Mielőtt az alkotmányainkról szólnák, nem árt tisztázni, hogy valójában mi is az alkotmány. Mit értünk, érthetünk ezen fogalom alatt. Szerintem az alkotmány valamely államot, országot alkotó nép alapvető jogi helyzetét rendező szerződés vagy megállapodás, amely meghatározza az uralkodók vagy vezetők és az alattvalók vagy vezetettek egymáshoz való hatalmi viszonyrendszerét.

✽ ✽ ✽

I. VÉRSZERZŐDÉS

Az első alkotmánynak a Vérszerződést tarthatjuk. A szerződést Anonymus Gesta Hungaroruma szerint a hét vezér kötötte Etelközben egymással oly módon, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeik megerősítése képen vérüket egy edénybe csorgatták és ott összekeverték: „A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahova a szerencséd visz, oda követünk téged.” (Anonymus: Gesta Hungarorum)

Anonymus részletesen ismerteti a vérrel szentesített szerződés pontjait, melyek bizonyára az 1200 évekre már kialakult társadalmi rend jogi alapját volt hivatva biztosítani. Különösen, ami a trónöröklésről szól. Gondoljunk csak I. István és Koppány harcára, bár ez az esküpont I. István halála után, Orseolo Péter és Aba Sámuel királyságaival csorbát szenvedett.

Amit viszont fontosnak tartok megemlíteni, hogy a honfoglalás kori magyarság vérszerződésben résztvevő törzsei, a törzsszövetég, nagycsaládokból álltak, ezen nagycsaládok pedig családokból. Azaz a Vérszerződés a korabeli magyarság minden személyére kiterjedt. Anonymus idejében pedig már kialakult a rendi társadalom, ahol már volt egy kiváltságos uralkodó réteg, a nemesség és a gyakorlatilag jogfosztott parasztság, mai szóval a jobbágyság.

Ha eltekintünk a Vérszerződés allegorikus (képi) ábrázolásától, hogy vérükkel szentesítették meg a szerződésüket, akkor is valós lehetett ez a nemzetalkotó vér – vérségi szerződés. Ezt támasztja alá a számomra legérdekesebb pont, amely kimondja, „Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban.”

Ez az íratlan, szóbeli alkotmány (vérségi szerződés) évszázadokkal megelőzte a magukéra oly büszke angolok, 1215-ben íródott Magna Cartáját.

✽ ✽ ✽

2. ARANYBULLA

II. András 1222-ben kibocsájtott törvénye a nemesség követelésére, tehát valamiféle egyezség, megállapodás útján jött létre, mivel a birtokpolitikája, a pénzjövedelmekre építő gazdaságpolitikája, a merániakat előtérbe helyező személyi politikája és a zsidók, szaracénok pénzügyekben való térnyerése miatt elégedetlenség mutatkozott az országban.

A törvény rendezte a nemesség örökösödési jogát, az adómentességét, hadkötelességét. Rendelkezéseket tartalmazott a honi országalkotó nemesség idegenekkel szembeni védelméről, azáltal, hogy kimondta idegenek nem szerezhettek az ország tanácsa (országgyűlés) hozzájárulása nélkül tisztséget, méltóságot, földet. A zsidók és izmaeliták pedig sem tisztséget, sem pénzváltók, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok nem lehettek. Végül tartalmaz egy ellenállási záradékot, ami a későbbi uralkodók jogsértése, alkotmánysértése esetére a nemességet megilleti.

Sajnos ez az alkotmány nem volt hosszú életű. Két évtizedet élt meg, mert IV. Béla alatt bekövetkezett tatárjárás után, 1242-től ennek betartását már az aranybullát kikényszerítő nemesség sem tartotta szükségesnek.

IV. Béla 1247-ben szerződést kötött a Johannita lovagrenddel. A lovagok megkapták a Szörénységet, Kunországot, valamint a Barcaság egy részét. A királyi jövedelmeket zsidó bérlők kezébe adta. Ekkor alakul ki Budán a zsidónegyed.

