Hogy mi késztetett arra, hogy magam parainesisét e tárgyban megírjam, annak sok indoka leend, melyek közül a legelső az a kebeldüllesztő büszkeség, hogy édes anyanyelvem számtalan oly tulajdonsággal rendelkezik, melyekhez hasonlót nem vagy csak igen rikán találni.
Nem szeretnék tudományos érveket felsorakoztatni, inkább maradnék a költészet talaján, amikor nyelvünk egyik csodás tulajdonságára hivatkoznék, mint az ikes igék létére, melyek nyelvrokonság ide, nyelvrkonság oda, más nyelben nem lelhetők fel.
„Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.” – írja a költő Faludy György és bár manapság már a nyelvészek is gyakran idejét múltnak tekintik, én kiállok eme sajátosság megmaradása mellett, mert Arany Jánossal értek egyet:
„Ikes vagy nem ikes, azzal nem törődik,
Gyermeke ha csínt tesz, mondja megverődik;
Szóval annyi bűne, amennyi mondása:
Ez a paraszt beszéd nagy isten-csapása.” (Arany János)
✽ ✽ ✽
Nyelvünk egy másik jellemző sajátossága, hogy a világ kb. 6500-7000 nyelve közül csak 5 használja a keleti névsorrendet: a magyar, kínai, japán, koreai és a vietnámi. Ebben az az meglepően érdekes, hogy a vezeték (család) nevek kialakulása csak az 1400-as évekre elejére tehetők a magyar nyelvi okoskodás mégis megőrizte rokonságát a Távol-Keleten maradtakkal. Valójában ezzel szeretnék a továbbiakban foglalkozni, mert a magyarok és a japánok kozmopolita többsége külföldön és a globális cybertérben (pl. a közösségi oldalakon) megfordítva, tehát nyugati sorrendben használja a nevét (János Szabó, Haruki Murakami) Azt persze felmérni sem tudom, hogy hány egyébként melldöngető nagy „magyarkodó"-t sértek meg ezzel a kozmopolita jelzővel. Persze, hogy ezek maguktól nem változtatják meg árulkodó is rájuk nézve, hiszen egyfelől könnyen befolyásolhatja őket a Facebook, aminek képtelenek ellenállni.
Ami érdekes, hogy a múlt század közepéig, amíg az MTA tudósai igen helytelenül be nem avatkozott be azzal az indokkal, hogy mindenkit úgy kell nevezni, ahogy anyakönyvezve vagyon, a magyar írásbeliség ezt a keleti névsorrendet alkalmazta más nemzetek neveire is épp úgy minként ezt a mai napig is teszik a nyugati névsorrend hasznákói. Nincs semmi meglepő és az illető emberi nagyságán sem esett csorba, azáltal, hogy Mahler Gusztávnak, Strauss Richárdnak, Failoni Sergionak, Giordano Umbertonak esetleg Shakespeare Vilmosnak írták a nevüket.
Az MTA Nyelvtudományi Intézetének egyoldalú döntése viszont hátrányos helyzetbe hozta a nyelvünket, hiszen amíg mi az eredeti írásformát (Gustav Mahler, Richard Strauss, Sergio Failoni, Umberto Giordano, ill. William Shakespeare) a nyugati névsorrendet használó nyelvek az elvárható viszonyosság alapján ezt nekünk nem biztosították. Hiszen még a nemzetközi jog is tiltja a fajra, színre, nemre, vallásra és végül a nyelvre történő megkülönböztetést. Ami ennél is súlyosabb, azt a hamis látszatot kelti, mintha a mi nyelvünk alacsonyabb rendű lenne.
Nem növeli az MTA Nyelvtudományi Intézetének egyoldalú döntésének jogosságát az a tény, sem a cseh, sem szlovák nyelvészeket nem zavarja, hogy Merkel Angéla nevét Angela Markelovának, Thatcher Margitét pedig Thatcherovánk írják, pedig nekik nem ez a nevük.
Mindezek alapján polgári elégedetlenséget kezdeményezek és kijelentem, hogy bármely nemzetiségű és bármely nyelvű holt és élő személy nevét csakis a keleti névsorrend szerint fogom leírni.
✽ ✽ ✽
