A 2019-es EP választások után egyes baloldali EP képviselők a magyar kormánypárti képviselők kinevezése ellen akcióztak az Európai Parlament bizottságaiban. Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott: „Az ellenzéki képviselők átlépték az erkölcsi határvonalat.” Kocsis Máté ezt magyarázva kijelentette a közszolgálat M1 televízióban, hogy „A Fideszben felmerült, hogy ha a DK az Európai Parlamentben felrúgta az eddigi gyakorlatot, akkor a magyar parlamenti bizottságokból ki kellene rakni a DK-s vezetőket.”
Ez a mai ellenzék, amúgy is a bögyében van minden igaz magyarnak, mivel minden piszlicsáré ügyben azonnal bepanaszolja az Orbán kormányt és a Fideszt, megkérdőjelezve a hazai jogállamiságot és demokráciát.
Magam részéről azt kell, hogy megállapítsam, a politika világában sem létezik az arkhimédeszi fix pont, amellyel ki lehetne fordítani a sarkaiból a világot. Az alábbi idézetek a korabeli MTI közleményekből valók, melyeket itt-ott számozott és kiemelt megjegyzéseimmel, kiegészítéseimmel láttam el.
2006. október 24-én Orbán Viktor az akkor ismét ellenzékben, most ismét hatalomban levő politikus Strasbourgban felszólalt az EPP frakció tanácskozásán. Az általa elmondottak azonnal éles támadásokat kapott az akkori kormánypártok részéről.
Az akkor ismét épp hatalmon, most ismét ellenzékben levő MSZP így reagált az hírre:
„A Magyar Szocialista Párt Országgyűlési Képviselőcsoport Külügyi és Európai Ügyek Munkacsoportja megütközéssel értesült Orbán Viktor beszédéről az Európai Néppárt keddi frakcióülésén. A FIDESZ nemzetet megosztó akciósorozata a hatalom megragadása érdekében újabb szégyenteljes fejezetéhez ért. Mivel Orbán Viktornak a kormány megbuktatását célzó akciói itthon nem voltak sikeresek, úgy tűnik, a FIDESZ elnöke most Brüsszelen keresztül igyekszik támadni és lejáratni a magyar kormányt. Ehhez immár nem csupán az európai pártokat, de magának az Európai Uniónak az intézményeit is felhasználná. E kísérlete során, melynek árát az egész magyar lakossággal fizetteti meg, a nagyobbik ellenzéki párt láthatólag igyekszik ellehetetleníteni mindenfajta jószándékú párbeszédet bal és jobboldali politikusok között nem csak Budapesten, hanem már Brüsszelben is.
Az MSZP országgyűlési frakciójának Külügyi és Európai Ügyek Munkacsoportja határozottan elítéli ezt a kísérletet. A maga részéről mindent megtesz azért, hogy az ország demokratikusan megválasztott képviselői az egész nemzet érdekében összefogva lépjenek fel a hazai és nemzetközi fórumokon egyaránt."
Fidesz európai parlamenti képviselői szerint a magyar sajtó kiforgatta Orbán Viktor strasbourgi beszédét, Orbán Viktor ugyanis azt „hangsúlyozta, hogy az európai politikusoknak azoktól a posztkommunista jelenségektől és politikai tényezőktől kell megvonni a bizalmat, akik a rendszerváltozás előtti gyakorlatot folytatják, lenézve és becsapva választóikat úgy is, mint külföldi partnereiket.”
Mivel az MTI is a Fidesz által hazugsággal vádolt sajtóhoz tartozott, ehhez a közleményhez pontosító kiegészítést fűzött „Mint arról az MTI Orbán Viktor strasbourgi beszédének elhangzása után, kedden este beszámolt, a Fidesz elnöke az Európai Néppárt frakcióülésén többek között azt mondta: az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.”