✽ ✽ ✽

3. ÁPRILISI TÖRVÉNYEK

Az Aranybullától számítva hosszú évszázadokon keresztül nem volt alkotmányos rendünkben lényeges változást csak az 1848. évi áprilisi törvények hozták. Ezek közül a legfontosabb a jobbágyság felszabadítása volt. A közös teherviselés, az úrbériség eltörlése, a választójog kiszélesítése.

A törvényeket szentesítő V. Ferdinánd ellen a kamarilla puccsot hajtott végre és lemondatta Ferenc József javára a császári címről. Ezt a puccsot a magyar országgyűlés még 1861-ben sem fogadta el.

✽ ✽ ✽

4. AZ OKTROJÁLT ALKOTMÁNY

Az olmützi oktrojált alkotmány tipikus példája annak, hogy egy nem közmegegyezésen alapuló joganyag nem lehet valódi alkotmány. Bár számos egyéni szabadságjogot biztosított – így a törvény előtti egyenlőséget, a nyelvi és nemzeti egyenlőséget, eltörölt minden hűbéri alárendeltséget – alapjában véve azonban centralizált és abszolutista állam megteremtését jelentette azon kívül, hogy felszabdalta Magyarországot. Erdélyt önálló tartományként ismerte el, a szerbeknek Vajdaság néven autonómiát adott. Ez az adott politikai helyzetben azt célozta, hogy a szabadságharcot a nemzetiségek lázadásával verje le.

Erre nem lehetett más választ adni, mint az 1849. április 14-i trónfosztást.

✽ ✽ ✽

5. AZ OKTÓBERI DIPLOMA

A történészek azt tartják, hogy az olmützi oktrojált alkotmányt nem léptették hatályba. S bár formailag ez igaz, 1860. október 20-án I. Ferenc József kiadta a vele szellemiségében megegyező Októberi Diplomát.

Ez a Habsburg Birodalom uralma alá tartozó országok életének alkotmányos alapokra való helyezését célozta, ugyanakkor az abszolutizmus által Magyarországnak Ausztriába történő beolvasztását fenntartotta és a birodalom ügyeit a Birodalmi Tanács (Reichsrat) hatáskörébe utalta. A birodalom egyes országai számára csak autonómiát helyezett kilátásba.

Az Októberi diplomához kapcsolódó februári pátens egy császári nyílt parancs, mely az Októberi diploma értelmében létrehozott Birodalmi Tanácsot korlátozott jogkörű törvényhozó testületté alakítja. A februári pátens a legerősebb ellenállást Magyarországon váltotta ki.

Mivel az alkotmányosan összehívott magyar országgyűlés a birodalmi tanács intézményét, mint a magyar állam szuverenitását csorbító tényezőt, 1861-ben elutasította, Ferenc József feloszlatta az országgyűlést.

✽ ✽ ✽

6. A KIEGYEZÉS

Sok huzavona után 1867-ben megtörtént a Habsburg ház és a magyar rendek között a kiegyezés. Valódi egy törvénybe foglalt Alkotmányról itt sem beszélhetünk. Több 1867-es törvény rendelkezett alkotmányjogi tartalomról.

Ami az uralkodó és az alattvalók közti szerződési jelleget illeti, az csak az uralkodó és az alattvalók, a magyarság néhány vezetője közt létrejött megállapodás volt. Nevezetesen egyfelől Ferenc József, másfelől Deák Ferenc és gróf Andrássy Gyula között jött létre.

Ezek közül meg kell említeni az V. Ferdinánd elleni puccs, lemondatásának utólagos jogi elfogadását. Természetesen maga a III. törvénycikk nem fogalmaz ily sarkalatosan, mint amint azt én teszem.

✽ ✽ ✽

7. A SZENTKORONA TAN

A Szentkorona tan a középkorban kialakult magyar hagyomány, amely az addig még nem létező államelméletet pótolva, a Szent Korona „testének” elképzelésében hozta létre a király személyétől független magyar államiság fogalmát. Ez az eszmerendszer hosszú időn keresztül Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját képezte, erre épült a magyar állam eszméje. Kezdetben azonban az uralkodót értették alatta. Werbőczi István már a Tripartitumában rendre ezt a kifejezést használja: „az ország szent koronájának joghatósága.”

