A diktatórikus 1967. évi Munka törvénykönyv szerint a dolgozónak a hetenként járó egy pihenőnapnak vasárnapra kellett esni. Ettől csak a megszakítás nélküli, idényjellegű és közlekedési vállalatoknál lehetett eltérni. Az 1891-es törvénycikk szerint is az ipari munkának vasárnap szünetelnie kellett. Kivételt képeztek itt is azok az iparok, melyeknél félbeszakítás lehetetlen volt, vagy a folytonos üzemben tartást a fogyasztó közönség vagy a közforgalom igényelte.