Ki ne ismerné Petőfi Sándor zseniális elbeszélőkölteményét, a János vitézt. A gyerekek 5. osztályosan, ismerkednek meg vele. Számomra az irodalom elsősorban művészet és nem tudomány. Ez azt jelenti, hogy mindenféle tudományos (irodalomtörténeti, irodalomesztétikai) ismeret hiányában is hat. Oktatásának egyetlen egy fontos célja kell hogy legyen: megszerettetni az olvasás gyönyörűségét és élvezetét.
Ezt a tankkönyvet írta: Alföldy Jenő, Valaczka András, átdolgozta Czecze Enikő. Felelős szerkesztők: Vincze Ferenc, Varga Anna. Kirendelt szakértők: Dr. Kalafatics Zsuzsanna Borbála, Gecsei Edit, Király Ildikó. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Zrt. 2013. Engedélyszám: TKV/3814-16/2013.ű
Amit ebben a tankönyvben és ennek az irodalmi műnek ismertetése során a szerzők elkövetnek az egy gyilkosság! Az esztétikai élmény gyilkossága, trónfosztása. Ugyanis az egyes fejezetekhez rendre kommentárokat fűznek, nehogy el tudjunk mélyedni a meseszövés és Petőfi művének szépségeibe. A rablótanyán történtekhez, „Bűnözés és bűnüldözés Petőfi korában” címmel kifejtették, hogy a zsiványok legtöbbje közönséges útonálló volt. Mért Petőfi más ír? Avagy kevésbé szebben? Érthetetlenebbül? Esetleg élvezhetetlenebbül?
A kutyafejű tatároknál pedig nem felejtették el kioktatni a gyerekeket az előítéletesség erkölcsi fertőjéről. Kár, hogy ugyanezt nem teszik meg a nyulaknak is, hogy ők is megtanulják, milyen csúnya dolog a rókákkal szembeni általános előítéletük. Arról aztán nem is beszélve, hogy a minap láttam a rendőrség egy közérdekű tájékoztató hirdetését, amelyben kimondotta előítéletességre szólították fel az idős embereket, hogy idegennek nem nyissanak ajtót. Végül érthetetlen az a szülői magatartás, ami arra irányul, hogy a gyerekek legyenek előítéletesek a cukros-bácsikkal szemben sem?
Az én „kedvenc” kommentárom azonban a Tündérországba érkezésénél található. Ott, ahol "a világnak vége / A tenger azon túl tűnik semmiségbe" tankönyvíróink ráébresztenek minket, bugyuta meseélvezőket arra, hogy a világ nem óriáspalacsinta, melynek széléről lelógathatjuk a lábunkat, mert ugyebár itt van a naprendszer meg a galaxis, sok más társával egyetemben. Mely galaxisok egyre nagyobb sebességgel távolodnak tőlünk, miként az esztétikai élmény az irodalomoktatásból.
Végül még azt is megkérdezték a 10-11 éves gyermekektől, hogy hallottak-e az ősrobbanásról, továbbá a fekete lyukról.
Ez utóbbi esetében gondolom nem a csillagászatból ismert jelenségről, hanem a fent ismertetett szerezők fejében találhatóról van szó!