Miközben a vele történő megkoronázás volt az uralkodó és uralkodói hatalom elismerésének jogi aktusa, az uralkodói hatalmat valójában a korabeli hatalmi erőviszonyok határozták meg. Bár Hunyadi Mátyást 1458-tól uralkodott, királlyá koronázására Székesfehérvárott csak 1464-ben került sor. II. József, a „kalapos király” saját elhatározásából lemondott a koronázásról és az ezzel járó eskütételről. Ferenc József is 1867-ig koronázás nélkül gyakorolta hatalmát.

Timon Ákos 1885–1925 közötti egyetemi tanársága idején a magyar jogtörténet írásának és tanulmányozásának vezető szereplője volt. A Magyar alkotmány- és jogtörténet című munkájában a magyar nép által az őshazából magával hozott erőteljesebb közszellemen, közjogi érzéken alapuló a szentkorona-tannal indokolja, hogy a 13. századtól Magyarországon megszűnt a személyes jellegű királyi hatalom, és létrejött a rendiség, mégpedig a külföldi eredetű hűbériség eszméivel vívott küzdelemben. 1848-ban kiteljesedett az a rendszer, ami kizárja az osztályellentéteket a magyar társadalom egészséges organizmusán belül: „Az 1848. évi törvények óta az egész magyar nemzet a szent koronát fején viselő királlyal egyetemben alkotja azt az egységes közjogi egészet, élő szervezetet, amit a középkori források a szent korona egész testének (totum corpus Sacrae Regni Coronae) neveznek. Napjainkban pedig államnak nevezünk.” (Timon Ákos: Magyar állam- és jogtörténet. Bp. 1903. 479. oldal)

Az is megállapítható, hogy a magyar Szentkorona szakrális jellege ősibb minden más koronánál. Még akkor is, ha tudjuk, hogy I. István nem a mai koronát viselte. Az a koronázási palást ábrája szerint bizonyára az alsó görög korona lehetett. A mai formáját III. Béla alatt 1172-1196 között nyerte el. A hajdan világirodalom Anglia jelenleg ismert első létező koronája 1662-ben készült és ezt váltotta az 1838-ban készített, ma is használt korona.

A Szentkorona tan valódi jelentőséget 1920 után kapott – ezért tárgyalom időrendben ily későn –, mikor végleg és örökre kimondták a Habsburg ház trónfosztását. A korábban az uralkodó nevében hozott bírósági ítéletek ezentúl a Szentkorona nevében lettek kimondva. Az 1930. évi XXXIV. tc. 1. §-a kimondta, hogy „a bírói hatalmat az állami bírságok a magyar szent korona nevében gyakorolják.”

✽ ✽ ✽

8. A KIS ALKOTMÁNY

Ez az 1946. évi I. törvény volt az első valóban egy törvénybe foglalt alkotmányszöveg. Rövid ideig, mintegy három évig volt hatályban. Alkotmányalkotási jogát a választások eredményével indokolja. Ez számomra azért nem elfogadható indok, mert a választások során erre nem kapott felhatalmazást. Rendelkezett az államformáról és hatalmi viszonyokról: „Az államhatalom kizárólagos forrása és birtokosa a magyar nép. A magyar nép a törvényhozó hatalmat az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés útján gyakorolja.”

Közvetlen hatalomgyakorlásról nincs szó, de más alapvető emberi jogokról sem.