2006. október 26-án Orbán Viktor Merkel Angélával folytatott 40 perces kétoldalú megbeszélést, melyen a magyar belügyek is szóba kerültek. A megbeszélés után tartott sajtótájékoztatón Orbán nem kívánta elmondani, hogy miként reagált Merkel az általa elmondottakra, mondván, hogy "ez alapvető diplomáciai és viselkedésbeli normákat sértene". Mindenesetre hozzátette, hogy "elvi kérdésekben egyetértés van közöttünk". Ami a diplomácia nyelvén azt jelenti, hogy gyakorlati kérdésekben viszont nem voltak azonosak az álláspontjaik.
Orbán vendéglátója előtt is jól ismert álláspontját ismételte meg. Ennek lényege az, hogy a magyar miniszterelnök személye a Fidesz szerint nem politikai kérdés, hanem "morális szempontból tartjuk elfogadhatatlannak, hogy a történtek után a kormányfő személyét illetően ne történjék változás". Kifejtette azt a nézetét, hogy az ország a jelenlegi helyzetben nem engedheti a választások előrehozását, a válságot a szocialistáknak kell megoldaniuk. A Fidesz egyúttal fenntartja javaslatát egy "limitált szakértői és technokrata kormányzásra".
1. A Fidesz-féle ellenzéki konstruktív magatartás lényege az, hogy bíráljuk a kormánypártot annak teszetoszasága miatt, hogy nem tud úrrá lenni a gazdasági nehézségeken, de épp ezekért a főleg külföldről begyűrűződött gazdasági nehézségek megoldását azért nem vállalja fel, mivel ő sem tudná megoldani.
A Fidesz számára egyetlen demokratikus eszköz maradt, ez pedig a népszavazás intézménye azokról a kérdésekről, amelyek – mint Merkel előtt is kifejtette – "megtestesítik a kormányzati hazugságokat". Orbán szerint a referendumon nem csak a feltett kérdésekről, de a kormány sorsáról is döntés születhet. Hangoztatta: helyre kell állítani azt a helyzetet, hogy egy demokráciában az irányokat a választók jelölik ki, s nem önkényesen a kormány. Szavai szerint amit a Gyurcsány-kormány most csinál, arra senkitől nem kapott felhatalmazást.
2. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott, mivel a Fidesz került hatalomra és így már nem volt szükséges, hogy konkrét politikai cselekedeteihez is felhatalmazást kapjon. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az általa még ellenzékben igencsak szorgalmazott népszavazás demokratikus intézményét, amely az a általa megfogalmazottak szerint, hogy egy demokráciában az irányokat a választók jelölik ki, alkotmányosan ellehetetlenítette.
2006-ban Orbán még 7 igenes népszavazást tervezett, de ez két év alatt, 2008-ra leolvadt 3-igenesre, majd 2012-től akárhány igenes vagy nemes lenne, de a népszavazás intézménye, mint olyan megszűnt.
2006. november 29-én az MSZP közleményt juttatott el az MTI-hez, melyben Hiller István, az MSZP elnöke és Lendvai Ildikó, a párt frakcióvezetője azt állították, hogy „Orbán Viktor pártelnök megtiltotta a fideszes európai parlamenti képviselőknek, hogy a magyar érdekek közös uniós képviseletét előbbre valónak tartsák a pártparancsnál.”
3. Érdekes, hogy erre az MTI közleményre, illetve Hiller és Lendvai vádjaira sem a Fidesz, sem bármely politikusa sem akkor, sem azóta nem reagált, nem nevezték hazugságnak, nem cáfolták tényszerűségét, melyet hiába kerestem az MTI közleményekben.
2006. december 14-én Orbán Viktor interjút adott a Heti Válasznak, melyben kijelentette: „minden erőmmel azon vagyok, hogy Magyarország ne kerüljön olyan helyzetbe, amikor nekem egy, a demokráciára veszélyt jelentő beteges hazudozóval kell tárgyalnom", továbbá megfenyegette a hatalmon levő politikusokat, hogy „A hatalomba visszatért posztkommunista elit ezúttal nem tudja elkerülni, hogy minden cselekedetéért kiméressék rá a jog szerinti felelősség.”
