A keresztény értékrendet jelentő Magyar Katolikus Lexikon „hazugság” szócikke szerint hazugságnak minősül „mások tudatos félrevezetése, a tények valóságnak nem megfelelő közlése, meggyőződésünk ellen való beszéd.”

Gondolom, a fenti definíciókat nyugodtan tekinthetjük etalonnak, lévén, hogy a Fidesz és az Orbán-kormány egy alkalmat sem mulasztana el hitet tenni keresztény elkötelezettsége mellett. Nem mellesleg a keresztények számára a hazugság bűne a 8. parancsolatba ütközik: „Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!”

Azt pedig nem tudom, hogy az én kedves Fidesz hívő barátaim hogy egyeztetik össze keresztényi hitüket a hazugság szeretetével. Bár nem teljeskörűn, de egy-két fontosabb esetet idéznék, amikor valamely fidesz politikus.

VIZET PRÉDIKÁLT, DE BORT IVOTT

„Úgy gondoljuk, hogy nem volna szerencsés, ha elharapózna a Parlament gyakorlatában az, hogy korlátozzuk a fölszólalások idejét.” (Orbán Viktor 7. ülésnap 1990.05.24. 65. felszólalás)

Eredménye, hogy a fideszessé lett Lezsák Sándor, mint elnök például 2018 november 28-án sorra vette el a szót az ellenzéki felszólalóktól. Ugyanis az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 46. § kimondja, hogy azt a felszólalót, aki felszólalása során nyilvánvalóan indokolatlanul eltér a tárgytól, vagy ugyanabban a vitában feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli, attól az ülést vezető elnök megvonhatja a szót. Megjegyzem akár a levezető elnök megszólítása is – „Tisztelt Elnök Úr!” – lehet más beszédének ismétlése.

KORONÁS CÍMER

A frissen választott Parlament első Alkotmány módosítása során a nemzeti oldalt jelentő kormánypártok és a ballibsiket jelentő ellenzék között parázs vita alakult ki Magyarország új címere körül. Csépe Béla ezt így összegezte: ”azt hiszem, nem közömbös egyikünknek sem, hogy egy-egy parlamenti döntés hogy képződik le az ország közvéleményének a tudatában. A múltkori szavazás után én ezt úgy éreztem, hogy az utca embere úgy fogta fel, hogy a magyar Parlament úgy döntött, hogy marad a Kádár-címer. (Igen, igen, úgy van!) Sajnos ezzel azonosulni nem tudtam, mert tudom, hogy egyetlen képviselõtársam sincs, aki ezt akarta volna. (Zaj.) Emlékezetemben van a szavazás, amikor három szavazatkülönbséggel a koronás címer majdnem életbe léphetett.” (Csépe Béla 19. ülésnap 1990.07.03. 24. felszólalás)

A szavazás során három fideszes képviselő tartózkodott az elfogadásától: Áder János, Kövér László és Orbán Viktor.

Csépe Béla véleményét természetesen Kövér László nem hagyhatta szó nélkül: „ezt alkalmazta a múltkor Kónya Imre képviselőtársunk, ma pedig Csépe képviselõtársunk, és nagyon sajnálatos módon a miniszterelnök úr is ide zárkózott fel, és az érvelésükben előfordult, hogy az utca embere és a külföld mit tart, hogy mi azzal, hogy nem fogadtuk el a koronás címert, ezzel gyakorlatilag fenntartottuk a kommunista címert...” (Kövér László 19. ülésnap 1990.07.03. 48. felszólalás).

A dolog pikantériája, hogy 2000-ben már elfeledkezve az 1990-1994 közötti nemzeti oldal lejáratásáról, a helyükbe befurakodott Fidesz a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvénye a Szent Koronát és a hozzá tartozó jelvényeket a Nemzeti Múzeumból áthelyezte a Parlament épületébe.

VÁLASZTÓJOG

Természetesen, amikor a nemzeti kormány megszerette volna változtatni a választójogi törvényt, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok is szavazhassanak Áder János a mai ellenzéki véleménnyel szinte mindenben azonos elutasító véleményt fogalmazott meg: „A Fidesz nem támogatja a választójognak az ilyen értelmű kiterjesztését. A következő okok miatt nem támogatjuk. Nem támogatjuk azért, mert elvileg sem tartjuk helyesnek, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyanok is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon, akik nem adófizető polgárai az országnak, és akik a két választás között semmilyen formában sem tudják az általuk választottakkal kapcsolatos véleményüket elmondani, ráadásul sokaknak semmilyen kötődése nincs is már az országhoz.” (Áder János 326 ülésnap 1993.09. 28. 19. felszólalás)

Ezt aztán, amikor már nekik hozott politikai hasznot és nem a nemzeti oldalnak, 2010 után azonnal megváltoztatta.

