A világhírű énekest, Carusot, aki 1907. október 2-án Radames szerepét énekelte Verdi Aida című operájából a pesti operalátogató és kedvelő közönség kifütyülte.
75 évvel később, 1982. december 2-án az Erkel Színházban, egy másik világhíresség, Jurij Ljubimov Don Giovanni rendezését fütyülte ki a közönség. Ráadásul konzervatív és jól nevelt emberekről lévén szó, akik nem tudva csakúgy csibészesen, két ujjat a szájba dugva fütyülni, előre felkészülve eme garázdaságra, sípokat és fütyülőket hoztak magukkal. Ezt az esetet még az is tetézte, hogy a bemutató közben megjelent a rendőrség, mondván telefonos bejelentés szerint bombát helyeztek el a színpadon.
Újabb 10 évvel később a Kossuth téren, 1992. október 23-án világhírességnek egyáltalán nem mondható Göncz Árpád köztársasági elnök már bele sem tudott kezdeni produkciójába, szónoklatának bejelentése füttykoncertet váltott ki az ünneplő tömeg egy részéből (kopasz skinheadek), mire mimóza lelkületű köztársasági elnökünk. kb. 50 másodpercig állta zavarodottan és tanácstalanul forgatva apró szemeit, végül látva zavarát, talán egy protokollos kihívta oda amerről jött. Valahogy mégis ezt a kifütyülést fújták föl egyes politikai erők a legjobban.
Véleményem szerint, és ezzel nem vagyok egyedül, a rendőrségnek fel kellett volna lépnie (a Kossuth téren.) Még ha nagyon szigorúan értelmezzük a jogszabályokat, az esetben is egyértelműen megáll a garázdaság szabálysértése, amelyet az követ el, aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Ez kétséget kizáróan megtörtént mindhárom esetben. (Orbán Viktor Napirend előtti felszólalás 326. ülésnap 10. felszólalás 1992. október 26.)
Kérem higgyék el nekem, nem áll szándékomban a 2006-os októberi események rendőri fellépését mentegetni – még annak ellenére sem, ha Göncz kifütyülése és a 2006. évi csata közt hatalmas különbség volt –, csak az orbáni kettős mérce alkalmazását kifogásolnám, az egyiknél kormányzati hiba, sőt volt a rendőrség be nem avatkozása, a másiknál kormányzati bűn volt a rendőrség fellépése (mert az a mi kutyánk kölyke), az egyik garázdaság, a másik nem, (mert az a mi kutyánk kölyke). Bár azt is felhozhatnám, hogy mind a BRFK, mind a BM sőt a legfőbb ügyész is úgy nyilatkozott, Hogy az incidens egyetlen egy hatályos jogszabályba nem ütközött, ami indokolhatta volna, jogszerűvé tette volna a rendőrség közbelépését – az 50 másodperces tapsolással vegyes – füttykoncert ellen.
Orbán Viktor még azzal is megvádolta a kormánypárti politikusokat, hogy szerintük Göncz Árpádot terheli a felelősség, aki „addig akadályozta a végrehajtó hatalom alkotmányos működését, amíg a felháborodott – úgymond – nép kénytelen volt fasiszta egyenruhát és jelvényeket ölteni, hogy e feletti felháborodását kifejezze.” (Orbán Viktor Napirend előtti felszólalás 326. ülésnap 10. felszólalás 1992. október 26.)
Valójában Göncz Árpád köztársasági elnöksége egy politikai zsarolás eredményeként jött össze. Ugyanis az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény, amely szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat csak alkotmányerejű, azaz kétharmados törvényekben lehet megállapítani, a gyakorlatban lehetetlenné tették a végrehajtó hatalom működését. Ennek feloldása, megváltoztatása ellentétele lett Göncz Árpád személye. Tovább élezte személye körül kialakult helyzetet az, hogy a csak formális tisztséget betöltő Göncz Árpád, nem írt alá elfogadott törvényeket és egyes személyi kinevezéseket. Az Alkotmánybíróságnak kellett kimondania ezek jogszerűtlenségét és észszerű határidőt rendelni az aláírás megtételhez.
Akárhogy is nézem a korabeli liberálisok és a baloldaliak összefogtak, hogy a sajnálatos incidenst kihasználva nagyot üssenek a nemzeti oldalon. Közülük egyesek mostanra már köpönyeget cseréltek, csak korábbi nemzetrontó tetteikért felejtettek el bocsánatot kérni.
De hát, mint tudjuk, kutyából nem lesz szalonna!
✽ ✽ ✽