Az elsőhöz nem fűztek akkor véleményt, a másodikhoz, a jogi vonatkozású fenyegetőzéshez azonban igen. A Fidesz ezeket azonban alaptalan, hazug támadásoknak nevezte, mondván „Orbán Viktor a lapinterjúból idézett mondattal arra utalt, hogy gazdasági és a jogi értelemben is el kell számolniuk azoknak, akik felelősek azért, hogy emberek ilyen helyzetbe kerültek, hogy a középosztály halad a lecsúszás felé, hogy a kettészakad az ország, és hogy szolidáris helyett kirekesztő fejlődés valósul meg.”
4. A jogi értelem az jog szerinti felelősséget jelent akár honnan nézem is. Ennyiben érthetetlen, hogy a Fidesz ennek állítását miért minősítette akkoriban alaptalannak és hazugnak. Ha csak nem magára Orbán Viktorra vonatkoztak ezek a kitételek, mert ők már akkor tudták, amivel minket etettek, hogy Gyurcsány ellen semmiféle jogi felelősségre vonás nem fog történni, mint ahogy nem is történt. Bár ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó – tartja a mondás!
Végül nem árt a maga teljes valójában megismerni Orbán 2006-os strasbourgi beszédét. Ezeket mondta:
„Az 56-os magyarok üzenete után, ha megengedik, néhány gondolatot mondanék a 2006-os magyarok üzenetéről is. A XX. század Európa számára is a szenvedések korszaka volt, de a század második felében sikerült leküzdeni a bajok nagy részét, elhárítani az újabb veszélyeket, megteremteni a békés együttműködést és Európa egységét.
Ám kedves barátaim, a történelem nem áll meg. Európának épp úgy, mint Magyarországnak a leküzdött nehézségek után újabb és újabb kihívásokkal és próbatételekkel kell szembenéznie. A közös ünneplés, a mai közös ünneplés egyik értelme is éppen az, hogy a múlt nagyszerű példáiból erőt és tudást merítsünk a jövő kihívásainak leküzdésére. Mit mondott Margaret Thatcher? Azt mondta, a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik.
Kedves barátaim, az egyik kihívás, amellyel szembesülnünk kell, egy közös örökség. Magától a kommunizmustól ugyan sikerült megmenekülnie Európának, de a kommunizmus örökségétől nem. Ma már egész Európa küzd a kommunizmus örökségével, és a jelek szerint küzdeni is fog még jó ideig. A kommunizmus ugyanis az általa megszállt közép-európai országokban intézményesített, úgy is mondhatnám, hogy államosított szinte minden rosszat, amivel a XIX. és XX. században az európai nemzetek küzdöttek.
A kommunizmus a saját országaiban évtizedekre intézményesítette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adatokat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat. Az Unió bővítésével ezek közös örökséggé váltak. Ezekkel most már az egész Európai Uniónak szembe kell néznie. Úgy mint a saját területén belüli saját problémáival.
Azt hiszem, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a németek ezt talán hamarabb megtapasztalták, mint Európa más népei, rögtön az újraegyesítés után.
5. Nem tudok nem igazat adni Orbán Viktornak abban, hogy a kommunizmus ugyan 30 évvel ezelőtt megbukott, de a korrupció egyre inkább él és virult. És ki a megmondhatója, hogy az „évtizedek” hány évtizedet jelent még a jövőben is. Persze ez csak annak következménye, hogy a politikusok és az ő híveik bár keresztény konzervatívnak mondják magukat, a saját erkölcseiket relativizálják: ugyanazon dolog, cselekedet megítélése attól függ, ők tettét vagy mi tettük. Már az is látható, hogy az egész Európai Unió, miként azt Orbán megjósolta kénytelen ezzel szembenézni, persze ennek a szembenézésnek a megítélése is az erkölcsi relativizmus alapján történik. (Lásd Sargentini jelentés, az EPP tagság felfüggesztése)
Nem tudom, mitől nehezebb megszabadulni: magától a rossz rendszertől, vagy annak terhes örökségétől. Egy azonban biztos: mindkét feladat nehéz és embert próbáló kihívás. De a történelem arra tanít bennünket, hogy ha szolidárisak vagyunk egymással, egyik sem lehetetlen.
