Az 1951-ben született Bencsik András élete során sok mezt váltott. 1990-ben MDF, majd MIÉP, JOBBIK szimpatizáns lett, még a Fidesz által elítélt Magyar Gárda megalakulásában is részes volt. Végül kikötött a szintén sok mezt váltott Fidesznél.
1990 előtt azonban teljesen másfelé orientálódott. Többek között fizetett munkatársa volt a Haditechnikai Szemlének (a Honvédelmi Minisztérium szakfolyóirata), a Somogyi Néplapnak (a Somogy megyei MSZMP Bizottság lapja), a Népszavának, (az MSZOSZ lapja) és 1970-től a Népszabadságnak, ami az MSZMP központi lapja, a Párt szócsöve volt.
A Népszabadság 1986. október 17-i számába írt, „Érzelmi kötődés” című cikkében a Magyar-Szovjet Baráti Társaságról és a magyar fiatalok szovjetbarát ideológiai nevelésének fontosságát hangsúlyozta ki, kellő bencsiki lelkesedéssel: „Kortól, érdeklődéstől függően lehet és kell megtalálni azokat a módozatokat, amelyek a két nép kapcsolatainak hagyományait az ifjúság körében tovább gazdagítják.”
Egy héttel később mi viszont az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc áldozataira, többek között a 18 évesen felakasztott Mansfeld Péterre emlékeztünk. Lehet, hogy Bencsik szerint ez az akasztás is a két nép kapcsolatainak hagyományait gazdagította az ifjúság körében?
A párt központi lapjához nem kerülhetett be akárki. Annak, aki odakerült megbízható kádernek kellett lenni, alaposan utána néztek és személyéről nem kisebb emberek, mint az MSZMP KB háromfős titkársága: Kádár János, Acél György, Pullai Árpád, akkori KB titkárok döntöttek.
A személyéről szóló döntésük időpontja az MSZMP KB titkárságának tárgyalási anyagában fent maradt: 1970. május 25-e.
✽ ✽ ✽