✽ ✽ ✽

9. A SZTÁLINI ALKOTMÁNY

Ez a sztálinista mintára létrehozott, Rákosi Mátyás személyéhez kötött 1949. évi XX. törvény volt. Bár kimondta, hogy a hatalom a dolgozó néppé, amelyik a hatalmát a választott képviselői útján gyakorolja hatalmát. Ennek deklarálásán túl azonban semmi nemű politikai jogot számára nem biztosított. Volt ugyan választójoga és választható is volt, mégis csak a Hazafias Front jelöltjeire adhatta le voksát és csak az lett választható, akit a dolgozó nép élcsapata, a „Párt” megnyújtott keze, a civilnek álcázott Hazafias Népfront jelölt. Az Alkotmány megalkotói még egy látszólag demokratikus, de valójában a biztonsági kockázatot semlegesítő rendelkezést is beépítettek, tudniillik, hogy a megválasztott képviselő visszahívható volt. Persze alkalomadtán a visszahívást a „dolgozó nép” élcsapata, a Párt kezdeményezte volna.

A szólás és gyülekezési szabadságot megkötéssel biztosította csak: „A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot."

✽ ✽ ✽

10. A RENDSZERVÁLTÁS ALKOTMÁNYA

1989-ben az MSZMP-vel folytatott ellenzéki tárgyalások megegyezése alapján, az 1949-es Alkotmány módosítás volt. Ezért megtartotta a korábbi év és törvényszámot, azonban egyedüliként ez a módosítás adta meg ez ideig a legtöbb beleszólást az Alkotmány által a hatalom birtokosának nevezett és vezetett nép számára a valódi hatalmi birtokos „választott” vezetőkkel szemben: „minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”

Egyéni és személyes jogként biztosította, hogy bárki, aki úgy vélte, valamely jogszabály sérti alkotmányos jogait, az alkotmányos jogképesség elve alapján kezdeményezhette annak alkotmánybírósági felülvizsgálatát.

A kollektív jogok esetében pedig a hatalommal rendelkező nép (vezetettek) közvetlenül (népszavazások formájában) gyakorolhatta hatalmát, azaz felülbírálhatta a választási ígéreteit be nem tartó törvényhozást és az állami szerveket (vezetőket).

Az említett közvetlen hatalomgyakorlás abban is megnyilvánult, hogy a népszavazásokról szóló 1989. évi XVII. tv. kimondta „Az alkotmány elfogadásáról (megerősítéséről) népszavazás útján kell dönteni.” Ez pedig azt jelentette, hogy egy ily módon hatályosuló Alkotmány valódi szerződés (Vérszerződés) lehetett volna.

✽ ✽ ✽

11. AZ ALAPTÖRVÉNY

Ez egy teljesen új, 2011-ben elfogadott alkotmány szöveg, mely már nevében sem Alkotmány, hanem Alaptörvény. Nem mintha ettől sok minden megváltozna, de talán jól szemlélteti, alaptörvényi – alkotmánytalan – berendezkedésünk változását. Az érthetőség szempontjából nézzük meg, hogy változott az előző fejezetben hivatkozott alkotmányi rendelkezések szempontjából. Az Alaptörvényben már az országot alkotó nép nem birtokosa a hatalomnak, hanem csak a hatalom forrása: „A közhatalom forrása a nép”.

Érdemes összevetni ezt a nyúlfarknyi definíciót az 1946-os Kis Alkotmány szövegével: "Az államhatalom kizárólagos forrása és birtokosa a magyar nép." Nem tudom érződik-e a két megfogalmazás közti igen lényeges különbség?

Bár az egyén jogképességét ez az Alaptörvény is elismeri, ennek ellenére most már nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz.

A kollektív és közvetlen beleszólást az ország ügyeibe, már csak kivételesen gyakorolhatja: „a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.”

Sajnos ennek az alkotmányos fejlődésben visszalépést mutató joganyagnak a létrejöttét az tette lehetővé, hogy egyfelől a népszavazásról szóló törvényt 1998-ban újra alkották és ebből már kihagyták azt a rendelkezést, hogy az „alkotmány elfogadásáról (megerősítéséről) népszavazás útján kell dönteni.”

Pedig a kihagyás helyett, magába az Alkotmányba kellett volna átemelni, hiszen ez biztosította volna, hogy csakis népszavazás útján lehessen elfogadni egy új Alkotmányt, nevezzük bár azt akár Alaptörvénynek is.

✽ ✽ ✽