A Pipagyújtó a Duna bal partján fekvő csallóközi Somorja városhoz közeli, a központtól kb. 4 km-re délkeletre, hajdan volt csárda neve volt. Csak pusztulásának idejét jegyezte fel a történelem. 1849. május 12-én a Tavaszi hadjárat során itt egy kisebb csata során rombolták le.
✾ ✾ ✾
Az 1848-as forradalom Somorja városát sem kímélte. A forradalmi eseményeket itt az jelentette, hogy egy Suman Mihály nevű kereskedő, a helybéli sóház homlokzatán levő „királyi dupla sast” bemeszelte. Akár nyugodtan tekinthetjük ezt az 1956-os vörös csillagleverések történelmi előzményének is. A sóház bérlőjének, Mayer Ferencnek a panaszára, a városi tanács törvényszéke vizsgálatot tartott, ahol is fentnevezett „csillag leverő” beismerte, hogy jókedvében volt, amikor a „fél dupla sast bemeszelte, mivel már a dupla sasra semmi szükség nincsen”. A tanácsnokok azonban bölcsen járt el, mondván, hogy mivel az „efféle tettek a közcsend megzavarására alkalmasak”, a vétkest ennyivel elmarasztalta, de ezen kívül semmivel sem büntette, még a sasfej duplikátumának helyreállítást sem rendelte el. Végül határozatban rendelte el, hogy ezen táblát a magyar címerrel és a nemzeti színekkel történő megfestését megrendelte.
✾ ✾ ✾
Miután 1848. december 18-án Windisch-Grätz bevonult Pozsonyba, Somorját és környékét Naustadter vezérőrnagy csapatai foglalták el, bár idővel a városka többször is gazdát cserélt. 1848 áprilisában Komárom védői áttörték a császáriak gyűrűjét és a komáromi 37. zászlóalj 1849. május 4-én Várkonyig (ma Nyékvárkony városrésze) nyomultak előre. Május 5-én egy 25 huszárból előőrs Somorjára ment, amit egy nap múlva a zászlóalj is követett. Velük szemben Dénesden (ma Dénesdtorcsmisérd) állt a császári ellenség 1600 fő gyalogosa és 6 ágyúból álló ütege, akik május 12-én a reggeli órákban áthaladva Somorján Tejfalú (ma Somorja része) irányába vonultak, majd azt elhagyva, a valaha volt Pipagyújtó csárdánál alakult ki tűzharc köztük és a honvédség között. Az összecsapás során a csárda megsemmisült – vélhetőleg bevetették az tüzérséget is, hiszen a kézifegyverektől egy épület nem semmisül meg -, 7 magyar honvéd elesett és kettő megsebesült.
A hajdanvolt csárda helyére az elesett magyar hősök emlékére már 1861. szeptember 8-án emlékművet állítottak, melyre 1882-ben és 1899-ben emléktáblák kerültek.
✾ ✾ ✾
Az emlékművön található nevek:
Csonka Pál, Hibó József, Kostyál Pál, Mézes József, Paumann Ferenc, Pogrányi József és Szilassy János, a 37. honvéd zászlóalj 3. századának katonái. Én úgy gondolom, persze ezen kívül más bizonyítékom nincs rá, hogy a túlerővel szemben álló zászlóalj Komárom irányába történő visszavonulását a 3. század utóvédként biztosította, lévén hogy az elesettek mind, kivétel nélkül csak ennek az egy századnak a honvédjei voltak
Somorja történetének megírója Horváth Lajos úgy véli, hogy a csata elesettjeit, mivel azok vallását nem ismerték a somorjai katolikus, református és evangélikus lelkészek közösen tartott halotti szertartással temették el. Mindezek ellenére a somorjai halotti anyakönyvekbe a 7 hősi halott közül 5 főt bejegyeztek és származási megyéjüket is ismerték.
A római katolikus anyakönyvbe: Mézes Józsefet, Kostyál Jánost, Pogrányi Józsefet és Paumann Ferencet. A református anyakönyvben nem találtam bejegyzést és végül az evangélikus lelkész egy ismeretlen nevűt, aki bármelyik lehetett a fent maradt Hibó József, Csonka Pál és Szilassy János közül.
✾ ✾ ✾
