KÖZBESZÉD

2019. január 20. 10:10 - Kiss-Dobos László

Egy fiatal lány, tüntetésen elmondott beszéde kavarta fel a közbeszéddel kapcsolatos állóvizet. Nem szándékozom azzal védeni, hogy akik ellen ily szavakat emelt, azok talán megérdemelték. Én még a férfiaknál sem szeretem az ocsmány, vulgáris nyelvezetet, hát még a nőknél. Közbeszédben pedig végképp nem!

A fiatal lány ellen még az ocsmány közbeszédéről közismert – „igazi, kretén, barom állat” – Bayer Zsolt is megszólalt, miként – „mint egy útszéli ribanc” – majd minden pátot kiszolgáló Bencsik András is, aki természetesen Bayer ocsmányságai ellen soha egyetlen egy szót se szólt.

Emlékeim szerint, a diktatórikus kommunista rendszer alatt bár a rendszer ellenségeit bebörtönözték, a politikával foglalkozók, politikusok és újságírók a rendszer ellenségeivel szemben ocsmány, vulgáris kifejezéseket nem használtak. Ezek voltak reakciós, horthysta, ellenforradalmi, imperialista elemek vagy emberek, de nyomdafestéket nem tűrőket nem.

Manapság pedig kitehetné az ember a táblát a Facebookra, hogy csak 18 éven felülieknek. Ha valakinek valamivel kapcsolatban más véleménye van, máris a nyomdafestéket nem tűrő szavak özönét kell kiállnia.

Hát akkor kiengedte ki a szellemet a palackból?

Nem más, mint a rendszerváltás kezdetének idején egy 25 éves fiatalember, állítólag művelt és végzett jogász, maga Orbán Viktor. 1988-ban, amikor egy a Magyar Hírlappal szemben indított sajtóper kapcsán, a május 19-én tartott tárgyalás előtt ezt rögzítette a Fekete Doboz című médium:

„Laci, ha nem nyerünk, hazamegyek és kitörlöm a fenekemet az Alkotmánnyal!” A Laci bizonyára Kövér Laci lehetett.

✽ ✽ ✽

Az Alapító nyilatkozat szerint, a Fidesz megalapításának célja: „új, önálló és független ifjúsági szövetség létrehozása, amely tömöríti a politikailag aktív, radikális, reformer ifjúsági csoportokat és egyéneket.” Összejöveteleiket előszeretettel tartották a beszédes nevű Kisrabó étteremben. Némi pofátlanságra utalt az, hogy az Alapító nyilatkozatban felhívták a „KISZ tagjait és szerveit, hogy anyagi és politikai eszközökkel támogasson minden olyan kezdeményezést, amely az ifjúság politikai képviseletét teljesebbé teheti.” Azaz őket! Így aztán a korabeli Kisrabló vendégei mára nagy rablókká váltak.

A korabeli jog alapján az Alkotmány biztosította az egyesülési jogot, melyet törvényi előírás szabályoz. 1988-ban viszont még az 1981. évi 29. törvényerejű rendelettel módosított 1970. évi 35. törvényerejű rendelet volt hatályban, ami kimondta, hogy „A Magyar Népköztársaság az állampolgárok társadalmi, kulturális és egyéb tevékenységének fejlesztése érdekében alkotmányosan biztosítja az egyesülési jogot.” (1. §) A 2. § viszont előírta, hogy az egyesület létrehozását előzetesen be kell jelenteni a felügyeletet ellátó miniszternek, aki a szervezést feltételhez köthette.

Szerintem ügyeskedni akartak a fiúk, de ez nem sikerült. Maga a sajtó per pedig azt a célt szolgálta, hogy a hátsó ajtón keresztül, bírói ítélettel mondassák ki legitimációjukat. Ez nem sikerült, tény, hogy a pert elvesztették. Ez a sajtó helyreigazítási pert Orbán Viktor úgy kommentálta, mintha ezen állt vagy bukott volna az ország sorsa. Engem arra emlékeztetve, hogy bizonyos állatok akár a többszörös méretükre is felfújják magukat, hogy nagyobbnak látszódjanak, mint amilyenek. Valójában a korabeli hatalomnak a szemében csak apró morzsák voltak az asztalon.

Orbán Viktor a jelenlegi közbeszéd állapotának első megreformálója összeesküvés elméletet gyártva – ebben már akkor is jó volt! – bűnbakot keresve a számára kedvezőtlen ítéletet hozó bírókra és az eljárásra ezt mondta:

„mert ez nem volt más, mint a magyar jogállamiság, a jogrend leköpése, szemétre hányása, szóval amit akarunk, az Alkotmánynak a fölrúgása, minden amit akarunk ma itt megtörtént, aki ehhez a nevét adja, annak nem üzenek mást: Csókolja meg a fenekemet!”

Egy tanulatlan ember hasonló kifakadása talán még érthető is lenne. De egy végzett jogásznak tudnia kellett volna, hogy jogi érvekkel nem tudta alátámasztani érvrendszerét, vagyis bele kellett volna nyugodnia, ötletes kísérlete nem sikerült, megbukott. Ha el is tekintünk attól, hogy szervezetük politikai szervezet volt, egyet nem tudtak bizonyítani, mégpedig azt, hogy bejelentették szervezetüket a belügyminiszternek. A sajtópert pedig azért bukhatták el, mert olyan jogi személy nevében pereskedtek, ami nem létezett, azaz nem volt jogalanyisága és perképessége.

Elismerem, hogy ennek a fiatal embernek, akit Orbán Viktornak hívtak, jogába állt nem szimpatizálni az őt egyetemen diplomához juttató kommunista rendszerrel. Apja 1966-ban lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba, ahol agitprop titkár is volt. (A párszervezetek vezetőségének harmadik embere: Titkárság: 1. első titkár, 2. szervező titkár 3. agitációs és propaganda titkár). Így ő is a nevét adta ahhoz, ami ebben az országban történt. Megjegyzem Viktorunk is KISZ tag volt, ő is a nevét adta! Szóval olyan kibékíthetetlen ellentét nem volt közte és a rendszer között, hogy ellene még erőszakra is buzdítson: „Az a politikai rendszer, amelyik nem hajlandó tárgyalni, ami nem hajlandó a társadalom megszerveződő erőivel tárgyalni, az csak önmagának tehet szemrehányást, amikor rálőnek. (…) ezeket csak szuronyheggyel lehet kipiszkálni.”