlati szakembereket képezzen ki, akik a politikai szervezetek munkáját hatékonyabbá teszik. A Politikai Iskola további célkitűzései: az eltérő politikai érdekeket képviselő hallgatók közös képzésével járuljon hozzá a demokratikus politikai kultúra mintáinak elterjesztéséhez, segítse a kisebbségeket, a civil társadalom és érdekképviseletek szervezeteit a kormányzati és parlamenti döntések befolyásolásában.” Részint hazugság volt azt állítani, hogy pártoktól független, hiszen a Fidesz és a Századvég személyi állománya jelentősen fedte egymást, másrészről, mindent elárul a „független” intézmény vastag betűvel kiemelt célja, ami nem igényel további magyarázatot.

Szakdolgozatának ötletét Fellegi Tamásnak a Bibó szakkollégiumban Kelet-európai politikatörténet címmel tartott kurzusa adta. "Önigazgatás mint társadalmi mozgalom címmel írtam, tehát a lengyel ellenállási mozgalomnak egy kisebb szeletét elemeztem. 1987-ben védtem meg, 1988-ban adtam be a pályázatot, és 1989-ben mentem ki Oxfordba. Személyesen állapodott meg Vásárhelyi Miklóssal, ha úgy hozza a politikai helyzet, hogy vissza kell jönni, akkor bármikor visszajöhetek. (Kéri 51. old.)

„Tehetséges emberek voltak körülöttem, az én képességeimet messze fölülmúlók. Itt is azt tapasztaltam, amit a futballban. Nagyon sokan tehetségesebbek voltak nálam, de aztán kihullottak. Ahogy mentem előre a tanulásban vagy a fociban, nálam sokkal jobb képességű társaim egyszer csak lemaradoztak.” (Kéri 19. old.)

És ez az, ami megfoghatatlan. Valóban lekörözte a Fidesz 1. számú tagkönyvének birtokosát, Kövér Lászlót, de Áder Jánost is. Csak találgatni tudok, talán erőszakossága vitte előre. Gyekiczki András, aki ekkor szintén bibós volt, egy későbbi interjújában úgy emlékezett vissza a kezdetre: „Negyedéves korunkban érkezett Simicska, Orbán Viktor és társaik a Budaörsi úti kollégiumba. Belépőjük nagyon visszhangos volt. Berúgtak, az üvegajtó kitört, de még nagyobb visszhangja volt annak, hogy alapjaiban akarták megreformálni a kari életet."

Kéri László politológus, aki ekkor tanárként segítette a Bibó szakkollégiumot, 2001-ben úgy emlékezett vissza rájuk: „Amikor 1982 őszén Viktorék elkezdték az egyetemet, két-három hónap után fölfogtam, hogy velük nemigen lehet mit kezdeni. Nem fogok olyanokkal alkudozni, akik ellenfélnek tekintenek bennünket. Áderék, Kövérék, Szájerék kompromisszumkészek voltak. Óra után le lehetett ülni velük, sörözni, beszélgetni. Ezzel az engesztelhetetlen branccsal alig-alig. (…) 1983 novemberében, a szakkollégium alakuló ülésén Lenin-fiúknak neveztem Simicskát és őt [Orbánt], mert agresszív, kirekesztő, ellenségkereső viselkedésük az ő módszereikre emlékeztetett. Karácsonykor levelet írtam a kollégáimnak, hogy tűnjünk innen, mert megjött egy új korosztály, amellyel nem lehet szót érteni.” (in. Pünkösti Árpád: Szeplőtlen fogantatás. Népszabadság Rt. Bp. 2005.)

Persze ehhez némi szerencse is kellett. Nincs ismeretünk arról, hogy az 1989. március 15-i tüntetésen, ahol a teljes ellenzék képviseltette magát, miért pont őt választották ki a beszéd elmondására. Nagy Imréék újratemetésén már tudatos választás volt a személye, mivel úgy döntöttek, hogy nem szabad kockáztatni, ha egy emberről már kiderült, hogy alkalmas a feladatra, akkor most is őt kell szerepeltetni. „ Ebben az érvelésben sok igazság volt, mert százezer ember előtt az ember azért meg szokott szeppenni (...) Emlékszem, se élő, se holt nem voltam március 15-én.” (Kéri 36. old.) Aztán részt vett a kerekasztal tárgyalásokon, bár ott Kövér vitte a prímet, mellette hol Orbán, hol Fodor Gábor volt jelen: „Lényegében Kövér irányította a mozgásunkat. A Fidesz elég sok politikai manővert hajtott végre, s ezeket nagyrészt Laci indítványozta.” (Kéri 42. old.)

Arról sincs ismeretünk, hogy miként és miért pont Orbán Viktor lett a Fidesz frakció vezetője a Parlamentben. Egy biztos ez már egy formális vezetői beosztás volt, az egyébként kollektív vezetésű Fideszben, ami megalapozhatta az 1993-as elnökké történő megválasztását, egyetlen jelöltként. „A közvélemény valóban úgy tudta, hogy a Fidesznek ugyan nincs elnöke, de van első embere, s ez én vagyok. Az első embert általában a frakcióvezető személyéhez kötötték, hiszen a frakcióvezetőt leszámítva nem volt egyszemélyes vezető pozíció.” – mondta elnökké történt megválasztásáról Orbán. (Kéri 101. old.) Elnökké történt megválasztása pedig egy választási győzelem esetén, miniszterelnökséget jelentett.

Elnöki kortesbeszédében fontos alapelveket erősített meg: „A Fidesz sikerének egyik titka a pragmatizmus volt. (…) Ellenfeleink megkísérelték ránk sütni, hogy a politikai pragmatizmus azonos az elvtelenséggel.” (in: Kéri 199. old.) És, hogy ez mennyire így volt, azt látni fogjuk a továbbiakban.

„Mi ezután sem fogjuk egyik szavunkat a másikkal megcáfolni.”

                                                                                                                 (Kéri 202. old.)

✽ ✽ ✽