Ezért kell az Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.
Tisztelt hölgyeim és uraim, mindeközben Európának, régi és új tagállamoknak együtt, egy új természetű kihívással is szembe kell néznie. Mondjuk ki bátran: egyre növekvő gazdasági nyomás nehezedik az európai demokráciákra. Egyre erősödik és egyre nagyobb teret nyer az a felfogás, mely szerint mindenekfelett gazdasági szempontoknak kell érvényesülniük a demokráciákban. Ez a nyomás a globális gazdaság nyomása. S tudjuk, hogy miből ered. Olyan óriásvállalatok működtetik a világgazdaságot, amelyek gyakran erősebbek, mint egy-egy európai ország. Ezek az óriások érthető módon saját szempontjaikat akarják minél inkább érvényesíteni. És mi más lehetne egy ilyen óriás célja, mint a versenyképesség? És természetes az is, hogy ezek az óriások azt szeretnék, hogy a politika legfőbb célja is a versenyképesség legyen. A politika részéről azonban nem lenne helyes engedni ennek a nyomásnak. Mert a politika célja nem lehet kizárólag a versenyképesség.
Egy ország és nemzet mindig többet akar, mint egyszerűen versenyképesnek lenni. Minden emberi közösség célja a boldog, harmonikus és biztonságos élet, ami mindig több, mint a gazdasági versenyképesség. A versenyképesség csak egy eszköz a sok közül, amely egy közösséget, egy nemzetet hozzásegíthet a céljához. Ha és amikor szükséges, nekünk képesnek kell lennünk, hogy ellenálljunk globális gazdasági törekvéseknek is.
Kedves barátaim, ez a probléma a volt kommunista országokban és leginkább Magyarországon extrém módon jelentkezett az elmúlt esztendőkben. És igen tanulságos az Önök számára is. Közép-Európában több helyütt, így nálunk is, végbement egy bizarr egyesülés, amely során posztkommunista elitek eszközként kezdték használni a versenyképességi ideológiát, ugyanúgy, ahogy annak idején használták a kommunisták eszközként a marxista ideológiát. Úgy vélik, a versenyképesség az az ideológia, amellyel mindent meg lehet indokolni. A munkanélküliséget, az elszegényedést, az áremeléseket, a kulturális és természeti környezet tönkretételét is. Vagyis ma mi arra figyelmeztetjük Magyarországról Nyugat-Európát, hogy a két veszélyes jelenség, a kommunista örökség és a gazdaság mindenhatósága egyesülhet, és együtt még nagyobb veszélyt jelenthetnek, mint külön-külön. Azért van szükségük egymásra, mert a kérlelhetetlen gazdasági szempontok igazolhatják a posztkommunista hatalomgyakorlás módszereit. Cserében a hatalom pedig érvényesíti a gazdasági érdekeket, akár egy ország érdekeivel szemben is.
A posztkommunista elit nyíltan kijelentette Magyarországon – idézem őket – hogy egy országot úgy kell működtetni, mint egy nagyvállalatot. Innen már csak egy lépés, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a hatalom, ha érdeke megkívánja, átlépje a jogállamiság határait, ahogy tette ezt tegnap is Budapesten. Amikor a megemlékezők ellen brutális rendőri akciót indítottak, erődemonstrációt mutattak be, az ünneplőkkel szemben brutálisan léptek fel és habozás nélkül törték le az emberi jogokat…"
6. Most már csak az a kérdésem maradt hátra, hogyha 2006-ban hiba volt egy országot a versenyképesség szempontjából irányítani, akkor Orbán Viktor miért teszi ezt? Vagy talán nem érvényesíti a mai hatalom a gazdasági érdekeit, akár az ország érdekével szemben is? Ha pedig innen már csak egy lépés, ha érdeke megkívánja, a jogállamiság határainak átlépése, akkor beláthatjuk ez már 2011-ben megtörtént, habozás nélkül törölték el – és nem egy primitívnek mondható rendőrségi túlkapással, hanem ennél súlyosabb, mélyebbre ható – alkotmányos úton.
✽ ✽ ✽
