"Mindenki ismeri azt a rossz spanyol darabot, amelyet az olaszok Il Convitato di pietrának, a franciák pedig Le Festin de Rierre-nek (A kővendégség) neveznek. – írja Carlo Goldoni emlékezéseiben – Képtelen voltam felfogni, – folytatja – hogy ez a bohózat miként maradt fenn annyi ideig, hogyan vonzhatta a nézők sokaságát és szórakoztathatta a közönséget egy civilizált országban.” Pedig a Don Juan téma csak Goldoni után kezdett el pályáján igazán emelkedni és találta meg helyét az európai kultúrában. Újraszületve ismét és ismét számtalan formában, felfogásban és műfajban; színdarabokban, operában és balettekben, zenében és elbeszélő költeményekben, valamint a művek kapcsán írott esszékben, tanulmányokban és filozófiai értekezésekben.