Bayeres

Zsoltika

Levelét megirta;

Szerelmes

Könnyével

Azt is telesirta.

Kezdhetné szegény Arany János híres versét e sorokkal, ha manapság, így a 21. század elején írta volna meg. Ugyanis korunk fénylőelméjű publicistája, a simaszavú Bayerocska alkalmi levelet írt a Magyar Idők magát konzervnek nevező Goj Dics-féle, a kormánytól nem messze szálló lapjában.

Hogy miért sír szerelmes könnyeket fentnevezett levélíró? Hát azért, mert bár az olyanokból, mint ő abból van neki a legtöbb, de még kellene vagy kettő. Bevallom nem értem, hiszen az ökörséget számainak gyarapításával lehet növelni (hat ökör), de a f@szságot nem! Elég nagy abban, csakúgy egymagában ő!

Mivel a Magyar Időket csak úgy szabad olvasni, hogy mi van a soros között, megállapíthatjuk, hogy fent nevezett levélírónk fehér színtől fénylő szürkeállománya most az egyszer a soros között, elszólta magát, amikor levelét azzal az önmeghatározó fordulattal zárta, hogy

„Ölel régi barátod: a baloldali értelmiségi”

P. s. Bár az „értelmiségi” némi túlzásnak tetszik.