KONSZENZUSOS ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS

„1989 óta, amióta a háromoldalú tárgyalásokon, az ellenzéki kerekasztal vitáin elkezdődött egy többpárti parlamentáris rendszernek, egy alkotmányos intézményrendszernek a kiépítése, majd ezt követően 1990-94 között az előző parlamenti ciklusban nem volt arra példa, hogy alkotmány-módosításra és kétharmados törvény módosítására széles ellenzéki konszenzus nélkül, az ellenzéki pártok támogatása nélkül került volna sor. Erre nem volt példa.” (Áder János 20. ülésnap 1994.10.03. 10. felszólalás)

Persze ezt a konszenzust már nem kívánták meg, nem tartották erkölcsi kényszernek 2010 után, amikor megalkották a maguk Alaptörvényét. És ezek után ezt ne nevezzem „mások tudatos félrevezetés”-ének?

HOFFMANN RÓZSA MESÉI

Amikor a szocik a pedagógusok heti óraszámát 20-ról 22-re (10%) emelték Hoffmann Rózsa még ezt a mesét mondta: „Köztudott, hogy a tanügyben az eredmény elsősorban a pedagógusokon múlik; először, ha a képzettségük magas fokú, másodszor, ha lelki-testi egészségük megfelelő, és harmadszor, ha van idejük és módjuk a fejlődésre és a regenerálódásra. E három kritérium olyan szakmai evidencia, amellyel nemcsak a Kereszténydemokrata Néppárt azonosul, hanem amellyel ellentéteset egyetlen pedagógiai iskola sem állít. Mivel tudja garantálni, miniszter úr, a pedagógusok magas szintű képzettségének megőrzését éppen most, amikor a felsőoktatási reform eredményeképpen a tanárképzés kilátásai bizonytalanok, a szükséges döntések meghozatala igen nagy késésben van? Milyen képpel rendelkeznek ön és munkatársai a tanítótársadalom jelenlegi állapotáról? És hogyan lesz a tanároknak idejük és módjuk fejlődni, amikor megnövelt óraszámuk és romló értékű �zetésük a mostaninál még nagyobb irányban kényszeríti majd őket arra, hogy délutáni, éjszakai különmunkákat vállaljanak? Tisztelettel várom válaszát.” (Hoffmann Rózsa 13. ülésnap 2006.07.10. 53. felszólalás)

2013-ban, mint az oktátásért felelős, amikor a heti óraszámot 32-re emelte (45%), már más húrokat pengetett: „És ha ön azt állítja, hogy a pedagógusok munkaterhei nőnek azáltal, hogy a munkaidejüket szabályozzuk, akkor, ha logikusan végiggondolja az állítását, abból az következik, mint ha azt állította volna, hogy korábban a pedagógusok nem dolgozták ki rendesen a heti munkaidejüket. Tájékoztatom, hogy Európa több országában a bent tartózkodás, a pedagógiai munkával végzett idő szerint szabályozzák a munkaidőt, nem a megtartott órák szerint. Rossz volt az a rendszer, amely mintegy óraadóknak tekintette a pedagógusokat, azt megengedve, hogy a megtartott órák után nyugodtan hazamehetnek, és tehetik azt, amit éppen tenniük kell vagy tenni akarnak. Éppen ezért feladathoz kötött munkaidőt határoztunk meg az új rendeletben, amelynek kiadása az ismert okok miatt késett, de minden eszközt megragadtunk annak érdekében, hogy az érdekeltek tudomására hozzuk. Így egyebek között a szakszervezetekkel végigtárgyaltuk, a tankerületi igazgatóknak pedig odaadtuk.” (Hoffmann Rózsa 297. ülésnap 2013.08.26. 30. felszólalás – interpellációt szóban megválaszolja)

A BEHOZHATATLAN SÁNTA KUTYA

A keresztény értékrendet jelentő Magyar Katolikus Lexikon „hazugság” szócikke szerint hazugságnak minősül „mások tudatos félrevezetése, a tények valóságnak nem megfelelő közlése, meggyőződésünk ellen való beszéd.”

Gondolom, a fenti definíciókat nyugodtan tekinthetjük etalonnak, lévén, hogy a Fidesz és az Orbán-kormány egy alkalmat sem mulasztana el hitet tenni keresztény elkötelezettsége mellett. Nem mellesleg a keresztények számára a hazugság bűne a 8. parancsolatba ütközik: „Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!”

✽ ✽ ✽